Északvidék - Gőz és D&D

Eredetileg azért készültem Northlandsre mert meghívtak workshopot tartani. Amikor viszont kiderült, hogy megyek, arra gondoltunk, miért ne pályáznánk meg az egyik esti előadást, hátha nekünk adják a színpadot egy órára. Mivel Cathy és én tavaly ősz óta rendelkezünk steampunk jelmezekkel, azt találtuk ki, összerakunk egy egész estés steam sztory előadást, hogy dupla okunk legyen felkociskázni Északra.
És lőn! Az esti előadásokat sorsolásos alapon választják, és vajon mi került ki a kalapból? Dr. Aurora Lovecraft és Lady Rosetta von Almásy kalandjai a világ körül. Juhé!

Természetesen mivel a konferencia átlagéletkora ötven és hatvan között mozgott egy kezünkön meg tudtuk számolni, ki ismerte a steampunk fogalmát. Hogy reklámozzuk az esti előadást (más műsorokkal kellett versenyeznünk) teljes harci díszben mentünk ebédelni pénteken, és keltettünk is jó nagy feltűnést. A hír hamar elterjedt, hogy "a két fiatal csaj" valami új és egzotikus dolgoz művel, úgyhogy ese fél kilencre tele is lett a nézőtér.

A műsor jó hangulatban zajlott. Az alapötlet az volt, hogy mindketten előadók vagyunk az 1897-es brüsszeli világkiállításon, és egymással versenyzünk a támogatók pénzéért, amiből az következett, hogy látványosan utáltuk egymást, beledumáltunk egymás beszámolójába, és egyáltalán, repkedtek a sértések mindkét oldalról. Ennek ellenére nagyon nehéz volt nem szélesen vigyorogni egymás sztorijain... A műsor végére látványosan felfedeztük, hogy Dr. Lovecrat északi-sarki expedíciója és Lady Almásy sivatagi kutatómunkája ugyanarra a globális következtetésre jutott, így aztán a fináléban közösen folyamodtunk támogatásért, hogy elindíthassunk egy expedíciót a Föld középpontja felé. Juhé.

Az előadás sikeres volt, és amikor végül kisétáltunk a teremből fél tucat résztvevő pötyögte szorgosan a telefonján, hogy mi is az a steampunk.

Szombat délután aztán sor került a workshopomra is. Tizenhárom ember jött be, ami ideális létszám egy gyakorlati demonstrációhoz. Beszéltem egy kicsit arról mi is az a szerepjáték, és miért hasznos és jó ez a mesemondók munkájában, majd csoportokra osztottam a résztvevőket, és a gyakorlatbanis bemutattam, hogy működik a dolog. Először a saját repertoárjukban szereplő mesékből kellett kalandokat kreálniuk, majd karaktereket tervezni hozzájuk, végül pedig kis kártyákon szituációkat osztottam ki, amiket a csoportoknak közösen kellett megoldani. Végtelenül szórakoztató ötletek születtek. A kedvencem a Hét Törpe kalandozó csapata volt, akik pénzért vállalták megszökött hercegnők őrzését vagy megkeresését.

Úgy látszik, ideje volt, hogy a "fiatal generáció" elkezdje beszivárogtatni a popkultúrát a mesemondó konferenciákra...