Hokiszezon

Akkor döbben rá az ember igazán, hogy egy Északival osztozik a lakáson, amikor beköszönt a hokiszezon.
Még akkor is, ha említett Északi éppenséggel lány.

A sportrajongás legendásan amerikai dolog, de ezt eddig személyesen nem tapasztaltam a saját baráti köröm jóvoltából, akiknél a nemzeti sport leginkább a Magic kártya, és jó időben a frizbi (és a focidöntőből is csaka  félidei koncertet nézik). Cathy ellenben olyan helyen nőtt fel ahol az év felében minden meg van fagyva (Trónok Harca rajongók úgy is mondhatnák, hogy a Falon Túl), és előbb tudott korcsolyázni, mint totyogni. A hokizásról már nem is beszélve. Mivel egy köpésre lakott Detroit szép városától, természetesen született Red Wings rajongó, akárcsak az egész családja; a rajongás mértékét abban lehet kifejezni, hogy a születendő unokaöcsinek már egy egész rend Red Wings rugdalózó van betárazva, és saját páholyt is vettek neki a stadionban. Azt hiszem az északiak elszántságát leginkább az a sztori hozta nekem testközelbe, amikor Cathy megemlítette, hogy az egyik volt osztálytársa a két hónapos kisbabáját a mellkasára szíjazva megy hokit játszani minden héten. Ilyen egy igaz viking anyuka.
Nos, mivel hokiszezon van, és a Red Wings versenyben a kupáért, természetesen minden meccset meg kell nézni. Cathy elmagyarázta nekem hogy ha ő személy szerint nem ül a képernyő előtt, a csapat biztosan veszíteni fog, ezért neki rajongói szent kötelessége puszta akaraterőből győzelemre segíteni a hokicsapatot. És lőn. Mivel mi nem rendelkezünk kábeltévével, Cathy szépszerével és erőszakkal rávette teljes hímnemű baráti körünket, hogy szálljanak be a buliba, és így Paul tágas alagsori férfibarlangjában nézzük a meccseket heti három-négy alkalommal. Néha úgy érzem, valami fura fordított világban kötöttem ki, főleg amikor Cathy dörgő hangon követeli öt férfitől, hogy fogják be a szájukat végre, mert nem hallja a meccset...
(Említettem már hogy Cathy egy személyben a legnőiesebb nő is akivel eddig találkoztam?...)
Múlt szerdán Sobol professzornál voltunk évzáró partin, mesemondással és sok kajával. Sajnos a parti épp meccs napjára esett, így aztán míg beszélgettünk és meséltünk Cathy SMSben kapta a híreket minden eseményről, és amikor félidő környékén végül elszabadultunk, valósággal rohant a kocsihoz. Paul vezetett, Cathy a hátsó ülésen szorongatta a korábban vásárolt sört (kannában, egyenest a sörfőzdéből), és visított hogy menjünk gyorsabban, mert a meccs végére még oda kell érni. Egy ponton megjegyeztem hogy olyan érzésem van, mintha épp szülni készülne, de hamar ki lettem javítva, hogy a gyerekszülés kismiska, Stanley Kupa meg csak egyszer van egy évben...
A hoki nem feltétlenül a kedvenc sportom, de együtt lakni egy hokirajongóval végrelenül szórakoztató.
Zárásként itt egy reklám ami szépen leírja a hoki mint sport lényegét (angolul nem értőknek: "Szálka ment a kezembe..."):