Búcsúmesélések

Másoknál vizsgaidőszak van, nálunk pedig az év végi mesemondó koncertek ideje. Diplomázás előtt minden mesemondó diáknak ki kell állni a színparda a saját egész órás műsorával, és a legtöbb ilyen előadás májusra esik. Ezen felül pedig, mivel a vándor mesemondóknak szokása szétszéledni a nyárra, ilyenkor év végén tartjuk az utolsó közös meséléseket is. Hagyomány.
Az évad utolsó vizsgakoncertje Joshua "Fénypont" előadása volt. Ahhoz képest, hogy először adott egész órás koncertet, nagyon csinosra sikerült, pizzával ünnepeltük. A következő héten nagyfőnöknél volt vacsorával egybekötött tornácos mesélés jelenlegi és volt diákok számára. A lemenő nap fényében sütkéreztünk a hintaszékekben és a legújabb történeteinket gyakoroltuk, amik között volt Grimm, személyes sztori, és sok egyéb is. Én részemről egy új római történetet teszteltem le, az Ördög és a felesége címmel, és meglehetősen nagy sikert aratott. A sztori a Monna Onesta (avagy a székely asszony és az ördög) mesetípus egy változata, de tanulmányaim során először találtam olyan verziót, ahol nem egy férfi segítségével szabadulnak meg az asszonytól, hanem szabályos válási szerződést kötnek... Miután egy évet töltöttem a művközpontban, már viszketett a tenyerem, hogy szexről, démonokról, és egyéb teljesen politikailag inkorrekt dolgokról mesélhessek. Éljen a magyar szabadság!
Természetesen jól összeszokott kis baráti körünk is megtartotta a maga privát búcsúkoncertjét. Igaz, a csapat fele, Cathyvel az élen, már a tengerparton tartózkodik, de azért azokkal, akik még a városban vannak, tegnap éjjel kivonultunk a hegyek között lévő kilátóba, ami az elmúlt két évben szokásos zarándokhelyünkké vált. Gyönyörű teliholdas éjszaka volt, és mivel sok kilométeres körzetben gyakorlatilag nincs fényszennyezés, lubickolhattunk a holdfényben, ami elég erős volt ahhoz, hogy lássuk egymás arcát mesélés közben. Négyen voltunk: Joshua, Carolina, Travis és én. A koncertet Travis nyitotta meg egy személyes sztorival ami mellbe vágott mindenkit (valószínűleg a legsúlyosabb személyes sztori volt amit a mesemondó tanulmányaim során hallottam). Joshua, aki "spirituális történetekre" vágyott, pislogott egy darabig, úgyhogy én vettem át a szót, Ivar izlandi legendájával, amit már jó régóta nem meséltem, de úgy éreztem, most helye volt. Mire végeztem Joshua is összeszedte magát és a Fekete Hercegnő Grimm meséjével folytatta a sort. Ezt a sztorit normális körülmények között nem meséljük Amerikában, mert amikor az a megoldás egy történetre, hogy a gonosz fekete hercegnőből jó fehér hercegnő lesz, akkor azért elgondolkodik az ember, hogx meglincselik-e. A sztori a magyar gyűjteményben "János vitéz" néven ismeretes, de Petőfihez semmi köze. A mese-éjszakát carolina zárta El Dorado varázslatos legendájával, melynek keretei között elismerte, hogy az indiánok se voltak ártatlan szentek a spanyolok érkezése előtt.
Kissé átfagyva, de nagy egyetértésben ballagtunk le a kilátóból a holdfényben.