Naszreddin hodzsa a menekülttáborban (Népmesék nyomában a világ körül 82. - Bosznia-Hercegovina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Boszniából megint csak nehézkes volt mesegyűjteményt találni, ezért úgy döntöttem, egy különleges könyvre hívom fel itt a figyelmet.

Menekülő Mesék / Price-izbjeglice / Fugitive Tales
MASZK Egyesület, Szeged, 1996.

A kötet huszonnégy meséjét a nagyatádi Átmeneti Szálláson élő bosnyák menekültektől gyűjtötték 1995-ben. A családok a boszniai háború elől menekültek Magyarországra, és magukkal hozták a népmeséiket. A könyv szerkesztői megjegyzik, hogy "csak olyan ember tud mesélni, akit nem tart fogva az élet;" háborúk, népirtások, népvándorlások során sokszor szakad meg a szájhagyomány, és vesznek el mindörökre történetek. A menekülttáborban a kötet szerkesztőinek ennek ellenére sikerült néhányukat lejegyezni, majd kiadni  egyszerre magyar, bosnyák, és angol nyelven. A meséket bosnyák és magyar gyerekek színes rajzai illusztrálják; a mesemondók neveit feltüntették a könyv elején. A könyvből származó bevételt a menekültek segítésére fordították.

Fénypontok

A kötet tele van Naszreddin-történetekkel, amiket nagyon szeretek. Naszruddin hodzsa küldetése például arról szól, hogy Timur Lenk harci elefántot szállásol el a hodzsa falujában, mire a falubeliek küldöttséget indítanak panaszra. A küldöttség azonban útközben elszökdösik, így végül Naszreddin egyedül érkezik az uralkodóhoz - és bosszúból, hogy a többiek bepalizták, kérvényez Timur Lenktől még egy elefántot. Naszruddin hodzsa és a kádi esete arról szólt, hogy a kádi csellel akarta magához hozatni Naszreddint vendégségbe, és ezért megpofoztatta a szolgájával, hogy jöjjön el panaszra. Amígy a szolga a "bírságért" járt, a kádi a hodzsát untatta, aki végül lekevert neki egy pofont és távozott, mondván, hogy a bíró átveheti helyette a bírságot...
A tündérmesék közül kiemelkedett A kilenc gyertyatartó, ami Aladdin-szerűen indult, és egy szegény fiúról szólt, aki véletlenül csodás varázstárgyhoz jutott, amit a császár el akart csalni tőle.
Az előítéletekről és az elfogadásról két klassz mese is szólt (ami külön kiemelendő, tekintve, hogy háborús menekültektől gyűjtötték őket). A vörös szakáll címűben egy apa óva intette a fiát, hogy ne bízzon vörös szakállú emberben, de a fiú megfeledkezett a figyelmeztetésről, és ezért ki is forgatták a vagyonából. Egy másik vörös szakállú ember viszont segített neki minden pénzét visszaszerezni, megtörve ezzel az apai tanács egyoldalúságát. A Két molnár a Száván című mesében pedig egy keresztény és egy muszlim molnár ugyanoda rejtette el a pénzét a háború elől, és utána egyszerre bukkantak fel, hogy előkeressék - és felismerve, hogy mindketten ugyanazon mentek keresztül, örökre jó barátok lettek.
Kicsit hátborzongatóbb hangulatú volt a Lepény a síron című történet, melyben egy ember egy halottat invitált meg a Ramadán végi lakomára - a halott pedig el is jött, majd magával hívta a Paradicsomba. Amikor emberünk másnap reggel hazatért, fel kellett fedeznie, hogy évtizedeket volt távol.

Kapcsolatok

Sok olyan történet akadt a könyvben, amik máshonnan is ismerősek voltak. Naszruddin hodzsa és a francia például a "vita jelbeszéddel" népszerű típusába tartozott (és a "meggyőzött" francia áttért a muszlim vallásra). A férfi és az asszony remek példa volt az "asszonyi munkát végző ember" meséjére (és itt még meg sem halt senki a végén, a csirkéket kivéve). A vezír és a fia a Fortunatus-típus egy nagyon szép példája volt, királylány által ellopott varázstárgyakkal (pl. láthatatlanná tévő bugyogóval), és szarvakat növesztő cseresznyével, A három testvér pedig a "fiú Hamupipőke" (náluk A szegény ember szőlője) típus egy verziója, ahol üveghegy-mászás helyett árkot kellett átugratni. Ezt az árokugrást egyébként több balkáni mesében is láttam már. A fösvény és a jószívű meséjét a múlt héten olvastam már a montengrói mesék között (Igazság és Hamisság címszó alatt), Az apai tanács pedig egy újabb szép példa volt a "miért nem ölik meg az öregeket" mesére - itt is "okos fiúval" kombinálva, aki igenis félig meztelenül ment a királyhoz.
A legérdekesebb párhuzam a könyvben a Hogyan tűnt el az igazság a földről? című mese volt, aminek utoljára Burmában (!) olvastam verzióját. A mese arról szól, hogyan lehet átverni egy isteni eredetű hazugságvizsgálót...

Hova tovább?
Horvátországba!