Veszélyes vílák és sármos sárkányok (Népmesék nyomában a világ körül 80. - Szerbia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Serbian Fairy Tales
Jelena Curcic
Flying Fish Publications, 2013.

Megint csak Vuk Stefanović Karadžić nevébe botlottam: Az ő 19. századi gyűjtéseiből szemezgetett a könyv szerzője húsz szerb tündérmesét, közöttük sok olyat is, amik eddig nem jelentek meg angol nyelven. Karadžić gyűjtését a maga idejében nagy érdeklődés követte; többek között a Grimm fivérek is méltatták, sőt, a gyűjteményes kötetét Jacob Grimmhez címzett köszönő levéllel látta el a gyűjtő.
Külön fontos kiemelni, hogy Jelena Curcic nem csak író és fordító, de mesemondó is, amitől mind a nyelvezete, mind pedig a válogatása közel férkőzött az én mesemondó szívemhez is (itt tudjátok követni a Twitteren). Karadžić a gyűjtéskor két típusra osztotta a meséket: "Női mesék" címszó alatt futottak a varázsmesék, tündérmesék, és mitikus történetek, míg "Férfi mesének" számítottak a legendák, anekdoták, és tréfás történetek. Ebben a könyvben, a címnek megfelelően, húsz női mese található. Minden meséhez kapunk bőséges jegyzeteket, a könyvhöz tartozik bevezető, és a végén még egy kiejtési útmutatót is találtam, a szerb ábécével együtt. A könyv megjelenését az Art Council England és a Serbian Council of Great Britain támogatta, azzal a céllal, hogy a szerb bevándorlók és leszármazottaik megtarthassák, és másokkal is megismertethessék a kultúrájukat. A könyv megjelenését mesemondó turnéval kötötték össze.

Fénypontok

A kötet kezdő meséje egyben az egyik legjobb is: A lány, aki gyorsabban futott a lovaknál klasszikus versenyfutó történet... csak itt éppen a hölgy nyer a végén. Gyalog fut versenyt lovon vágtató kérőivel, akadályokat gördít eléjük, és a végén is csak azért hagyja magát elkapni, hogy aztán nevetve faképnél hagyja a fogjul ejtőjét. És itt a mese vége. A lányt egyébként vílák, a szerb mitológia varázslatos nőalakjai (Harry Potter rajongók előnyben) gyúrták nyáron gyűjtött hóból. A vílák más mesékben is felbukkantak, például A vílák hegye címűben, melyben egy halandó hercg költözött hozzájuk, hogy boldogságban éljen.
A vílákon kívül megismerkedtünk még a szerb hagyomány kétféle sárkányfigurájával, a rendszerint gonosz, kígyószerű azdajával és a nemesebb, erősebb, sokszor emberformájú zmajjal. A mesékben az azdaját általában ölték, vagy legalábbis küzdöttek vele, bár akadt olyan is (A varázsgyűrű), amelyben a hős megmentett egy lány-azdaját a torkán akadt szarvastól (!), és ezért varázsgyűrűt kapott ajándékba.
A legérdekesebb, legegyedibb mese talán A medve fia volt, amely Fehérlófia-szerűen kezdődött (bár itt a halandó anya hazamenekült, és a medveapánál hagyta a félig ember bocsot), és olyan mesetípussal folytatódott (óriás koponyában alvás, óriás lyukas fogában való elbújás), amit eddig csak a Nart legendák között láttam. Kíváncsi lennék, hogyan keveredett Szerbiába...

Nagyon szép mesekombináció volt a Real Steel (Való Acél?) című mese, melynek az eleje az Élet Vize mesetípus óriásölésével és alvó királykisasszony motívumával indult, majd egy csavarral Marja Morevna lett belőle, háromszoros feleségrablással és testen kívül helyezett életerővel. Az előbbi típust sose szerettem, mert a királyfi általában az alvó királykisasszonyt teherbe szokta ejteni, de itt inkább megmentette egy mérgeskígyótól, ami sokkal jobban tetszett. Ugyanez a második fél megismétlődött egy másik mesében, Az aranyalmafa és a kilenc páva címűben, ahol az elrabolt almák meséjéhez csatolták.
A kötet egy kurta-furcsa mesével zárul, melyben egy király seregestül leszáll a Sötét Birodalomba, ahol nem látnak semmit, de akik felvettek egy-egy kavicsot, a fényre visszatérve látják, hogy gyémántokat szedegettek.

Kapcsolatok

Természetesen sok ismert mese, motívum is felbukkant a kötetben (közel járunk már Magyarországhoz). Több mesében is volt testen kívül elrejtett halál (pl. A cárevics és az azdaja). Az öregember, aki túljárt az óriások eszén a mi ördögöt átverő szegény emberünknek felelt meg, A lány, aki átverte a cárt a mi okos lányunknak, A lebegő kastély pedig nagyjából a Fehérlófiának, csak itt épp felfelé kellett mászni, nem lefelé. A vílák népszerűségét hangsúlyozza, hogy a szomorú királylányt itt nem arany lúddal, hanem A vílák fogatával nevettették meg.
Nagy örömmel fogadtam a Csodálatos Segítők egy újabb változatát, A cár veje és a szárnyas öregasszony címűt, melyben csodás képességű barátok segítségével nyerte el a hős a cár lányának kezét (ráadásul az egész az Álomlátó Fiúval kezdődött, aki átfúrta magát a börtönéből a szomszéd szobába, ahol a király a saját lányát tartotta bezárva). Szintén szerepeltek csodás képességű segítők a Hét Kicsi Vlach meséjében, amiben közösen mentettek megy egy királylányt, összevesztek rajta, majd mindannyian egyszerre az égbe emelkedtek, és belőlük lettek a Pleiádok (ilyet is olvastam már a görögöknél). Egy másik kedvenc mesetípusom, A Vadász Fia is felbukkant, Az aranygyapjas kos cím alatt, és látványos görög párhuzamokkal - itt nem elefántcsont palotát, hanem egész elefántcsont várost kellett építenie a hősnek. Hasonlóan görög eredetű volt a Trojan cár kecskefülei című mese - ki lehet találni, miről szólt...

Hova tovább?
Montenegróba!