A mai nappal megérkeztünk Dél-Amerikába! Az elkövetkező 12 hetet itt töltjük majd.
Cuentos folklóricos chilenos
Primera antología
Yolando Pino Saavedra
Editorial Universitaria, 1973.
(Spanyolul nem olvasóknak: Ugyanebből a gyűjtésből készült angol nyelvű válogatás is, Folktales of Chile címmel)
Keskeny kis kötet, összesen 25 mese van benne. Egy sokkal nagyobb, háromkötetes néprajzi gyűjtésből válogatták, tudományos ismeretterjesztő célzattal; a meséken kívül csak egy rövid chilei szószedetet tartalmaz, illetve egy mesetípus-mutatót. Mind a huszonöt történet Európában is ismert tündérmese-típusok helyi változata; helyi ízt leginkább nyelvezetükben és apró részleteikben mutatnak. Olvasás közben jöttem rá, hog feltehetően direkt így válogatták, és a sorozat későbbi kötetei térnek ki majd a bennszülött mesékre is. Aki tehát chilei indián mesékre kíváncsi (spanyolul), annak ajánlom ugyanezen szerző Cuentos Mapuches de Chile kötetét.
Fénypontok
A kedvencem talán a Széttáncolt cipellők chilei változata volt - A királylány, aki a mór herceghez járt játszani. Itt egyetlen lány van csak, aki minden éjszaka elszakít hét pár cipellőt, míg egy mór herceghez megy látogatóba a világ végére. A mese érdekesen össze van kombinálva azzal a típussal, ahol az úton levő királykisasszonynak mindenféle kérdéseket tesznek fel, amikre meg kell találnia, és hazafelé menet elmondania, a válaszokat.
Tetszett az "elrejtett lélek" mesei motívum helyi megoldása - Lélektelen Test -, ahol a gonosz óriás lelkét kell megtalálni - itt a következőképpen működött a dolog: Lagúnában lakik egy tigris, tigrisben van egy oroszlán, oroszlánban van egy róka, rókában van egy galamb, galambban van egy tojás. Az is tetszett, hogy ebben a mesében nem barátságos állatok segítették a királyfit, hanem egyenesen ő maga változott állatokká, és győzte le a tigrist, oroszlánt, stb. Szintén ebben a mesében a fiú a húgát mentette meg az óriástól, és együtt uralkodtak utána az elnyert királyságon.
Kép innen |
Az Aranyszarvú bika meséjében (Szépség és a szörnyeteg) helyi jellegzetesség volt, hogy a férjét kereső lány a különböző szelek házaiba tért be, és kérdezgette őket, látták-e a kedvesét. A legtöbb szél nevét meg kellett keresnem az Interneten, mert tipikusan chilei szavakat használtak rájuk.
Érdekes volt a Három elrabolt királylány meséjében, hogy megtudtuk, hogyan változtak a lányok naranccsá. A legtöbb ilyen típusú mese onnan szokott indulni, hogy egy királyfi megkapja a három narancsot, és amikor felvágja őket, kiugranak belőlük a tündérlányok - ez viszont azzal kezdődött, hogy egy királyi apa túlságosan féltette a lányait, és egy öregasszony segítségével naranccsá változtatta őket. (A narancsokat persze ugyanúgy elrabolták...)
Kapcsolatok
Gyakorlatilag mind a huszonöt mese ismert típusokba tartozott. Magyar szemmel külön érdekes lehet a Varázstükör című, ami a Mindent látó királylány helyi változata (a sikeres elrejtő itt nem rózsabokor, hanem egy róka, aki a királykisasszony széke alá bújtatja el a szegény fiút). A Három elrabolt királylány gyakorlatilag a Fehérlófiával egyezett meg - itt sasmadár hozta ki a fiút az alvilágból, aki a két vádliját vágta le, hogy erőt adjon a hátasának. Nagyon érdekes volt a Kalapvári kisasszony chilei verziója is, amelyben a lány szőrmebunda vagy álruha helyett egy fából faragott bábu belsejébe bújt be, és így szökött meg az apja elől.
Törpeszarvas egyébként Chilében is van Pudunak hívják |
Hova tovább?
Bolíviába. Ott már bennszülött mesék is lesznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése