Feminista Magyar Népmesék 55. - Mirci

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

A mai mese egy közismert mesetípus feminista (feministább?) változata.

Mirci

A történet

A Macskacicó (Magyar Népmesék)

Mesénk egy királylánnyal kezdődik, akit feleségül kér egy boszorkány fia - ám a királylány kiteszi a kérő szűrét, mire a boszorkány bosszúból macskává változtatja.
Kicsivel később egy király világot látni, szolgálatot keresni küldi a három fiát. A két idősebb fivér a tövises vadonba küldi a legkisebbet, ahol egészen elrongyolódik, míg össze nem találkozik Mircivel, aki hazaviszi magával a palotájába. Mirci, a palota macska-úrnője, felfogadja a királyfit szolgálatba; három nap alatt ki kell irtania a tüskéket a palota körül, a kertben, és a fél határban. A királyfi megteszi, amit kérnek tőle, és a szolgálat végén Mirci szépséges új ruhával fizet neki.
A királyfi a rongyos ruhát a szép öltözet tetejére húzza, és a két fivére hazáig gúnyolódik rajta. A király, hallván a hírt, elszomorodik, de csak annyit mond: "Nem baj, legközelebb bajd jobb helye akad." Aztán persze a királyfi leveszi a rongyos gúnyát, és a fivérei irigykednek rajta.
Másodjára a király azzal küldi ki a fiait, hogy aki a legszebb lovat hozza, azé a fele királyság. A legkisebbet megint a tövises útra küldik, és megint Mirci palotájában köt ki. Mirci megígéri, hogy csodás paripát kap, ha három nap alatt beveti a kertet, a szántóföldet, és a fele határt. A királyfi meg is teszi, és csodás paripát kap érte (ami megint csak akkor változik gebéből táltossá, amikor a fivérek már kigúnyolódták magukat).
Harmadszorra feleséget keresni indulnak el a királyfiak (aki a legszebbett hozza, azé a fele királyság). A legkisebb királyfi visszatér Mircihez, aki ígér is neki feleséget, ha három nap alatt learatja a kertet, a szántóföldet, meg a határt. A királyfi el is végzi a munkát, ám amikor visszatérne a palotába, a gonosz boszorkány útját állja. A királyfi elkergeti a boszorkányt, és megszerzi a palota kulcsait - az ajtót kinyitva pedig szeme találozik az immár királylánnyá változott Mircivel. Esküvő, boldogság, királyság, satöbbi.

Mitől feminista?

Ez a mese az AaTh 402-es mesetípusba (Macskamenyasszony) tartozik; nemzetközi viszonylatban is rengeteg változata van. Nálunk a legismertebb talán a Macskacicó. Mircit azért válogattam be ide a sorozatba, mert néhány apró részletében lényegesen eltér a legtöbb változattól, és ezzel olyan példává válik, ami bemutatja, mennyire sokat változtathatnak a mesélés legkisebb mozzanatai is egy-egy ismert mesetípus egészén.
Először is kiemelném a mese kezdetét: a legtöbb verzióban nem szoktuk megtudni, mitől lett macska/béka/egér az elvarázsolt királykisasszonyból - itt viszont megkapjuk a háttérsztorit is. Mirci visszautasított egy kérőt, és ezért (a mese által egyértelműen igazságtalannak bemutatott) büntetés érte; már a mese elején kapunk egy érdekes jellemrajzot a királylányról, aki a maga feje után megy, és tudja, hogy mit akar.

Ami leginkább megfogott a történetben, az a két főszereplő közötti egyenlőség volt. A legtöbb változatban ugyanis a királyfi egyszerűen felbukkan az állatmenyasszony házában, és mindent megkap, amit csak kíván. Sokszor előre megegyeznek, hogy a macska a felesége lesz (vagy, mint a Macskacicóban, konkrétan belezsarolják az ígéretbe). Az ismertebb változatokban a király feladatai - ruha, kenyér, stb. - mind a menyasszonyokat hivatottak tesztelni (melyik főz/varr/néz ki a legjobban). Mirci esetében viszont a királyfi nem feleséget keresni el, és Mircivel, aki saját palotája ura, egyenlő félként köt alkut. A királyfi elvégzi a feladatokat, amiket rá bíznak, cserébe pedig megkapja, amit keres (ruhát, lovat). Megdolgozik érte. A szolgálat és a ló a királyfi saját képességeit dicsérik, nem Mircinek kell magát bizonyítani velük; a királyfi nem kap meg mindent csak azért, mert a macska el van keseredve, és minden áron menyasszony akar lenni. Együtt a mese kezdő jelenetével inkább úgy tűnik, hogy Mirci választja a királyfit, és a házasság fel sem merül addig, amíg jobban meg nem ismerte őt.
Férfiúi reprezentáció szempontjából érdemes megemlékezni a fivérekről és a királyról. Előbbiek egyértelműen a kinézethez és az anyagi javakhoz kötik a férfi értékét - kinek van a legjobb kocsija lova, kinek van a legjobb ruhája, és végül, hogy kinek van a legszebb nője (ahogyan a Tankcsapda mondotta volt). A király is ezeket a kritériumokat támasztja az örököseinek. Cserébe viszont amikor a fivérek az apjuknak pletykálnak arról, hogy a legkisebb királyfi rongyos vagy gebéje van, a király nem száll be a gúnyolódásba - csupán annyit mond, hogy "majd legközelebb." A hirtelen, első ránézésre történő ítélkezés pedig visszaüt a fivérekre.

Amit érdemes átgondolni

Nyilván feminista szemmel sok helyen akár bele is lehetne kötni a történetbe - miért szükséges egy királyfi ahhoz, hogy Mircin megtörjön az átok? Miért kell a gonosz elátkozónak a királyfi anyjának lennie (minek a női főgonosz)? Miért szerepel a "feleség" a megkívánt javak sorában?... Amiért mégis szerettem volna beválogatni ezt a mesét a sorozatba, az az volt, hogy az ismertebb verziókhoz képest még a fenti kérdésekkel együtt is sokkal kiegyensúlyozottabb, nőbarátabb történet, az apró változtatásoknak köszönhetően, és egy szimpatikus, karakán macska-királylányt mutat be nekünk. Nyilván ha én mesélném, alakítanék rajta még egy picivel tovább is - ahogyan Mirci egykori mesélője is tette a Macskacicó után. Így alakulnak a mesék, mindenkinek a szája íze szerint.

Források

Ambrus É.: A nyelves királykisasszony (Rege Kiadó, 1990.)
Berze Nagy J.: A bűbájos lakat (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1980.)
Berze Nagy J.: Sárkányölő Sebestyén (Móra Könyvkiadó, 1969.)

Amennyire meg tudom állapítani, a két Berze Nagy könyv ugyanazt a szöveget tartalmazza.

Megjegyzés
Nagyon szeretem ennek a mesetípusnak a finn változatát, ami Egérmenyasszony címen ismert.