Állati jó sztorik (Népmesék nyomában a világ körül 136. - Gabon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Jóvanna, ezt a címet is el kellett sütni valamikor.

Where Animals Talk
West African Folk Lore Tales
Robert H. Nassau
The Gorham Press, 1918.

A történeteket a szerző a 19. század végén gyűjtötte különböző helyi, part menti bantu törzsek tagjaitól, mesélőitől. Az első fejezet meséit a gaboni főváros, Libreville területén élő mpongwe mesemondóktól, a másodikét a guineai Corisco szigetén élő benga mesélőktől, a harmadikét egy guineai batanga mesemondótól, aki kameruni bulu mesélőktől tanulta a történeteit. (Ebben a bejegyzésben most csak az első fejezet tizenhat meséjéről ejtek szót, mert Egyenlítői Guineából egy külön könyvet olvasok a jövő hétre.) Legtöbbször szóbeli mesélés közben jegyzetelt, megtartva a szájhagyomány fordulatait, de akadnak olyan mesék is a kötetben, amiket korábban már kiadtak valamilyen nyelven, és a szerző írásból fordította őket angolra. A könyvhöz rövid bevezető tartozik, és a végén egy hosszú táblázat az állatok neveiről a különböző helyi nyelveken. A gyűjtő minden mese előtt feltüntette a szereplők listáját és a helyszíneket (mint egy színdarabnál), és megjegyzéseket is fűzött a tartalomhoz.

Fénypontok

A könyvben rengeteg állat- és trickstertörténet szerepelt, ismerősek és ismeretlenek is. Az egyik ügyeletes trickster természetesen Teknős volt. Egy mesében próbákat állt ki furfangos módon, hogy elnyerjen egy lányt, és bár Leopárd megpróbálta elhappolni tőle a feleséget, végül mégiscsak Teknős jött ki győztesen a megmérettetésből.

A tricksterek közül Teknős mellett kiemelkedett Patkány is, aki szintén nagyobb, erősebb állatokat vert át. Teknőshöz hasonlóan egy mesében ő is elhappolta Leopárd elől a feleséget, mégpedig úgy, hogy nevet változtatott, az esküvői látogatás során "Vendégek"-ként mutatkozott be, és így mindent, ami "kedves vendégeknek" járt, ő gyűjtött be... Egy másik mesében Leopárd vadásztáborából lopta vissza a húst, amit a ragadozó mindig elvett tőle. Leopárd egy varázslótól kapott kátránybábuval ejtette csapdába a rágcsálót, ám amikor jött, hogy megnézze, ki lopkodja a húst, Patkány kiabálni kezdett, hogy "itt van, ő volt, megfogtam!" (ami, valljuk be, remek reakció erre a trükkre). Végül hazafelé menet még egyszer visszalopkodta a húst, ami neki járt.
Egy harmadik hasonló trickster-mesében Leopárd halottnak tettette magát, hogy lesből ejthesse el az őt sirató állatokat. Gazella azonban nem dőlt be neki, és Teknős segítségével tervet eszelt ki, hogy tesztelje a tetszhalottat: hangyákat, méheket, és csípős paprikát szórt rá, így jött rá a turpisságra.
Az egyik kedvenc állatmesém a könyvben a "Kik a krokodil rokonai?" címet viselte. Krokodil temetésére összegyűltek az állatok, és azon vitatkoztak, kik a legközelebbi rokonai, akik örökölhetnek utána. A madarak állították, hogy tojásból kelt ki, ezért az övék, míg a szárazföldi állatok azzal ellenkeztek, hogy négy lábon jár. A kérdés nem oldódott meg.

Egy másik klassz sztoriban Lamantin, Osztriga, és Disznó versenyeztek azon, melyikük a legkövérebb. Az eredmény alapján döntötték el, ki hol fog lakni: Lamantin (a győztes) a folyókban, Osztriga az édesvíz szélén, Disznó pedig, aki elbaltázta a versenyt, még a szarvait is elveszítette.
Nagyot derültem a mesén, ami azt magyarázta, miért zümmögnek a szúnyogok az emberek fülébe. Ez a mese Fül és Szúnyog barátságáról szólt, és arról, hogyan ígért Fül zsírt a rovarnak, de az ígéretét nem tartotta be; azóta követik a szúnyogok mindenhová, fülzsírt követelve.

Kapcsolatok

Megint volt egy klasszikus kötélhúzós trickster-történet: itt Teknős ugrasztotta össze Elefántot és Vízilovat azzal, hogy egyenlő erősnek tartotta magát velük. Szintén előkerült az egymást megvendégelős mese, melynek során Teknős és Majom szívatták egymást kölcsönösen megehetetlen lakomákkal. A teknős és a nyúl versenyéhez hasonlított az a történet, melyben Gorilla Kisasszony kezéért versenyzett sok állat: Aki ki tudott inni egy egész hordó rumot, az nyert. A versenyt az apró majmocskák nyerték meg, akik ki-be futkároztak a magas fűből, és úgy tettek iszogatás közben, mintha egyazon majom lennének, aki néha elszalad pisilni.
A hosszabb mesék között menetrendszerűen megjelent az a történet is, melyben egy lány egy tökéletes, de veszélyes udvarlóhoz - ebben az esetben egy álruhás leopárdhoz - ment feleségül. A lányt hűséges lova mentette meg a biztos haláltól.

Hova tovább?
Egyenlítői Guineába!