A kalóz királylány (Feminista Multikulti Népmesék 14.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Zsidó mese

A történet

Egy császár és egy király megállapodnak, hogy ha az egyiküknek lánya, a másikuknak pedig fia születne, akkor összeházasítják őket. Az ígéretéről mindkét uralkodó szinte azonnal megfeledkezik, de a véletlen úgy hozza, hogy a császárlány és a királyfi ugyanoda járnak iskolába, és egymásba szeretnek. Amikor kiderül a dolog, a császár ellenzi, de a két fiatal megszökik, és együtt elhajóznak ismeretlen vizekre.
Egy lakatlan szigetre érve a két szerelmes elkeveredik egymástól. A lányt megpillantja a hajójáról egy kereskedő fia, és a fedélzetre hozatja, hogy hazavigye feleségnek. A lány furfangos módon eléri, hogy hazaérve magára hagyják a hajón, leitatja a matrózokat, és ellopja a vitorlást rakományostul. Nem sokkal később egy tengerparti királyságba érkezik, ahol a király akarja feleségül venni, de itt is megszökik - sőt, magával viszi tizenegy udvarhölgyét is. Útközben kalózokkal találkoznak, de tőlük is sikerül elmenekülniük (megölik az összes kalózt és elrabolják a kincseiket). Férfiruhában utaznak tovább, míg egy királyságba nem érnek, ahol épp véletlenszerű királyválasztás zajlik - és a császár álruhás lányára esik a választás. Uralkodóként első parancsa, hogy függesszék fel a képét mindenhová, és tartóztassanak le bárkit, aki a kép láttán furcsán viselkedik. Hamarosan elé is hurcolnak három férfit: a kereskedő fiát (akit az apja kirúgott otthonról, amiért elveszített egy hajót), a tengerparti királyt (akit száműztek, mert elveszített tizenegy nemes kisasszonyt), és a saját vőlegényét, aki a lakatlan sziget óta hiába kereste. A császár lánya az első kettő felett ítéletet mond, majd hazaengedi őket, a vőlegényével pedig végül boldogan összeházasodik.

Mitől feminista?

Adott egy császárlány, aki iskolába jár, több nyelven beszél, vitorlázik, szépen zenél, és ráadásul bátor és talpraesett is. Minden helyzetben feltalálja magát. Kitart az elhatározása mellett, hogy ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit szeret, és meg is szökik vele. Amikor a dzsungelben elszakadnak egymástól, felmászik egy fára, hogy biztonságban tölthesse az éjszakát (mindig is szerettem a fára mászó királylányokat), és amikor bajba kerül, furfangosan és már-már szenvtelenül kivágja magát belőle.
A lány többször is nagyon hasonló helyzettel szembesül: egy idegen férfi, látva a szépségét, feleségül követeli magának. A mese végén, amikor az uralma alá kerülnek ezek a férfiak, felelősségre is vonja őket: "Bajban voltam, és te nem azt kérdezted, mit segíthetsz. Nem kérdezted, ki vagyok és honnan jöttem." A mesében szereplő negatív férfialakok számára csak a lány külseje érték, és bár úgy tesznek, mint akik megmentik őt (a kereskedőfiú a szigetről, a király a hajóról), valójában nem érdekli őket, mire van szüksége, csak trófeaként akarják maguk mellett tartani. Ez alapvető intő jel a mesékben és a valóságban is: az, aki feltételezi, hogy tudja, mit kell tennie, egyáltalán nem biztos, hogy valóban a másik javát akarja (lásd követendő példaként a Jégvarázs II ominózus jelenetét, amikor a királylányt megmentő Kristoff azzal nyit, hogy "itt vagyok, mire van szükséged?"). Ennek ellenére a lány nem bánik kegyetlenül a kereskedőfiúval és a királlyal; miután megleckézteti őket, és a fejükre olvassa a viselkedésüket, hazaengedi mind a kettőt.

Amit érdemes átgondolni

A Nachman-féle, legrégebbi szövegnek vannak erősen kérdéses részei, amik a többi változatból és feldolgozásból jórészt kimaradtak. Egyrészt a lány úgy lesz az ország királya, hogy a király fiát véletlenül megöli (azzal, hogy a szemébe villog, amikor felmászik egy hajó árbocára, és a királyfi lezuhan), és átveszi a helyét a menyasszonya mellett. Más verziókban a kalózokat nem megöli, hanem megcsonkítja (levágja az orrukat), az udvarhölgyek pedig nem önszántukból csapnak fel tengerésznek, hanem a császárlány leitatja és elrabolja őket.

Források

Nachman Mi Breslov rabbi (1772-1810) meséje.

Rabbi Nachman of Breslov: Story tales of ancient years (Kulanu Haverim, 2011.)
Dov Noy, Dan Ben-Amos, Ellen Frankel: Folktales of the Jews I. (Jewish Publication Society, 2006.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Harcourt, 2018.)
Howard Schwartz: Elijah’s violin and other Jewish fairy tales (Oxford University Press, 1994.)
Peninnah Schram: Stories within stories: From the Jewish oral tradition (Jason Aronson, 2000.)

Megjegyzés

Annyira népszerű "feminista mese", hogy több ilyen gyűjteménynek is ez került a címlapjára (ld. a fenti képeket). Ebből kéne Disney filmet csinálni...