Állat-segítők, emberi ragadozók (Népmesék nyomában a világ körül 162. - Szomália)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai nappal, és Szomália országával, elhagyjuk Afrikát! Majdnem másfél év volt végigérni rajta, de hatalmas kaland, és sok csodás, különleges mesével gazdagodtam belőle. A jövő héttől visszatérünk Ázsiába az utazás utolsó harminc-egynéhány országára!

Sheekoxariirooyin ​Soomaaliyeed / Folktales From Somalia
Ahmed A. Hanghe
Nordic Africa Institute, 1998.

A kötetben hetvenhat történet található szomáli és angol nyelven. A rövid bevezető megismertet minket a hagyományos mesemondás körülményeivel, és kapunk egy hasznos fejezetet a szomáli szavak kiejtéséről is. Minden meséhez tartoznak megjegyzések és lábjegyzetek, amik a kevéssé ismert kifejezéseket magyarázzák. A könyv tematikus fejezetekre oszlik, amiket mindig rövid bevezető előz meg. Remek zárás volt ez a kötet Afrikához, sok klassz, érdekes mesét találtam benne.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetből Huryo és Kabacalaf története volt, melyben egy csúnya, de okos lány megszökött a szerelmével, és az útjukon a fickó legjobb barátja is elkísérte őket. Útközben a lány mindenféle furfangos megjegyzéseket tett, amiket a kedvese nem értett, de Kabacalaf, a jóbarát igen. Amikor végül pap elé kerültek, a lány úgy döntött, inkább Kabacalafhoz megy feleségül. Boldogan éltek, és azzal töltötték az idejüket, hogy folyton megpróbálták megtréfálni egymást. Kabacalaf más mesékben is felbukkant bölcs emberként, az egyikben például találós kérdésekkel segített eldönteni egy barátjának, két lány közül melyik az okosabb.

Egész izgalmas meseciklus fűződött egy Dhegdheer nevű kannibál asszonyhoz. Ő fiatal korában kedves és okos lány volt, akit egy szörnyű fickóhoz adtak feleségül, akit megölt és megevett, és az emberhústól rettenetes természetfeletti kannibállá változott. A mesékben hol elmenekültek előle az emberek, hol felfalta őket; ahhoz képest, hogy ő volt a gonosz, még a mesélők is elismerték, milyen okos trükkökkel tudott emberekre vadászni, és milyen bámulatos képességei voltak. Egy anyának sikerült egyszer lefutnia, és úgy menekült meg tőle, hogy a gyerekével a hátán átugrott egy szakadékot. A kannibál asszonyt végül a saját gyermeke ölte meg; három lánya közül a két idősebb megszökött és máshová házasodott, de a legkisebbet fogságban tartotta, míg két másik lány arra nem vetődött, és hárman együtt sikerült végezniük a szörnyeteggel.
Tetszett, hogy egy gonosz óriásról szóló mesében az óriást nem egy bátor halandó, hanem egy másik, Biriir nevű jószívű óriás győzte le, megmentve az embereket a pusztulástól.
Egyszerűségében szép volt az a történet, melyben egy apa, ahányszor a fia menyasszonyt hozott haza, mindig megparancsolta neki, hogy emeljen fel egy követ. Amikor a fiú gyengének bizonyult, a menyasszonyok mindig otthagyták. Végül az a lány lett a neki való feleség, aki segített neki felemelni a követ - mondván, hogy a jó házasság alapja az együttműködés.

Hátborzongatóan pontos volt A csaló története, akit az emberek elüldöztek, ezért az állatokhoz menekült, és fellázította őket az emberek ellen. Miután megszerezték az emberek vagyonát, a csaló sorra egymás ellen uszította az állatfajokat, sőt még a tüzet és a vizet is, míg végül gyanakvásukban leölték egymást, és az összes vagyon megmaradt neki. (A történet végén rájött, hogy magányos és elhagyatott, és szégyenkezve visszasomfordált az emberekhez.)
Az állatmesék közül a kedvencem a két szamárról szólt, akik elszöktek a gazdájuktól, de a szabadság éhezéssel járt együtt, így egyikük visszatért. A gonosz gazda elverte, és arra kényszerítette, vezesse el a másik, még szabadon kószáló szamárhoz... mire azonban odaértek, a szabad szamár szarvakat növesztett és megvédte magát. Így született az oryx.
Több, alakváltókról szól történet is volt a könyvben, akik itt leginkább hiénák alakját vették fel (a vérhiénát qori-ismaris néven emlegetik). Volt, ahol segítőkészek és kedvesek voltak, máshol viszont gonoszak és falánkak.

Kapcsolatok

Itt is akadt mitikus történet az ég felemelkedéséről (ami azért történt, mert a mozsárral dolgozó figyelmetlen asszonyok folyton beverték a mozsártörőt az alacsonyan álló égbe, így lettek a csillagok). Szintén előkerült az a mese, melyben a férj rejtett üzenetet küldött a feleségének a saját haláláról. A tücsök és a hangya meséjében itt méhecske és szöcske szerepelt.

Érdekes mondakörbe ágyazva került elő a "miért tiszteljünk az öregeket" mesetípusa. A mondakör egy Arraweelo nevű zsarnok királynő köré fonódott, aki minden férfit kiheréltetett a birodalmában, és az asszonyokkal együtt átvette az irányítást. Egy öreg férfinak sikerült elrejtőznie a kasztrálás elől az erdőben, és később ő segített a többieknek megoldani a lehetetlen feladatokat, amiket a királynő adott nekik. Végül fia született a királynő lányától, és a fiú győzte le a zsarnokot.
Az ügyeletes trickster egy Cigaal nevű fickó volt, valamint szokás szerint a furfangos Sakál. Utóbbinál megint előkerült a (nagyon népszerű szomáli) mese, melyben lemondott az ételéről, hogy megússza az oroszlán haragját.

Hova tovább?
Jemenbe!