Mátyás király Burmában (Népmesék nyomában a világ körül 2. - Burma)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

Eheti állomásunk, Kínából továbblépve: Burma.
(Megint sikerült befejezni egy könyvet egy hét alatt, főleg azért, mert rájöttem, hogy lehet olvasni a szobabiciklin)

The Snake Prince, and Other Stories
Burmese folk tales
Edna Ledgard
Interlink Books, 2000.

Az Interlink népmese-sorozatának eddigi köteteivel nagyon jó tapasztalataim voltak, de ettől most nem voltam elragadtatva. Nem a mesék miatt - azokat nagyon szerettem -; a szerző hozzállása zavart. Edga Ledgard amerikai, aki baptista misszionáriusok gyerekeként élete első 9 évét Burmában töltötte az 1930-as években. Ennek megfelelően nagy szeretettel és nosztalgiával tekint az országra, amitől az egész könyvnek romantikus-egzotikus színezete lett. Ráadásul Ledgard szerint a burmai mesék tanulságait "meg kellett változtatni a nyugati olvasók számára" (nálam ez verte le igazán a bizotsítékot). A buddhista hagyomány szerint ugyanis felesleges, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését a történetben, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy a karma majd tesz róla, hogy a következő életében csimaszként térjen vissza. Ledgard viszont önkényesen odabiggyesztett mindenféle büntetést a mesék végére, mondván, hogy így jobban hangzik (azzal bezárólag, hogy egy random sárkány kimászott a tengerből és megette a fösvény embert). Javára legyen mondva, legalább szólt a Jegyzetekben, hogy mit változtatott az egyes meséken, de ennek ellenére elveszetette a bizalmam.
(A jövőben tenni fogok róla, hogy amikor csak lehet, olyan gyűjteményeket olvassak, amiket az adott országból származó szerző tett közzé.)

Kapcsolatok

Most, hogy körutam második állomásánál tartok, már van összehasonítási alapom a szomszédos mesékhez. Ebben a könyvben egy történet volt, ami előfordult a Yunnan-i gyűjteményben is - mese az öregasszonyról, aki feleségül adja a lányát egy kígyóhoz némi friss gyümölcsért.
Találtam a könyvben egy trickster-történetet is, amit eddig csak az indonéz Törpeszarvas repertoárjából ismertem. Itt az Arany Nyúl volt a tettes.
A kedvenc felfedezésem az volt, hogy az "Eb, aki a kanalát meg nem eszi" Mátyás-mesére is volt itt egy burmai változat - már ha csak annyiban is, hogy a bölcs halász ötven ütést kért a királytól jutalmul, hogy az ajtónállónak adhassa őket.

Fénypontok

Több nagyon szép mese is volt a kötetben. Az egyik kedvenc figurám Törvényben Jártas Királykisasszony (Princess Learned-in-the-Law) volt, aki klasszikus bíráskodós történetekben a bölcs bíró szerepét tölti be (sült hal illatáért a pénz árnyékával fizet, stb.). Hasonlóan nagyon élveztem a legendát a Mágikus Csípőfogóról, ami levágta az emberek kezét, ha hamisan tanúskodtak - míg egy fiatal szerzetes ki nem ötlötte, hogy mondhat igazat, és hazudhat is egyszerre (tehetséges ügyvéd lett volna belőle).

A kedvenc történetem viszont toronymagasan a Szégyenlős Tarka Madár volt (vajon miért?). Ebben a mesében az Oroszlán, a szárazföldi állatok királya, és a Naga, a tengeri lények ura, mérik össze az erejüket uralkodás terén. Miután a gonosz sárkány győz, az erdő állatai összefognak, hogy közösen mentsék meg szeretett királyukat a pusztulástól - a bölcs trickster Arany Nyúl, a beó (a madarak hírnöke), és a dzsungel madarai tervet eszelnek ki, hogy elriasszák a sárkányt a szárazföldtől. A tervben fontos szerepet játszik egy hatalmas, tarka, végtelenül szégyenlős madár, akinek úgy kell tennie, mintha ő lenne a mitikus Garuda, aki sárkányokat eszik. A fondorlatos terv sikerrel jár, és a szégyenlős, kedves szívű madarat annyian ölelgetik meg a győzelem mámorában, hogy egészen picire összemegy és kifakul - belőle lett az ökörszem...

Hova tovább?
Úgy döntöttem, délkelet felé haladok tovább. A következő állomás Laosz.