Pirosmalac
(ez a mese úgy is ismeretes, mint Malac Julcsa, avagy a Malacbőrbe bújt lány)
Források:
B. Kovács I.: Malac Julcsa: Gömöri népmesék (Madách Könyvkiadó, 1990).
Béres A.: Hajnalpelika (Akadémiai Kiadó, 1989).
Béres A.: Rozsályi népmesék (Akadémiai Kiadó, 1967).
Penavin O.: Jugoszláviai magyar népmesék (Akadémiai Kiadó, 1984).
A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó epizódját itt nézhetitek meg.
A mese szövegét itt olvashatjátok online.
A mese az AaTh 413A (Pirosmalac) mesetípusba tartozik - nem összetévesztendő a 413-as mesetípussal, ami a hattyúmenyasszonyok története.
A történet:
Egy magányos asszony nagyon szeretne gyereket, azt sem bánja, mifélét; népmesei szabályok szerint ennek megfelelően egy nap kismalaca születik. A malackislányt nagy szeretetben neveli az édesanyja, amíg iskolás korba nem ér, amikor is a többi gyerekkel együtt iskolába megy. Az iskolában egy vele egyidős fiú kifigyeli, hogy amikor a malac egyedül van, levedli a malacbőrt, és szépséges lány lesz belőle. Amikor a gyerekek felnőnek, a fiú bejelenti, hogy a malacot óhajtja feleségül venni, és senki mást. Mindkét család tiltakozása ellenére az esküvőt megrendezik, és a piros malac a nászéjszakán szépséges menyasszonnyá változik.
A mese néhány változatában a sikeren felbuzdulva egy másik fiú is kerít valahonnan egy malacot házasság céljából, és alaposan megszívja a kísérletet.
(David Cameron is így járt, gondolom)
Mitől feminista?
Népmese viszonylatban ritka jelenség, hogy lányát egyedül nevelő anyával találkozunk - a lányos apa, a fiús anya, és a lányos mostoha mind sokkal gyakoribbak. Ez az asszony viszont férj nélkül szerepel a történetben (avagy egyes változatokban a férje elhagyja, amikor malaca születik). Eddig kétféle variációt találtam az anya karakterére: Egyes szövegekben az anya szégyenli a malacot, rejtegetni próbálja, míg másokban nagy szeretettel és gondoskodással neveli, és nem törődik a külsejével. Nekem személy szerint ez az utóbbi hozzáállás tetszik jobban, de pszichológiai szempontból az előbbi is érthető reakció.
Azt is érdemes megfigyelni, hogyan viszonyul a közösség a malachoz. A rozsályi változatban a szomszédasszonyok győzik meg az anyát, hogy engedje el az iskolába, meg epret szedni a többi gyerekkel. Arról sem esik említés, hogy a gyerekek bántanák a malacot - ha úgy nézzük, a közösség be- és elfogadja. Az egyetlen alkalom, amikor hátrányára van a malacsága, az eljegyzés. A fiú viszont már látta a lányt igazi valójában, és kiáll mellette, akkor is, ha az egész falu rajta gúnyolódik. A mesében rengeteg szimbolikus utalás rejlik külső és belső szépségre, elfogadásra, másságra, és arra, ki képes meglátni másokban a rejtett értékeket. Ha úgy vesszük, a vőlegény azzal, hogy elfogadja a malacot, mert meglátta benne a szépet, ráveszi a közösség többi tagját is, hogy a lányt/személyt lássák benne.
Adott tehát egy "más" leányzó, egy szerető (és egyes esetekben támogató) egyedülálló anya, egy közösség, amely képes megváltoztatni a véleményét kinézettől függetlenül, és egy fiú, aki akkor is kiáll a szerelme mellett, amikor mindenki más bolondnak tartja. Sok múlik azon, hogyan meséli az ember a történetet, de mindenképpen van benne egy jó adag feminista potenciál.
Amit érdemes átgondolni:
Magyar változatában nem meséltem még ezt a történetet, de sokat dolgoztam a perzsa verzióval, amiben malac helyett tök szerepel. Ebben az anya egyenesen bátorítja a lányát, hogy menjen iskolába, ne törődjön senki véleményével. Külön szeretem azt a mozzanatot, amikor a lány az udvar sarkába elvonulva kimászik a tökből és olvasgat, és eközben figyeli meg a szomszéd fiú - a lány, bár rejtőzik a többiektől, nem csak szép, hanem okos is. A magyar verzióban ennek az felel meg, hogy a piros malac lelkesen olvas, tanul az iskolában. Mindenképp érdemes kihangsúlyozni, hogy malacunk intelligens.
Megjegyzés
Nemzetközi szinten nem gyakori mesetípus. A perzsa verziót a Persian Folk and Fairy Tales c. könyvből szereztem be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése