A posta megkegyelmezett rajtunk, és a karácsonyra kapott könyvek szép lassan megérkeztek januárra; érkezésükkel egyidőben eldőlt az is, hol kezdem meg a világ körüli meseolvasást. Ember jóvoltából (aki már rég megtanulta, hogy az Amazon kívánságlistával nem hibázhat), végre karmaim közé kaparintottam egy régen áhított népmesegyűjteményt:
South of the Clouds: Tales from Yunnan
Szerk. Lucien Miller
University of Washington Press, 1994.
A könyv a dél-kínai Yunnan tartomány huszonöt etnikai kisebbségének mítoszaiból és népmeséiből válogat; összesen 54 történet található benne. Akadémiai kiadvány, ami azt jelenti, hogy a meséken kívül van hozzá hosszadalmas bevezető, szószedet, jegyzetek, térképek, és minden egyéb, ami szem-szájnak ingere.
(Igen, tessék, tíz év mesemondás után sikerült olyasvalakivá válnom, akit lázba hoznak a lábjegyzetek. Külön plusz pontokat érdemel a könyv, mert megjelöli az eredeti mesemondók nevét, hovatartozását, sőt, a gyűjtők és a fordítók neveit is.)
A történeteket a kínai állam folklórgyűjtő programjának keretei között jegyezték le. A bevezetőben szóba kerül, hogy a változtatás nélküli szövegeket csak archívumokban lehet elérni, és elég bajosan; a hagyományőrzés céljából kiadott, irodalmi igényű gyűjteményekben már "finomítva" szerepelnek a mesék, vagyis - az amerikai fordító halovány célzásaiból ítélve - kivették belőlük a "nem megfelelő" társadalmi üzeneteket. Ez egyébként látszik is a gyűjteményen, mert a gazdagok kivétel nélkül mind gonoszak, és a királyok kivétel nélkül mind zsarnokok. Kíváncsi lennék, hány jóságos, igazságos király lapul az archívumbokban...
(Az is beszédes volt, hogy míg az amerikai bevezető a kínai állam dicséretes kisebbség-politikájáról tárgyal, addig a kínaiból fordított bevezető egy oldalon háromszor nevezi "primitívnek" és "babonásnak" a Yunnanban élő népcsoportokat...)
Érdekességek
A "Mitológia" fejezetben rengeteg, egymáshoz nagyon hasonló özönvíz-mítosz szerepel. Nagyon tetszett, hogy az életben maradó fiú-lány testvérpárnak minden változatban szembe kell néznie a ténnyel, hogy ha be akarják népesíteni a földet, akkor bizony vérfertőzést kell elkövetniük. Mivel húzódoznak a gondolattól, az istenek mindenféle csalafinta jeleket küldenek nekik, hogy meggyőzzék őket, nem követnek el bűnt.
Több mítosz szól arról is, hogyan távolodott el egymástól az ég és a föld. Egy csuang történet szerint (a csuang mesék régi kedvenceim) a bambusz például azért hajlékony, mert régen alacsonyan volt az égbolt és meg kellett hajolnia, amikor felnőtt odáig. Egy derung mítosz pedig elmeséli, hogy azért tűnt el a mennyeket a földdel összekötő hegy, mert egy csapat hangya aláásta. Tulajdonképpen igazuk volt: Ők csupán lábmelegítőket szerettek volna kérni az emberektől, de őseink gonoszul megtagadták a kérésüket.
(Hangyánként hat lábmelegítő, számolja ki valaki)
A csuangokkal kapcsolatban elfogult vagyok, de nagyon tetszett az az öt meséből álló ciklus, ami egy halandó trickster és a Mennydörgésisten küzdelméről szólt. A történet csúcspontján hősünk, Bubo (aki nem bagoly) egy felfordított esernyőn csónakázva küzd meg az istenséggel.
Volt néhány nagyon szép, lírai történet is a kötetben, például a Wilde Goose Lake, ami egy szegény lány és egy sárkánylány barátságáról szól (akik a mese végére összeköltöznek és együtt élnek boldogan); a Bozontos Szemöldökű Lány, akit egy fiú feleségül vesz annak ellenére, hogy mindenki más szerint balszerencsét hoz (a mese tanulsága, hogy nem szabad hinni az őseink által ránk hagyott babonáknak, ha az ember boldogsága a tét); és a Madarak Gyűlése, melyben egy lány 360 különféle madarat hímez és kelt életre, akik a halála évfordulóján azóta is minden évben összegyűlnek.
Nagyon jól szerkesztett, értékes, érdekes olvasmány volt, sokat tanultam belőle. Külön ajánlom mindazoknak, akik keveset tudnak a kínai kisebbségekről és kultúrájukról.
Hova tovább?
Kína sok országgal határos (trivia-kedvelőknek: 14), és még Yunnan provinciából is legalább három irányba utazhat tovább a mesemondó: Burmába, Laoszba, vagy Vietnámba. Mivel a yunnani népmesék között sok volt az emlegetett burmai kapcsolat, a következő állomásnak Burmát választottam; már úton van a könyv az Ingyenes Könyvtárközi Kölcsönzés Nagy Csodájának jóvoltából.
Jövő héten ugyanitt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése