Kígyók, párducok, szivárványok (Népmesék nyomában a világ körül 199. - Tajvan)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Aboriginal Folk Tales of Taiwan 

Animals, heroes, and heroic adventures 

Charles P. Beaupre 

Edwin Mellen Press, 2008.

A könyvben 44 mese található, 3 fejezetre bontva: Állatok, Hősök, Hősies Kalandok. A történeteket a szerző Tajvan bennszülött közösségeitől gyűjtötte (azoktól, akik nem a kontinensről bevándorolt kínaiak leszármazottai). A bevezető bemutatja Tajvan bennszülött mesehagyományát, és az egyes fejezetek is kapnak saját, rövidebb bevezetőket. Megtudhatjuk például, hogy a Tajvan 23 millió lakosának 2%-át kitevő bennszülöttek régen több alföldi és hegyi népet számoltak, de a kínaiak érkezése az alföldi népeket gyorsan beolvasztotta, így se a kultúrájuk, se a nyelvük nem maradt fenn. A kötet meséi 13 hegyi nép hagyományából származnak (ezeket a mesék végén jelölik is). A fejezetek bevezetői főleg a bennszülött népek és a természet szoros kapcsolatát taglalják. A kötet különösen izgalmas olvasmány volt, rengeteg klassz, számomra teljesen új történetet találtam benne.  

Fénypontok

A kígyóharcosról szóló legenda attól volt különleges, hogy a végére a hős nem veszítette el kígyó jellegét. Épp ellenkezőleg, bár emberek nevelték, kígyó-ősei segítségével megtanult még repüli és alakot váltani is, és hatalmas kígyó formájában szállt szembe a törzs ellenségeivel. Több történet is szólt egyébként a kígyók tiszteletéről. Egy bunun legenda például arról mesélt, hogy régen a kígyók és az emberek barátságban éltek (ma is ugyanaz a szó jelzi a kígyót és a barátot), de egy asszony, akire rábíztak egy gyerek-kígyót, véletlenül megölte a kis állatot, így a szoros barátság véget ért, és csak egy kölcsönös szerződés maradt belőle. Egy másik legenda ellenben hatalmas, gonosz, vízözönt okozó kígyó és egy hősies óriás rák epikus küzdelméről szólt, ami a sziget egész topográfiáját átrendezte. Ennek a történetnek egy másik verziója is szerepelt később a kötetben, ahol a hegyekben rekedt embereket egy hősies varangy és egy feketerigó juttatta tűzhöz az élete kockáztatásával.

Más epikus csatákból sem volt hiány: egy legenda például az emberek és az óriások hosszas háborújáról szólt, amelynek során az emberek rengetegféle taktikát kipróbáltak, míg végül különleges tüzes nyilak segítségével győztek. Szintén több legenda őrizte az emberek és a föld alatt élő "kicsi nép" háborúskodásának emlékét. 

Szépséges (és szomorú) volt a történet a szivárványszínű halakról. Egy lányról szólt, akinek a teste szivárványszínben ragyogott, és a ragyogást nem lehetett elrejteni. A tenger szelleme elrabolta a lányt feleségül, a szülei pedig halakká változtak, és elindultak megkeresni...

Jópofa volt az a történet, amely szerint régen a tűzifa maga jött az emberek házához, és a köles magától sokasodott az edényekben - egészen addig, amíg egy házsártos asszony meg nem sértette őket. Az asszonyból egér lett a történet végére, de az emberek megbocsátottak neki - ezért élhet ma is a házakban. Más átváltozások is szerepeltek a kötetben, egy történetben például két versengő, majd kibékülő fivérből medve és ködfoltos párduc lett. Az utóbbi állat több történetben megjelent: a lukai nép például egy vadászról mesél, akit szelíd párduca vezetett el egy hegyek közötti csodás helyre, ahol aztán új otthont tudott alapítani.

Kapcsolatok

Volt egy nagyon szép verzió a könyvben "a nap keresése" típusú mesékre: itt három harcos indult el, három csecsemővel, hogy lelőjék a napot, ami túl erős volt és felperzselte a földet. Az út sokáig tartott, a harcosok megöregedtek, és a felcseperedett gyerekek teljesítették végül a küldetést: a napot két darabra szakították, azóta van éjszaka és nappal. Egy másik történetben egy fiát gyászoló apa sebezte meg a két nap egyikét, abból lett a hold. Szintén szép volt az édesburgonya eredetmondája, amelyben egy özvegy apa nem akarta élelem nélkül magára hagyni a gyászoló fiát, ezért a sírból felküldte az első burgonyanövényeket.

A kígyóvőlegény a Szépség és a szörnyeteg és a hamis menyasszony mesék keveréke volt. Tetszett, hogy a kígyó-férj nem elátkozott ember volt, hanem valóban kígyó, aki a saját falujában emberként élt a többi kígyóval együtt. Cserébe a nővérének sikerült megölnie az ember-menyasszonyt, és a mese tragikus véget ért. Sok egyéb állatvőlegény is akadt a könyvben, például medve (ez is tragikus véget ért, amikor a felesége rájött, hogy titokban medvévé változik) és kutya (aki viszont emberré változott, megszöktetett egy királylányt, és ő lett a tajvaniak őse). A legérdekesebb természetfeletti menyasszony egy kovakő volt, akit az égiek emberré változtattak egy árva legény kedvéért, de nappal vissza kellett térnie az eredeti formájába. A sztorinak nem volt feloldása, boldogan éltek együtt ezzel a feltétellel. 

Bájos trickster-mese volt Rákocska és Majmocska, akik sorozatosan megpróbálták átverni egymást, de amikor a majom véletlenül komolyan megsérült, a rák a saját szívéből adott egy darabot, hogy megmentse a barátját. Hasonló történet játszódott le egy holló és egy tobzoska között is.

Hova tovább?

Ugrás Mongóliába!