A görögök nagy mesemondók (Népmesék nyomában a világ körül 75. - Görögország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A sorozat ezzel a bejegyzéssel rövid szünetre megy. Májusban folytatjuk az utazást!

Modern Greek Folktales
Richard McGillivray Dawkins
Greenwood Press, 1974.

Ezt nevezzük alapos munkának. Avagy alapműnek. Dawkins 84 görög népmesét válogatott a kötetbe, azzal a céllal, hogy lefedje velük a modern görög mesekincs minden egyes típusát. Ezzel persze lehet erősen vitatkozni, mindenesetre dicséretes gondolat, hogy a legismertebb görög mesetípusok mind képviselve vannak a kötetben (és néhány egyedi ritkaság is). Ahol van egyenes párhuzam, ott az Aarne-Thompson számokat is megjelöli, és minden meséhez listát közöl az ugyanabba a típusba tartozó más görög szövegekről, a kutatók (én) legnagyobb örömére.
Minden fejezet ugyanúgy épül fel: A mesetípus részletes bemutatásával, a különböző görög variánsok ismertetésével, más kultúrákból hozott párhuzamokkal, a görög források listájával, és a típus egyes elemeinek mélyebb értelmezésével kezdődik, majd következik maga a (Dawkins által fordított) meseszöveg. Néha egy típusra kettő is, ha érdekes kontrasztot alkotnak, máshol viszont a szöveg maga kimarad, ha teljes egészében hasonlít ismert mesékre (pl. Hófehérke). Így nem csak magukat a meséket olvasgathattam nagy élvezettel, hanem rengeteget megtudtam arról is, Görögország egyes részein milyen verziókban fordulnak elő, honnan származnak, és milyen szimbólumok rejlenek bennük. Ez utóbbit különösen élveztem - kiderültek olyan dolgok, mint például hogy miért szezám a "Tárulj, szezám!", és miért is "három alma" hullik az égből. Kár, hogy nem minden országhoz készült ilyen gyűjtemény...

Fénypontok

Mutatom, mennyire tetszett a könyv

Az egyik legjobb sztori a kötetben A Drágakő-hegy és a Galamblány című volt. Az egyik kedvenc mesetípusomat, a Drágakő-hegyet kombinálta egy viszonylag barátságos szörnyeteggel és egy elveszett feleséggel - aki miatt a hős másodszorra is hagyta magát felküldeni a hegyre, és hagyta a fenébe a drágaköveket. Sőt, a végén még a szörnyet is meggyógyították a galamblányok. Szintén lelkesen üdvözöltem a Varázslatos Madár meséjét, ami kedvenc típusom a mongol Aranyat Köpködő Királyfi óta; itt viszont a madát megevett belsőségei nem aranyat és ezüstöt adtak a főhősöknek, hanem különleges képességeket (többek között gondolatolvasást is). A Vadász Fia már régről ismerős volt; annak idején a saját gyűjteményembe is beválogattam a segítő miatt, aki földrengést tud előidézni.
Nagyon tetszett a Fiú vagy Lány? mese, ahol egy király a lányát, egy másik pedig a fiát küldte el az Élet Vizéért, hogy lássák, a fiúk vagy a lányok érnek-e a többet. Természetesen a lány győzött, aki fiúnak adta ki magát, és menet közben ezzel sikerült jól összezavarnia az Északi Szelet - akivel végül mégiscsak egymásba szerettek.
Az egyik legszórakoztatóbb mese a kötetben A fiú és a három barátja című volt. Ez tuladjonképpen három mese a mesében: Egy Világszépet kereső fiú három barátot szerez az úton - a Nap Fiát, a Hold Fiát, és a Tenger Fiát. Menet közben meg-megállnak, míg minden kísérőnek jut feleség, egy-egy beágyazott mesetípuson át: A Nap Fiának az Üveghegyi Királykisasszony lóval ugratós próbáján át, a Hold Fiának a Széttáncolt Papucsokkal, a Tenger Fiának pedig a Szótlan Szutlánkisasszonnyal, amibe még bele volt ágyazva a Varázslóinas meséje is. Mese a mesében - olyan volt az egész sztori, mint egy többemeletes torta... A Szótlan Szultán(Király)kisasszony amúgy külön típusként is szerepel a könyvben. Többek között a Bolhabőr meséje is bele van ágyazva.

Nagyon tetszett a Világszépe keresése című mese is. Itt egy elrejtett királykisasszonyt kellett megtalálni, aki végül maga adta tudtára a kiválasztott királyfinak, hol keresse őt. Szintén szerethető volt A királykisasszony kendője, amelyben egy (nővérei által) őrültnek tartott lány segített a királykisasszonynak megtalálni elveszett szerelmét. Az Alvilági Házasság mitológiai eredetű lehetett; egy lány tévedt az Alvilágba, ahonnan virágokat hozott fel, és később vissza is tért, hogy feleségül menjen az Alvilág Urához (helló, Perszephoné!). És ha már a halálnál tartunk: Szép és szokatlan volt Az asszony, aki látta a Halál Angyalát története; amikor egy asszony bármit kérhetett az angyaloktól, azt kérte, láthassa, hogyan jelenik meg az angyal a halottas ágyaknál.
Sok szempontból érdekes mese volt az Emberhús, amelyben egy titokzatos idegen, az Alvilág Ura vitt magával menyasszonyokat, és emberi húst kínált nekik, hogy vele maradhassanak (helló, Perszephoné!). A legkisebb lány, aki végül a felesége lett, egy kulcsot talált a férje köldökében, amíg aludt, és a kulcsot elfordítva ajtót nyitott a férje hasán keresztül az egész világra. Ez állítólag gyakori motívum a görög mesékben, és a szerző utalt egy zseniális albán változatra is, amit rögtön fel is vettem Albániához az olvasmánylistára. Klasszikus görög horror volt a Strigla meséje, amelyben egy fiú hős küzdött meg vámpírrá változott húgával.

Esthajnalcsillag és Fiastyúk

A legtöbb mesetípus már ismert volt, de még ezeknek is akadtak szépséges és/vagy váratlan variánsai. A kisfiú és a nővére mese pl. a mi Szép Cerceruskánk rokona volt, csak itt a kisfiú (aki a lány mostohájának volt a fia) mentette meg a nővérét a mostohától, és együtt indultak el vándorolni. A mese végére az égbe menekültek az üldözőik elől, és belőlük lett a Fiastyúk és a Hajnalcsillag. A Tenger Fia a Grimm-féle Tavitündér meséje volt, kombinálja azzal a motívummal, amikor a hős oroszlánná, sassá, és hangyává tud változni - végül mindhárom formájának hasznát vette, hogy megszabaduljon a vízitündér átkától. Borzasztóan érdekes A lány, akinek két férje volt című mese - ez a törökök Sárkányhercegére emlékeztetett, csak itt még meg lett fejelve azzal, hogy a főszereplő lány a (leendő) mostoha unszolására megölte a saját anyját, és ezért kellett sárkánydajkaként vezekelnie... A mese nem is végződött happy enddel. Anyagyilkosság egyébként előfordult a helyi Hamupipőkében is, csak ott a hősnő (a legkisebb lány) nem vett részt benne. A Só meséje ugyanúgy indult, mint az ismert mesetípus, ám itt a király nem elüldözte a legkisebb lányát, hanem egyenesen feleségül adta az első szembejövő szegény emberhez (akiről kiderült, hogy remek férj). A végén a lány maga találta ki a sótlan vacsorát az apja megleckéztetésére.

Néhány mese esetében a szerepcsere volt érdekes. A lány, aki állathoz ment feleségül (a címmel ellentétben nem állat volt, hanem egy óriásasszony szörny-fia, Pézsma és Borostyán nevezetű) például a Rózsa és Ibolya féle ördögnek szolgálós és aztán elmenekülős mese volt, csak itt épp a fiú segített a lánynak megoldani a lehetetlen feladatokat. Egy jegyzetből tudtam meg, hogy az Álomlátó fiúnak (a mi Kékfestőinasunknak) is van olyan görög változata, amiben az álomlátó főhős lány. A könyvben szereplő álomlátó fiú egyébként érdekes módon nem csak az őt megmentő királylányt vette feleségül, hanem (török mintára) azt a furfangos királykisasszonyt is, aki a feladványokat küldte az ellenséges udvarból. A szerencse keresése mesében ezúttal egy (dühös) öregasszony volt a főszereplő, aki a Halhatatlan Naphoz ment, hogy számon kérje rajta a saját (és mások) szerencséjét. A történet jól végződött, az anyóka elégedetten tért haza (annak ellenére, hogy még csak meg sem gazdagodott). Cserébe a kontrasztos meseszövegben egy fickó, aki megpróbálta megpiszkálni saját szerencséjének (szó szerinti) forrását, beletört egy gallyat a csapba, és a szerencséje teljesen elapadt; utána az élete totális szerencsétlenségek sorozatából állt, az ismerősei legnagyobb jóakarata ellenére.
Utalás történt egy férfi "Borsószem királykisasszonyra" is, de sajnos csak zanzásított formában, meseszöveg nélkül.

Kapcsolatok

Ukrajna, Moldova, és Bulgária után itt is felbukkant a mese, ahol a lány enni visz a fivéreinek a földekre, de egy sárkány mindannyiukat elrabolja. Az utólag született, megmentő fiútestvér itt varázslatos módon nem borsóból vagy egyéb ételből fogant, hanem az anyja saját könnyeiből: az özvegyasszony összegyűjtötte és megitta őket. Legutóbb az USA-ban találkoztam azzal a típussal, ami itt Az aranyműves felesége címen futott (és amelyben két jóbarát megszöktetett egy nőt zsarnokoskodó férjétől).
Külön tetszett az állat-vőlegény típusú mesében, hogy itt az állat(rák)bőrbe bújt fiú volt az, aki a szülei távollétében előbújt, és kitakarította a házat. A varázslatos sógorok meséje a Grimm-féle Kristálygolyóhoz volt hasonló, de itt a gonosz nem egy, hanem rögtön három tojásba osztotta el magát: egyben volt a látása, egyben az ereje, egyben pedig az élete (helló, Voldemort). A fiú és az őrzője a "hálás halott" mesetípusba tartozott, de tetszett az az apró részlet, hogy a királyfit senki sem szerette, és azért szedte össze a hálás halottat, mert az apja kijelentette, hogy lefejezteti, ha nem szerez legalább egy barátot. A lány, akit az apja akart feleségül venni a Kalapvári Kisasszony meséje volt; ebben meg az tetszett, hogy a bálból való menekülés közben a lány húzta le a királyfi gyűrűjét és vitte magával, hogy később visszajöjjön érte. A három mérő só meséje a "szemtelen lány" mesetpusába tartozott, ahol egy feleség folyamatosan átverte a férjét, hogy bizonyítsa, ő az okosabb (ld. Violetta a Pentameronéból, vagy az amerikai Bazsalikomlány). A lány, aki háborúba ment a "királylányból királyfi" mese egy csinos változata volt - a jegyzetekből pedig megtudtam, hogy létezik olyan variáns, ahol királyfi változik királylánnyá. Az okos lány meséje itt is előfordult, a "titokzatos beszédű lány" verziójában: Egy királyfi keresett olyan feleséget, akivel rejtvényekben beszélve is szót tudott érteni (azt is megtudtam, hogy ezt görögül "varjúbeszédnek" hívják). Találkoztam még egy mesével, ami a saját könyvemből a távol-keletről volt ismerős: A három férfi és a bíró szereplői mind különlegesen éles érzékszervekről, és Sherlock Holmes-i megfigyelőkészségről tettek tanúbizonyságot.

Hova tovább?
Kis ugrással Máltára!