Félelem és reszketés Grönlandon (Szigetországok meséi 1. - Grönland)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként a "Szigetországok meséi" sorozat olyan kultúrákról szól, amelyek önálló szigeteken léteznek, de politikailag valamely más állam fennhatósága alá tartoznak. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

NAGYON, NAGYON, NAGYON 18-as karikás könyv következik. CW: minden. Én szóltam.

Bestiarium Greenlandica
A compendium of the mythical creatures, spirits, and strange beings of Greenland
Maria Bach Kreutzmann
Eye of Newt Books, 2021.

Aki szerint a folk horror netovábbja a krampusz, az ezt a könyvet ne olvassa el. Vagy igen. Ha bírja.

A dán nemzeti múzeumban akadt a kezembe, és első belelapozásra nem tudtam otthagyni. Ez a kötet valódi csemegét kínál folkloristáknak, mesemondóknak, horror-rajongóknak, és művészeknek egyaránt. Grönlandi mitikus lények enciklopédiája, amelyben amellett, hogy minden lényről rövid leírást és sokukhoz meséket is kapunk, minden egyes bejegyzéshez tartozik illusztráció. Grönlandi művészek jelenítik meg a legfurcsább, leghátborzongatóbb lényeket olyan lenyűgözően, hogy egyszerre ámulok, bámulok, és kapok rémálmokat tőlük.

Amellett, hogy a kötet színes és igényes, meglepően sok információ is van benne. Bevezető meséli el a gyűjtés folyamatát és Grönland történelmét, a könyv végén pedig névlistákat, térképet, forrásjegyzéket, művész-életrajzokat, és még egy tanulmányt is kapunk (utóbbit a grönlandi sámánokról). Izgalmas kultúra és alapos kutatómunka bontakozik ki a könyv lapjain, ami sokaknak lehet új és érdekes (főleg, mert rengetegen hiszik, hogy Grönland olyan mint Izland, csak nagyobb) (a vikingek is azt hitték).

A mesék rövidített változatban szerepelnek csak, de egy csomót megtaláltam online ebben a kötetben.

Fénypontok

Ismerős figura volt Sassuma Arnaa, A Tenger Anyja. Ő az az istennő, aki a tengeri állatok felett uralkodik; ha az emberek bűnei összemocskolják és összegubancolják a haját, akkor benne ragadnak az állatok, és a tengerből eltűnik az élet. Ilyenkor egy sámánnak le kell szállnia a tenger mélyére, kifésülni az istennő haját.

Izgalmas figura volt a szél istennője, Asiaq, akinek minden testrésze összevissza áll (a szája például függőlegesen) és a házában is minden fejtetőn van. Mivel senki sem akarta feleségül venni, ellopott és felnevelt egy gyereket, aki a férje lett, de ha Asiaq megunja, megint kisbabává változtatja. Úgy kelt esőt, hogy a baba-férj pelenkáit rázza a levegőben... Szintén érdekes volt Pissaap Inua, Az Erő Ura, egy emberarcú róka, aki erőt ad a gyengéknek. Egy mesében egy sokat bántott árva fiút tett olyan erőssé, hogy utána jegesmedvéket roppantott össze puszta kézzel. Úgy nevelte erőre, hogy a farkával feldobálta a levegőbe, és kirázta a zsebeiből a gyerekkori játékait (ezt a legendát itt olvashatjátok).

Agust Kristinsson képe

Nagyon megfogta a fantáziámat az aassik nevezetű lény, ami tulajdonképpen egy hatalmas kukac (mint a Dűnében, csak homok helyett jéggel). A legenda szerint megfelelő türelemmel megszelídíthető, és befogható szánhúzó állatnak. Egy történetben egy legény egy jegesmedvét, egy assikot és egy amaroq-ot fogott be a szánja elé, úgy indult elrabolt nővérét kiszabadítani. Az amaroq hatalmas farkas, amely emberré is tud változni. Egy történetben egy vadászat közben meghalt legény testét amaroq falka falta fel, majd a nagyanyjuk összegyűjtötte az ürüléküket, betakarta mohával, és életre keltette belőle a legényt, akiből legendás vadász vált. 

Jonatan Brüsch képe

Szintén izgalmas lény volt az eqalussuak, egy szárazföldön is járó grönlandi cápa, amely rettenetes megjelenése ellenére az özvegyek, árvák, és egyedülálló nők védelmezője. A legjobb névvel kétségkívül az ikkiillineqanngeqqissaartoq nevű lény rendelkezett, egy rókaszerű valami a hátán éles pengével, amivel egy óriást is ki tud belezni. A legbájosabbak a qamallarlutik nevű kicsi emberkék voltak, akik sose bírnak nyugton maradni, és néha hófajddá változnak.

A sámánlegendák közül a legmókásabb az volt, amelyben egy fiatal legény nem akart sámánná válni, így végül az egyik segítő szelleme, egy nappaasilat (óriás jegesmedve-szellem) a heréinél fogva kiráncigálta a kunyhójából, és behajította a tengerbe, ahol egy másik segítő, egy aaverpak avagy szellemrozmár, addig harapdálta és dobálta, amíg a sámán beadta a derekát a hivatásának. (A nappaasilat egyébként meg is tudja szállni a sámánokat, akik ilyenkor medvévé változnak). Több más izgalmas sámántörténet is szerepelt a könyvben. Az egyikben a sámán megmentett egy csomó gyereket akiket egy amaarsisartoq nevű lény rabolt el, de helyettük a szörny őt magát gyömöszölte pólyába. Végül a segítő szellemei mentették meg.

Maja-Lisa Kehlet képe

Szép történet szólt egy asszonyról, akit elhagyott a kedvese; egy fekete ruhás nő és a gyerekei megszánták, és meginvitálták magukhoz vendégségbe. A történet végére kiderült, hogy a barátságos vendéglátók inorrooq-ok voltak, vagyis alakváltók: hollóként repültek el a messzeségbe.

Az egyik leghátborzongatóbb lény az akueqqutit nevű láthatatlan szellem volt: egyfajta negatív lelkiismeret, aki mindig rosszra sarkallja az embert. A hiedelem szerint olyan gonosz, hogy nem marad meg rajta a hús sem, ezért nincs teste. Szintén erős volt a qivittut-hiedelem, amely szerint ha valaki kimegy a pusztába, és öt nap alatt halálra fagy, az varázslatos képességekre tehet szert. Ha nő, akkor félig jegesmedvévé is változik.

Kapcsolatok

A sok hiedelemlény és sámánszertartás mellett a kereszténység eljöveteléről is szólt legenda. Egy Aattaaritaa nevű sámán határozott úgy, hogy keresztény hitre tér, miután látomása támadt a világvégéről. A segítő szelleme próbálta lebeszélni ("ha vége lesz a világnak, majd én újraindítom!"), de nem sikerült neki, a sámán hátat fordított a szellemvilágnak.

Agust Kristinsson képe