A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
Moken folktales
Jacques Ivanoff
White Lotus Press, Bangkok, 2001.
A kötet 44 meséjét az 1980as években gyűjtötte a szerző a moken néven ismert tengeri nomádoktól, akik a Thaiföld és Burma közötti szigetvilágban vándorolnak, és a tengerből élnek. A bevezetőből megismerkedünk ezzel a titokzatos néppel, a szigetvilággal, a mesemondó hagyománnyal és a mesék csoportosításával. Külön érdekes volt olvasni a gyűjtésről, a szerző és a mokenek kapcsolatáról, és a sámánról, aki olyan húzásokat is ejtett, mint pl. hogy titokban felvett a magnóra egy extra mítoszt, amit a gyűjtő csak sokkal később, a hazatérése után talált meg. A mokenek erőt tulajdonítanak az énekelt eposzaiknak; némelyik még vihart is képes kelteni. A bevezetőből megismerkedhetünk a mesemondókkal is, akik közül többen a sámán családjához tartoztak, de más és más történeteket meséltek.
A történetekhez végjegyzetek tartoztak, amik nélkül néha elég nehéz volt érteni, mi zajlik, és folyton előre-hátra kellett lapozgatni. A könyvben több fekete-fehér és egy csokor színes illusztráció is szerepel.
Fénypontok
Sok történet szólt a különböző tabuk, szokások kialakulásáról. Péma Alang történetében például egy férj meghagyta a feleségének, mit ne csináljon otthon, amíg ő elmegy fecskefészket szüretelni egy barlangba (a fésülködés előhívja a cápákat, a ruhák kirázása szelet kelt, stb.). Az asszony megfeledkezett a tabukról, és a férje lezuhant a barlang tetejéről. Egy másik történetben egy szintén Péma nevű kapitány nem adta meg a tiszteletet a Surin-sziget majmainak (a majmokat a mokenek nagy tiszteletben tartják), hanem meg akart velük küzdeni, mire a majmok a majomszellem segítségével halálra harapták. Pinang és a Tengeri Szellem történetében egy férfi hajójába bemászott egy titokzatos nő, és egymásba szerettek. A nő elmondta, hogy ő egy tengeri szellem, és megtiltotta a férjének, hogy bármire vadásszon, ami "a tengerből jön és szeme van." (Főleg teknősökre, bár a férj nem tudta eldönteni, teknős- vagy dugong-szellem-e a felesége). Meglepő módon itt a férj betartotta a tabut.
Természetesen a hajózás is sok formában megjelent a történetekben. Érdekes volt például A könnyező kötél legendája, amelyben egy tengeri kígyó megmarta egy hajó kormánylapátját, és a mérge annyira erős volt, hogy mindenki meghalt tőle a hajóban. Erre az egyik vitorlafeszítő kötél életre kelt, lemászott a helyéről, mindenkinek bemászott az orrába, és újraélesztette őket. A vitorlafeszítő kötelet azóta a mokenek nagy tiszteletben tartják, élő szellemnek hiszik.
A moken hiedelem szerint az árapályt egy óriási rák mozgása okozza, aki egy barlangban lakik az égig érő mangófa alatt. A mangófának egyéb lakói is vannak: egy garudamadár él az ágai között a lányával, a fa tövében pedig egy csodaszép asszony, aki elcsábítja a tengerészeket, aztán odaveti őket a cápáknak. Egy másik sztoriban a mokenek nyugatra hajóztak, hogy elérjék a Borostyán Földjét, és a Mindent Termő Fikusznál lyukadtak ki, ahol elsüllyedt a hajójuk. Három moken ős három különböző módon jutott haza - egyikük egy gitárhal hátán, másikuk egy óriásmadár hátán (á la Szindbád), a harmadik lestoppolt egy indiai hajót.
Szintén szép volt Az óriásasszony gonoszsága című mese, amelyben egy gonosz óriás megölt egy anyát és átvette a helyét, de az anya lelke mindenféle dolgokká változott, és végül a fia megtörte az átkot, és visszanyerte a szüleit.
Kapcsolatok
Nyonya eposzában, amit végig maláj nyelven énekelnek, Nyonya feleségül ment egy Jawan Moda nevű férfihoz a férje halála után, de amikor az új férj megcsalta, a nő hazarepült a szülei szigetére. A férje követte, és visszanyerte a feleség megbecsülését azzal, hogy megvédte a szigetet egy ellenséges hadseregtől egy majom és medve segítségével. Ez a csatajelenet a Rámájanát idézte.
Természetesen a hajózás is sok formában megjelent a történetekben. Érdekes volt például A könnyező kötél legendája, amelyben egy tengeri kígyó megmarta egy hajó kormánylapátját, és a mérge annyira erős volt, hogy mindenki meghalt tőle a hajóban. Erre az egyik vitorlafeszítő kötél életre kelt, lemászott a helyéről, mindenkinek bemászott az orrába, és újraélesztette őket. A vitorlafeszítő kötelet azóta a mokenek nagy tiszteletben tartják, élő szellemnek hiszik.
A moken hiedelem szerint az árapályt egy óriási rák mozgása okozza, aki egy barlangban lakik az égig érő mangófa alatt. A mangófának egyéb lakói is vannak: egy garudamadár él az ágai között a lányával, a fa tövében pedig egy csodaszép asszony, aki elcsábítja a tengerészeket, aztán odaveti őket a cápáknak. Egy másik sztoriban a mokenek nyugatra hajóztak, hogy elérjék a Borostyán Földjét, és a Mindent Termő Fikusznál lyukadtak ki, ahol elsüllyedt a hajójuk. Három moken ős három különböző módon jutott haza - egyikük egy gitárhal hátán, másikuk egy óriásmadár hátán (á la Szindbád), a harmadik lestoppolt egy indiai hajót.
Szintén szép volt Az óriásasszony gonoszsága című mese, amelyben egy gonosz óriás megölt egy anyát és átvette a helyét, de az anya lelke mindenféle dolgokká változott, és végül a fia megtörte az átkot, és visszanyerte a szüleit.
 |
| Kép innen |
Kapcsolatok
Nyonya eposzában, amit végig maláj nyelven énekelnek, Nyonya feleségül ment egy Jawan Moda nevű férfihoz a férje halála után, de amikor az új férj megcsalta, a nő hazarepült a szülei szigetére. A férje követte, és visszanyerte a feleség megbecsülését azzal, hogy megvédte a szigetet egy ellenséges hadseregtől egy majom és medve segítségével. Ez a csatajelenet a Rámájanát idézte.
Awang a Béka története egy békavőlegény-mese volt, egy epikus háborúval megfejelve, Kaét legendája pedig egy kígyóvőlegény-történet (ilyenből egyébként több is volt a kötetben). Kaét apja többször megölte a lánya kígyó-szeretőjét, de az mindig feltámadt, míg végül a lány, az apja kegyetlenségén felháborodva, férjestül-gyerekestül felköltözött az égbe.
Kechot és a Halál legendája egy asszonyról szólt, aki sétáló halottakkal találkozott egy szigeten. A halottak megkérték, vigye át őket a hajójával egy másik szigetre, de ezt az asszony megtagadta. A halottak erre megjósolták, hogy többé senki sem fog feléledni a halála után.
Akadt egy Törpeszarvas-mese is, de nem volt se füle, se farka, mintha a mesélő nagyon halványan emlékezett volna csak a történésekre. A kötet végén viszont, a más gyűjtőktől származó szövegek között, akadt egy igen csinos Törpeszarvas és a Tigris verzió, amiben eddig számomra ismeretlen trükköket is találtam.
Kechot és a Halál legendája egy asszonyról szólt, aki sétáló halottakkal találkozott egy szigeten. A halottak megkérték, vigye át őket a hajójával egy másik szigetre, de ezt az asszony megtagadta. A halottak erre megjósolták, hogy többé senki sem fog feléledni a halála után.
Akadt egy Törpeszarvas-mese is, de nem volt se füle, se farka, mintha a mesélő nagyon halványan emlékezett volna csak a történésekre. A kötet végén viszont, a más gyűjtőktől származó szövegek között, akadt egy igen csinos Törpeszarvas és a Tigris verzió, amiben eddig számomra ismeretlen trükköket is találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése