Idén először a Mítoszok Csatája csapata egy új formátummal próbálkozott meg: egész napos Mítoszmaratont tartottunk az AmfiFeszten, az aquincumi katonavárosi amfiteátrumban!
A műsort négyen vállaltuk, és összesen tíz kört toltunk le a nap folyamán - így nem kevesebb, mint húsz mítosz hangzott el. Minden körben egy görög-római és egy "barbár" (északi, kelta, vagy nart) történet csapott össze egymással. Az egyes körök végén voltak szavazókérdések, de győztest nem hirdettünk, hanem matricákat osztottunk a közönségnek, amiket a szavazótábla Római vagy Barbár oldalára ragaszthattak fel. A nap végén megszámolva az eredményt úgy láttunk, hogy a barbárok győzedelmeskedtek, de nem sokon múlt a dolog.
Az esemény lendületét kicsit tompította, hogy a nap nagy részében szakadt az eső. Ez egyrészt jó volt, mert mindig akadtak, akik a sátrunkba menekültek mítoszt hallgatni, másrészt viszont nyilván megcsappantotta a látogatók számát. Ennek ellenére volt egy kicsi, ám lelkes keménymag, akik végigülték az egész maratont, és rajtuk kívül és jártak arra azért hallgatók szép számmal. Megállapítottuk, hogy fejenként öt mítoszt elmondani egy nap alatt eléggé fárasztó feladat; ennek ellenére remekül éreztük magunkat, és mindannyian hoztunk magunkkal olyan történeteket, amiket régóta el szerettünk volna mondani.
A körök a következőképp alakultak:
Leszállás az alvilágba:
Idun az alvilágban (Zalka Csenge) vs Perszephoné (Stenszky Cecília)
Kincsek megszerzése:
