2010. január 3., vasárnap

Megkérdezzük a közönséget

(Mert még mindig vizsgaidőszak van, és lenne jobb dolgom...:)

Csillagos-csillagképes mesemondás lesz január végén. Egész napos, torkot kiszárítós, ami a távcsövön kifér.

Gondolom, sejtitek, mennyi csillagos történet van a világ mesekincsében (anélkül is, hogy ellőném a kötelező poént). Úgyhogy gomhoz varrjuk a kabátot: a csillagokból, csillagképekből és egyéb égi jelenségekből indulok ki, és megnézzük, mit dob hozzá a gép.

Ha valakinek ötlete, hozzászólása, megjegyzése van, nagyon kérem foglalja írásba, a munka jelenlegi fázisában bármi jól jöhet :) Ha van olyan csillagkép, amit nagyon szerettek, vagy olyan égi látványosság, amiről szívesen hallanátok legendákat, esetleg bármilyen történet-morzsa, ami kipofozásra vár... Szóval értitek :)

A nagy gyűjtögetésből nyilván a blogra is csurran-cseppen majd valami, szóval jól járnak azok is, akik a fellépésen nem lesznek ott :)

13 megjegyzés:

  1. Kedves Csenge!

    Kérdésedet olvasva eszembe jutott egy nyári élményem. Egyik éjszaka a csillagokat lestem, és egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. Feltűnt egy csillag, majd eltűnt, nem messze tőle egy másik, majd az is eltűnt, és megjelentek újabbak. Olyan volt, mint mikor a karácsonyfaégők közül hol az egyik világít, hol a másik.
    Sokáig figyeltem, arra is gyanakodtam, hogy csak képzelődöm:). Keresgéltem, hogy mi lehetett, amit láttam, de nem sok sikerrel. Aztán pár nap múlva kezembe akadt Lugossy József Ősmagyar csillagismei közlemény című könyve. Döbbenetemre pont ott nyílt ki, ahol a Tündérek tánca nevű csillagképről írt, és ez teljesen ráillet arra, amit láttam, tényleg olyan volt, mintha tündérek körtáncot jártak volna. (Ezt a csillagképet most Pajzsnak vagy Sobieski pajzsának nevezik.)
    Történetet még nem találtam hozzá, szívesen hallanék egyet:).
    Nem tudom, hogy ismered-e a fenti könyvet, meg Toroczkai-Wigand Ede Öreg csillagok című írását.
    Ezekben sok olyan régi elnevezés szerepel, amik kapcsolódhatnak népmeséinkhez.

    Egyébként tegnap találtam a blogodra, itt is ragadtam jó pár órára. Végigolvastam minden írást, nagyon élvezetesek, remekül szórakoztam:)

    Edina

    VálaszTörlés
  2. halihó! sárvárról rémlik hogy említettél egy indián vadászt, aki egy égi királylányba volt szerelmes, na az ő történetüket szívesen hallanám újra, mert már nem sokra emlékszem, meg Bereniké haja is érdekelne. :)

    VálaszTörlés
  3. Ó, én a Bereniké Haja csillagkép nevét szeretem legjobban. Nagyon szeretném tudni, ki volt Bereniké... meg még az Északi Vízikígyót is :-)

    VálaszTörlés
  4. Megtaláltam a könyvet, innen elérhető: http://dblaci.hu/igazsag/pdf/lugossy_osmagyarcsillagismeikozlemeny.pdf
    Ha épp nem lesz vizsgaidőszakom, el is fogom olvasni. :)
    Én a sarki fényről is szívesen hallanék mesét, vagy a tricksterekről. :)

    VálaszTörlés
  5. hali! én olyan regét/mesét, vagy mit hallottam régen, nem tudom hogy hol, amikor a nap és a hold voltak egymásba szerelmesek. olyat is mesélj majd, ha tudod! egyébként HOL? MIKOR? MENNYIÉRT? JUHÉJJ! love

    VálaszTörlés
  6. Frissítsd a közelgő fellépéseidet, Cicafül, ki tudja, talán egyszer leszel elég közel, s jó időben. :**

    VálaszTörlés
  7. Nos, akkor betoppanok ide, és mesélek kicsit arról, ami itt előkerült és amiről tudok :)

    @ cinnamon:
    Bereniké haja? A történet dióhéjban a következő: a monda szerint Bereniké egy egyiptomi hercegnő volt, szép hosszú hajjal, ami mellesleg (nem utolsó szempont!) aranyból volt. Amikor a fáraó serege hadba vonult, és vesztésre álltak, a hercegnő levágta a haját és feláldozta az isteneknek, hogy azok győzelemre vezessék a katonákat. Ez így is történt, viszont utána valamelyik istennek annyira megtetszett Bereniké levágott haja, hogy az némi papírmunka után felkerült az égre.
    Ha engem kérdeztek, szerintem kicsit perverz dolog, hogy a nőnek a haját felrakják, de magát a nőt nem - hát, valamelyik egyiptomi isten biztos egy kicsit fetisiszta volt. Mondjuk most, hogy belegondolok, a csillagtérképek nagy részén nem is szó szerint Bereniké haja, hanem Bereniké feje látható: nem tudom, ez a változat mennyire "hivatalos", de ha az, és a hercegnőnek tényleg nem csak a haja van fent, akkor tudtommal Bereniké az egyetlen, akinek csak a feje került fel az égboltra. (Legalábbis a görög-római mitológiában.) Rajta kívül egyedül a Fuvarosnak nincsenek meg valamilyen oknál fogva a lábai, mindenki más úgy került fel, ahogy volt. (Mondjuk ő a saját maga által feltalált kocsival közlekedik, szóval talán annyira nem hiányoznak neki, mint amennyire szegény Berenikének hiányozhat, hát, nyaktól lefele mindene.)
    Szóval ha neadjisten valamelyikőtök olyan helyzet elé áll, hogy odafentről megkérdezik, hogy fel akar-e kerülni a csillagos égre, akkor legyetek óvatosak, és ne vágjátok rá rögtön, hogy igen :P

    A Vízikígyót pedig idehaza legtöbben a Hidraként ismerik, a görög mitológiából. (Úgy néz ki nem igazán terjedt el annyira a magyarosított változat :)) Ahogy mondtad, szokták északi vízikígyóként is említeni, ugyanazért, mint amiért pár másik csillagképet is északinak hívnak (pl. az északi háromszöget): ezek csak az északi féltekéről látszanak, viszont a déli féltekén is van egy másik megfelelőjük. Azt hiszem, mindössze három ilyen van: a déli vízikígyó, a déli háromszög és a déli korona.

    @ Dorci:
    A sarki fényekről mesélni csak annyit tudok, hogy miért és hogyan is keletkeznek, furcsa módon eddig nem sok történetet hallottam róla. Amennyire tudom, a legtöbbel talán a finnek rendelkeznek: legalábbis amikor fenn északon voltam, és álltunk lenyűgözve egy elég hatalmas auróra kezdetekor (a fényképek után elég meglepő volt, hogy egyszercsak végigvágott a fél égbolton), a norvégoktól nemigen hallottam egy olyan történetet se, aminek a középpontjában a sarki fények voltak. (Bezzeg arról igen, hogy Bergenben évekig esik az eső.) Viszont az érdekes, hogy ahogy mész a térképen délebbre, és ahogy ritkábban láthatóak sarki fények, úgy tekintették ezeket régen egyre inkább baljós előjeleknek: például ha jól tudom, a görögök háború és járványok hírnökeinek hitték őket. Mondjuk amikor pár évvel ezelőtt Magyarországon néhány helyről lehetett látni, akkor mi annyira nem ijedtünk meg :) (...egyáltalán látta itt valaki?) Persze lehet, hogy a négyes metró fúrópajzsa akkor csuklott egyet, megijedt és megakadt.
    (Végülis hallottunk már kevésbé hihető magyarázatokat is arra, hogy miért nem készült még mindig el, nem? :P)

    VálaszTörlés
  8. Én tudok még valakit, akinek csak a feje került fel az égre, de az önhibáján kívül... ;)

    Sarki fény sztori pedig rengeteg van, nyilván főleg az északi népeknél, jó is, hogy mondjátok, felveszem azt is a listára. :)

    VálaszTörlés
  9. Én a Halálcsillagot is felvenném a listára :) *just kiddin'*

    Az állatos csillagkép történetek szerintem nyerők.:)

    VálaszTörlés
  10. A japánok a Mizart és az Alcort használták erre a célra: aki nem látta külön-külön a kettőt, arra azt mondták, egy éven belül meg fog halni :D Nesze, halálcsillag :D
    (Mizar és Alcor a Nagygöncöl rúdjának középső 'csillaga', valójában két csillag)

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. A Halálcsillag? Az ténylegesen létezik, csak nem szeretik nagy dobra verni :P Persze, a legtöbb helyen tagadják is, de nézzétek meg, hogy néz ki a Szaturnusz Mimas nevű holdja. Pl. egy jó kép itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Mimas_(moon) .

    Ja igen, és persze kötelező megjegyeznem, hogy az nem egy űrállomás, az egy hold.

    VálaszTörlés