Mandulavirág

Nahát, a régi mesék is okoznak még nekem új meglepetéseket...
(Blogolok, mert ha még egy darab szürke cserepet be kell leltáraznom, az itthoni edények is törni kezdenek)

Tegnapelőtt kinéztem az ablakon, és mit látok: virágoznak a mandulafák!!! Megint itt az ideje a mandulavirág legendájának. Döny, neked különösen ;)

A mesét még valamikor Amerika előtt tanultam egy másik mesemondótól, aki volt olyan kedves, és elküldte nekem a saját verzióját írásban. Már akkor megtetszett, és hamarosan én is terjeszteni kezdtem, a saját szám íze szerint persze. Ma viszont rám tört a kreativitás, és csodáltam a fehér virágokat az ablakból, és úgy döntöttem, utánanézek a történetnek egy kicsit.
Képzeljétek, mit találtam.

Abban a korban történt, amikor a föld, amit ma Portugáliának hívnak, a mórok uralma alatt állt. Akkoriban Al-Gharb volt a neve, és Chelb a fővárosa. Egy herceg uralkodott felette, az ifjú Ibne-Almundin; daliás, rettenthetetlen és győzedelmes. Csatát csata után nyert a hercegséget támadó hadak ellen; és az egyik ilyen ütközet után különleges zsákmányra tett szert: egy aranyhajú, kék szemű hercegnőre. A lány neve Gilda volt, és valahonnan egy messzi északi királyságból származott. (Ne kérdezzétek meg, mit keresett Portugáliában) A herceg beleszeretett, felemelte a rabszolgasorból és feleségül vette. Chelb népe káprázatos ünnepet ült, és mindenki boldog volt; Gilda hercegnő azonban napról napra fogyott, egyre szomorúbb lett, minden reggel bánatosan tekintett ki a kastély ablakán. Az udvar egyetlen bölcse vagy orvosa sem tudott gyógyírt találni a bajra. Végül azután egy költő, aki ugyanabból a messzi északi országból származott, és ugyanaz a baj gyötörte, meghallgatást kért a hercegtől, és elmagyarázta neki, mi után vágyakozik a hercegnő. Ibn-Almundin megfogadta a tanácsot, és a kastély körüli dombokat teleültette mandulafákkal. Attól kezdve minden tavasszal fehér virágok takarója borította a domboldalakat; amikor Gilda kinézett az ablakon, havat látott mindenfelé. A mandulafák az otthonára emlékeztették.

Na mármost, azon felül, hogy hogyan került Gilda Portugáliába, és hogy pontosan milyen státuszban is tartózkodott a kastélyban, mielőtt a népi legenda hercegnét csinált belőle... nekem tetszik ez a verzió. A mór herceg különösen. Nagyon különbözik attól, amit eddig meséltem, de ez nem fetétlenül rossz dolog.
Sok egyéb verzió is kering ebből a történetből, némelyik sokkal romantikusabb, mások meglehetősen tömörek.
Majd a nyáron megkérdezem a portugálokat...