2019. február 16., szombat

A szerelem vakszerencse kérdése (Népmesék nyomában a világ körül 111. - Tunézia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Tunisian Folklore
Folktales. Songs. Proverbs.
Mohamed Bacha
Amazon Digital Services, 2017.

Ez a könyv összesen öt tunéziai népmesét tartalmaz, melyeket egy tunéziai nyelvész és műfordító ültetett át angolra. A mesék egy híres tunéziai mesemondótól származnak, aki a 60-as és 70-es években népszerűvé tette a népmeséket a tévében és a rádióban is. A fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, sokszor angoltalan a szöveg vagy hibásak a múltidők, de a történetek értékéből ez igazából nem von le semmit. Az öt mese mellett szerepel a könyvben egy rakás dal (arab és angol szöveggel) és pár száz közmondás, nem csak Tunéziából, de Egyiptomból és más arab országokból is.
Mivel összesen öt meséről van szó, úgy döntöttem, írok róluk egyenként:

A csodálatos Akarek
"Hetet egy csapásra" típusú mese. Vitéz, ám vézna szabónk itt ghúlokat győz le és fog el, és a király tanácsosaként működik... sőt, a király halála után átírja annak végrendeletét, kitúrja a szerencsétlen trónörököst, és maga kerül az ország trónjára.

Szultán, a New York-i állatkert
berber oroszlánja, 1897.
Jabra és Szultán
Szép és fájdalmasan realisztikus mese. Jabra, egy szegény hangszerkészítő felesége, jobb életről álmodozik. Amikor a férje meghallja, hogy a lány az anyjának panaszkodik a szegénységükről, elválik Jabrától. Jabra szégyenében az erdőbe menekül, ahol találkozik Szultánnal, az oroszlánnal, aki titokban ember szeretne lenni. Jabra és Szultán szerelembe esnek, együtt róják az erdőket, együtt fürdenek, táncolnak, és egyáltalán, kenterbe verik a Szépség és a Szörnyeteg vonatkozó jeleneteit. Amikor Jabra végül hazalátogat, napokon át dicséri a párját... ám pont akkor, amikor Szultán érte jön, Jabra száján kiszalad az egyetlen panasza, tudniillik, hogy az oroszlánnak büdös a szája. Szultán csak ezt hallja meg, és annyira megsértődik, hogy ő is elválik Jabrától. A mese levonja a tanulságot: A testi sebek begyógyulnak, de a szavakkal okozott seb nem múlik el.

A favágó és a két múzsa
A címben szereplő két "múzsa" valójában a Jószerencse és a Balszerencse, akik egymással versengve próbálják a szegény ember életét jobbá ill. rosszabbá tenni, mindenféle véletlenek sorozatán keresztül. Külön érdekessége a mesének, hogy a Balszerencse egy idő után fejfájást kap az egésztől, és lelép, míg a Jószerencse beleszeret a favágó fiába (de azt már nem tudtuk meg, hogy összekerültek-e).

A takaros asszony és a hasmenéses macska
Egy asszony, aki szereti, ha takaros a háza, összetűzésbe kerül a szomszéd macskájával, aki Sokatszarik névre hallgat, és méltó is a nevére. Az asszony levágja a macska farkát, és csak akkor adja vissza, ha a macska vajat hoz neki. Innen kezdve klasszikus láncmese a történet, melyben a macska szalad (szó szerint) fűhöz-fához, míg végül megígéri, hogy megjavul, és visszakapja a farkát.

Az akasztott ember és a halott lány
Bájos szerelmes történet, a címe ellenére. Egy bátor nő (aki együtt iszik és dohányzik a férfiakkal, és egyszer eltörte egy erdei rabló orrát) fogadást köt, hogy el meri lopni az akasztófáról a kötelet az éjszaka közepén. Meg is teszi, amit mondott, de rémülten döbben rá, hogy az akasztott ember, akit levágott az akasztófáról, 1. még él, 2. pont az a bandita, akinek orrát törte. A nő elmenekül, a bandita viszont magához tér, és kószálni kezd a városban. Véletlenül pont a temetőben köt ki, ahol meghallja egy élve eltemetett lány segélykiáltásait. A lány, Júlia után szabadon, altatót vett be, hogy halottnak higgyék, mert nem akart kényszerházasságban élni. A bandita kiszabadítja a lányt, egymásba szeretnek, és boldogan megszöknek együtt a városból.

Safseri, egy hagyományos tunéziai kendőviselet, amit
az akasztott ember meséjében a bátor lány véletlenül elveszít

Hova tovább?
Líbiába!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése