2010. július 20., kedd

Szárnyaló elefántok

Vannak helyek ahová jó visszamenni.
...
Uff.
*Shotgunnal lepuffantja a közhelyet*
Bocsi.

Ilyen jópofa mesélős terep például az Aporos hittantábor Győrújbaráton. Príma közönség. Egy csomó zsibongó táboros gyerek, meg kedves felnőttek, és igazából itt meg is akadtam, mert ha meg kéne magyaráznom, mitől olyan jó az egész, nem tudnám megmondani. Csak azt tudom, hogy egy az egyben jó, és szeretek ott mesélni, mert szeretik, és élvezik, és visszhangja van minden mondatomnak. Tavaly ilyenkor Angelával együtt meséltünk ugyanitt, és természetesen emlékeztek rá. Az idén felavattam néhány új mesét.
(A tavalyi fellépésről itt: Játék Aporban)

Az új kedvenc mesém egy indiai sztori arról, hogy régen az elefántoknak szárnyai voltak, és tudtak repülni. Mivel az eredeti forrás itt abba is hagyja a részletek taglalását, teljes egészében rám maradt, hogy elfilozofáljak rajta, milyen következményekkel járhat egy (vagy több) repülő elefánt.

Támadt néhány érdekes ötletem, de kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is! :)

3 megjegyzés:

  1. A következmény némi törött porcelán, földrengés leszállás után, pár (jó pár) kidőlt fa, meg effélék jelentek meg a szemeim előtt.
    Ja és biztos ők jelzik előre a jégesőt, mert ha a fecskék az esőt, akkor ők talán jégesőt, vagy nem is! A monszunt! :D

    VálaszTörlés
  2. Mert alacsonyan repülnek XD
    Egy pont oda!

    VálaszTörlés
  3. Ha nincs eső,összeterelik a felhőket:)Vagy ők repkednek vízzel teli ormánnyal,és öntöznek:)
    Nóri

    VálaszTörlés