Lábatlan madarak a paradicsomból, avagy a mesemondó megcsinálja a házi feladatát

Mivel hosszadalmas és bonyolult történések és találkozások eredményeképp sikerült belecsöppennem egy budapesti meseboncoló szakkör folyamatába, a január új feladatokkal szembesített: a csoport leendő résztvevői előre megkapták a boncolásra kitűzött mesét, hogy foglalkozzanak vele egy kicsit.

A Tarkabarka Hölgy, mint a jógyerek, neki is ült a házi feladatnak.
A meseboncoló kör egyébként érdekes volt, és élvezetes, és egyszer majd írok róla bővebben is; azonban, mint kiderült, alapvetően más oldalról ment neki a mesének, mint én. Ami nem baj, sőt, de ha már ennyit dolgoztam a házimon, szeretném, ha nem veszne kárba. És mivel már régóta ígérgetem, hogy lesz bővebben szó a mesemondók titkos műhelymunkájáról, úgy gondoltam, itt az alkalom - ezen a példán mutatom be, nálam hogyan is működik a mesegyártó folyamat.

Hát íme.

A szóban forgó mese a Grimm testvérek által közölt A kristálygolyó című alkotás, olvassátok el, különben gőzötök se lesz miről beszélek.

A bennem élő szarka természetesen kapásból kiszúrta a legérdekesebb dolgot - a tűzmadarat. Vele nem először találkozom már, mind népmesei szereplőként, mind főnixként szembejön olykor-olykor, de ha már itt tartottam, gondoltam, felfrissítem az emlékeimet.
A főnix mítoszát nagyjából mindenki ismeri (főleg a Harry Potter óta). A vélemények megoszlanak róla, hogy hány évig él, mielőtt elégetné magát, és hamvaiból új életre kelne - olvashatunk a forrásokban 500, 540, 560, 654, 1000, és 1461 éves ciklusokról is. Hésziodosznál 972 emberi generáció az élettartama. A rómaiak korában már az hírlett, a főnix élettartama egy Nagy Év (ami nagyságrendileg olyan 25765 év körül lehet).
Azt is tudjuk, hogy a főnix fészkét fűszerekből (fahéj stb.) rakja. Rokonáról, a perzsa huma madárról pedig az hírlik, sohasem száll le, mindig repül.
A népmesék tűzmadara (avagy parázsmadara) legendás almatolvaj, és sötétben világító tollairól híres. Itt a madár nem elég és újraéled, hanem ő maga a tűz.
A fenti mesében a tűzmadár felrepül, és lecsap rá a sas; a sas támadása kényszeríti a tűzmadarat arra, hogy elejtse a tojását, amiben a kristálygolyó rejtőzik.
Ez volt az első nyom.

Nemrégiben olvastam Sir Francis Drake utazásának krónikáját (Angol lobogó alatt a Föld körül), és felfedeztem benne valami nagyon hasonlót: a tengerészek messziről megfigyelték, hogy egy sirályszerű madár más madarakra támadott a levegőben, és addig nem hagyta nyugodni őket, míg el nem ejtettek valamit. A leírásban itt az szerepel, hogy a különös madár (a rablósirály) a többi madár tojását rabolta el így. Ez egyébként nem igaz, az általuk kifogott halakra pályázik, amit a csőrükben visznek, de hát nem minden tengerésznek jó a szeme. A sztori viszont kísértetiesen hasonlít.

És ha már Föld körüli út: nem Sir Francis volt az első, aki megtette. Magellán utazásának leírásában (Antonio Pigafetta tollából) ugyancsak találkozunk különleges madarakkal, melyeket ő a "paradicsom madarainak" nevez. Ezt számolja a tudomány a paradicsommadarak első európai forrásból származó említésének. (Az olvasók kedvéért: a 16. század elejéről van szó)

És hogy hogy jön ide a paradicsommadár? Két dolgot kell tudni vele kapcsolatban:

1. Piszok messziről jött Európába, és sohasem élő állapotban - a bennszülöttek, akik a tollakat, kitömött madarakat stb. eladták a kereskedőknek, valamilyen okból preparálás közben levágták a madarak lábait. Mivel nagyon sokáig paradicsommadár csak ilyen csonkított formában jutott el Európába, elterjedt a hiedelem, hogy ezek a "paradicsomból származó madarak" folyton repülnek, sohasem szállnak le, ezért nincs szükségük lábakra. Ez a hiedelem egyébként nagyon sokáig tartotta magát. Ismerős már?

2. A távol-keleit és délkelet-ázsiai madarak maradványai mindig kereskedők útján jutottak el Európába, sok-sok idő alatt; nevezett kereskedők elsősorban olyan egzotikus termékekért tettek eg ekkora utakat, mint amilyen a fűszer. Én ezek után nem csodálkozom, hogy a furcsa színes lábatlan madarak mítosza összefonódott a fűszerekkel.

Mindeközben Rómában...

Idősebb Plinius barátunk feljegyzi, hogy i.sz. 36-ban megjelent a főnix Egyiptomban - és mivel akkor már felvilágosult időket éltek, nem csak megjelent, de el is fogták, és rá is sózták a rómaiakra, akik nagy büszkén vitték haza és kiállították a Forumon, ünnepelvén a birodalom fennállásának közelgő 800. évfordulóját. A madár elég sokáig kókadozott kalitkájában a Comitium épülete mellett, ahová Clau-Clau-Claudius helyeztette. Plinius megjegyzi, hogy bár állítólag a madár Arábiából érkezett, nagy valószínűséggel hamisítvány volt.

A csattanó: Dubaiból nemrég hazatért ismerősök állítása szerint az arab állatpiacon most is lehet főnixet kapni, mely kísértetiesen hasonlít egy pirosra festett pávára.
Egyes trükkök 2000 év alatt sem évülnek el.

A "főnix" kilétére a festett madarakon kívül egyébként több gyanúsított is van: többek között a király paradicsommadár, és a nagy paradicsommadár (utóbbi latin neve Paradisaea apoda, mely lábatlant jelent, ugye sejtitek), és persze minden más madár, ami messziről jött és körülbelül piros. A mesemondónak nem tiszte ezt a kérdést eldönteni, mindenesetre érdemes tudni róla.

Ezen kívül a szorgos mesemondó foglalkozhat még a bölény kérdésével (aki a másik fordításban egyébként tulok), és az európai bölény (Bos bonasus) kultúrtörténetével, melynek utolsó vad példányát 1927-ben lőtték ki, de a korábbi időkben lelkesen vadászott nagyvad, és a legnehezebb szárazföldi állat volt Európában. Jobban mondva még mindig az, az állatkerti példányok utódainak folyamatban van a visszatelepítése. A dögöt úgy kell elképzelni, hogy 3 méter hosszú, magassága egy felnőtt férfi magasságával vetekszik, és 300-920 kilogrammot nyom. A szarvai pedig előre mutatnak. Pacsi a boszorkány legkisebb fiának, én elfutottam volna.

És ha igazán alaposak akarunk lenni, megfoghatja még a képzeletünket a tükör és a kristálygömb kérdése (mindkettő a jóslás eszköze), vagy akár a cethal is. Mindenképpen érdemes a részletekkel foglalkozni.

Nem azt mondom, hogy az ilyen nyomozások során valami hű de nagy igazságot tár fel az ember, vagy hogy eléri a mese valódi, mélyebb értelmét. Csupán annyit mondok, hogy egy mese is van olyan jó apropó arra, mint akármi más, hogy büntetlenül olvagassunk hosszú órákon keresztül a főnixek természetrajzáról. És kérdezzük meg a barátainkat is ;)