A muzsikáló kínzóeszköz, avagy a mesemondó ismét megcsinálja a házi feladatát

Mivel elvileg Bak jegyű vagyok (hogy vonatkozik-e rám vagy sem, arról inkább nem nyitunk vitát), rám hárult a nemes feladat, hogy a következő meseboncoló összejövetel tárgáyt előadjam. Ezúttal tehát kétszeresen megújult erővel estem neki a házinak, hasonlóan lelkiismeretes módon, mint a madaras mese esetében.

Hasonlóan mókás eredményekkel. Íme.

A hét feladványa a Muzsikáló ezüst kecske című történet.

Túl sok volt ez egy római koros régésznek.
Akik ismernek, azok nagyrészt ismerik már Lukianosz barátomat is, az ókor legjobb arc vándorszónokát (erről vita nincs). Nos, az ő írásai között található egy Phalarisz nevű szösszenet, ami ezzel a mesével kapcsolatban eléggé messzire vezető képzettársításokat, és nem kevés aggodalmas percet okozott nekem.

A fémből öntött állat ugyanis, amibe embert zárnak, és ő ettől muzsikál, az ókorban, kéremszépen, legendás kínzóeszköz volt.
(És nem a zene miatt)

Aki olvas angolul, az itt akár meg is ismerkedhet a bronz bika (brazen bull) nevű fantáziadús kivégzési módszerrel. Vigyázat, nyugalom megzavarására alkalmas)
Aki nem olvas angolul, annak dióhéjban: az athéni Perillosz, hírneves bronzöntőmester, a szicíliai Akragasz város zsarnokának, Phalarisznak kívánt kedveskedni ezzel a vadonatúj találmánnyal. Tulajdonképpen egy életnagyságú bikaszoborról van szó, mely belül üreges, és miután egy csapóajtón keresztül belehelyezték a delikvenst a belsejébe, le lehet zárni, és alá lehet gyújtani. A bronzszobor belsejében agonizáló áldozat üvöltését pedig egy cizellált csőrendszer muzsikává alakítja, a közönség szórakoztatására.

Javára legyen mondva, ez már a zsarnoknak is sok volt a jóból. A találmányt magán a perverz mesteren tesztelték, akit utána félholt állapotban lehajítottak egy szikláról. Magától a bikától azonban Phalarisz nem szabadult meg - így eshetett, hogy nem sokkal később, amikor elbukott, ő is a bika gyomrában fejezte be pályafutását.
Az ókor során különös előszeretettel használták a bikát mártírok sorozatgyártására - Hadrinaus császár Szent Eusztáciuszt és családját, Domitianus császár pedig Szent Antipast, Pergamon püspökét végeztette ki benne.

Arról, hogy honnan ered egy-egy történet, és milyen utat jár be, a legtöbb esetben nem érdemes vitatkozni. Nem is azért hoztam fel most a bika példáját, hogy arra utaljak, közvetlen köze lenne a muzsikáló ezüst kecskéhez (vagy a trójai falóhoz, vagy Pasziphaé bikájához, amiről megint csak nem akarok beszélni).

Csupán oda akarok kilyukadni, hogy ez a tanulmányaimból jól ismert motívum erősen rányomta számomra bélyegét erre a kedves kis népmesére...