Mesemondást tanítani

Igen, lehet. Főleg, ha jó diákokkal dolgozik az ember :)

Dobpergés, dobpergés - elindult a Tarkabarka Hölgy első mesemondó tanfolyama! A helyszín: Újfehértó. A résztvevők: egy tucat lelkes óvónő és anyuka.

Még nekem is egészen új az élmény. Nagyon örültem, amikor felkértek; aki régebb óta követi a blogot, tudja, hogy szeptemberben már jártam náluk, mesélni az oviban és az iskolában. Sok jó emlékem volt a városról, a gyerekekről, és a felnőttekről is (meg a Pusi szeletről), szívesen vállaltam a hét óra vonatozást. Is.

Van valami vidám és megnyugtató abban, ha az ember utazik. Az utóbbi időben nagyon elfoglalt voltam (vidám, persze, de elfoglalt), és kicsit rám is ült a város; három és fél óra oda és vissza riasztónak tűnhet ugyan, de valójában engem kellemesen elringatott. Az ember ül a vonaton, zenét hallgat, rágcsálja a frissen vásárolt reggelijét/ebédjét, és bámulja a tájat. Nagy, lapos, havas, sok nyúllal és őzekkel. Nyugi van.

A csoportom mindenféle kevésbé kellemes körülmények miatt végül az óvoda irodahelyiségében ütött tábort; ez cseppet sem lombozott le senkit, sok jó ember kis helyen is elfér.

A tanfolyam a mesemondás körül forog (természetesen); öt alkalmon keresztül ismerkedünk azzal, mit, és főleg hogyan érdemes mesélni. A mesék mély értelmezése helyett ezúttal inkább a gyakorlaton van a hangsúly: ennek a csapatnak nem kell magyarázni, miért jó a mesemondás, mindannyiuknak van gyakorlati tapasztalata ezen a téren.
Elsőként csak beszélgettünk, felmértük egymást; szóba kerültek olyan érdekes témák is, mint a mesék cenzúrázása vagy átírása, és az is, kinek mi a kedvenc története, és miért. Értelmes, jó hangulatú társaságnak bizonyultak; nem nagyon volt olyan kérdés, amiben nem értettünk volna egyet. Ez persze nem feltétele egy tanfolyamnak, de mindenképpen jó érzés, ha így van.

Már várom, hogy jövő héten kezdődjön a játék :) Úgy döntöttem, a csapatot felmérve, hogy főleg a mese-repertoár bővítésén fogunk majd dolgozni, valamint azon, mik azok az alapvető eszközök, amikkel meg lehet fogni a háromtól hét éves korosztály figyelmét és lelkesedését. Lesz egy csomó kreativitás, még több mese, és vicces gyakorlatok a rögtönzésről is. Nem elméletem, hogy ennek a társaságnak nekem kell megmondanom a tutit; úgy gondolom, ha elég jól találom el a feladatokat, levonják majd a tanulságot ők maguk is. Sőt, remélem, hogy sok olyan ötlet születik majd a közös munkából, ami nekem is új lesz... a mesemondás már csak ilyen.