Con, con, konferencia

Na végre, magyar billentyűzet. ÍÍÍÍÍÍÍÍ

Szóval.

Lementünk a hétvégén a Laposra. A Lapos alatt Ohio állam értendő, ami, meglepő és eredeti módon, tök lapos. Nekem ez csak jól jött, mivel a nyolc és fél órás út éjfél és hajnal fél három közötti szakaszát én vezettem, autópályán, esőben, maguk mögött vidám ködfelhőt húzó kamionokat kerülgetve. Életemben nem voltam még ennyire vallásos (meg az ember sem), de megúsztuk a dolgot karcolás nélkül.
(Amerikában így jár az aki betartja a sebességhatárt. Nem illik.)

Az úti cél ezúttal Bowling Green egyetemvároskája volt. Előadni hívtak meg az idei Ray Browne Popkultúra Konferenciára. Mivel ide is beadtam idén a PhD jelentkezést gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és alapos pofavizitet tartok az ország leghíresebb popkultúra tanszékén.
És még azt hittétek a mesemondásnál már nem találok furábbat, mi?!

A konferencia péntek este kezdődött az egyetem hallgató központjában, büfével és kötetlen ismerkedéssel. Emberrel természetesen négy és fél perc valamint egy emelet leforgása alatt találtuk mely a helyi szerepjáték-klubot, melynek két-három tucat tagja egy társasjátékokkal, kártyákkal és szabálykönyvekkel tömött klubszobában ülésezett (mert mi mást csinál az ember péntek este). Gondosan el voltak különítve a folyosó másik végén pattogatott kukoricát ropogtató anime klubtól, hogy senkit ne zavarjon a zaj. (Ezen a ponton elgondolkodtam rajta hogy szagmintákat hagyok a sarkokban, így buzdítva a fejlett szaglószervű tanszékvezetők tudatalattiját arra a felismerése, hogy nekem feltétlenül itt kell PhDznom).

Magára a konferencia-megnyitóra nagyjából két tucat ember gyúlt össze, főleg előadók; időközben pár száz kilométerre tőlük a keleti parton az évszázad hóvihara tombolt, úgyhogy sokan a reptereken rekedtek. Az a pár szerencsés aki időben odaért a büfére hamar lefutotta a kötelező tiszteletköröket, majd lelkesen belevágott a kockulásba. Miután professzorok és diákok megtárgyalták az olyan végtelenül életbe vágó kérdéseket, mint például hogy kinek ki a kedvenc Doktora, ki hol találkozott Neil Gaimennel, és ki melyik szervét adná el egy ComicCon belépőért, eljött végre a megnyitó előadás ideje. Egy dokumentumfilmet néztünk meg ami a fekete szuperhősök szerepéről szólt a képregénytörténelemben, és ebbe természetesen mindenki osztatlan figyelemmel vetette bele magát. A film után hosszas társalgás következett arról, a DC vagy a Marvel rasszista-e jobban, illetve hogy javult-e a helyzet az elmúlt tíz évben. Végtelenül élveztem öltönyös-nyakkendős professzorokkal vitatkozni úgy, hogy nem kellett elmagyarázni nekik, melyik képregényre gondolunk éppen.

A konferencia az elkövetkező két napon hasonló hangnemben folytatódott. Szombat reggel megtartottam én is az előadásomat, amiben a szakdolgozati témámat dolgoztam fel. Külön vicces volt, hogy amikor megkérdeztem az elején, hányan vannak tisztában a szerepjáték fogalmával, mindenki feltette a kezét. Ilyen se történt velem a folklór konferencián... Az előadás jól sikerült, voltak okos kérdések, bár kissé rosszul éreztem magam, hogy nem idéztem annyi tudományos forrást mint a többiek. Na bumm.
A többi előadás hasonlóan szórakoztató volt. Volt szó az égvilágon mindenről: fanfiction, online szerepjáték, zombik, dokumentumfilmek, még több fanfiction, Szürke ötven árnyalata, Justin Bieber, Sherlock Holmes, Avengers, X-men, ami a csövön kifért. Nehéz volt eldönteni, mikor melyik előadásra üljünk be. Bár a témák mind a popkultúra aktuális világából származtak, az előadásmód változatlanul tudományos volt, és minden panel nagyon érdekes elméleti kérdéseket vetett fel az anyaggal kapcsolatban.
A két vezető előadó szintén zseniális beszédeket tartott. Az egyikük, Dr. Brendan Bailey, mellesleg zombiszakértő, arról beszélt, hogy a mai világban hogyan változik meg a tanárok szerepe, miután már nem ők a tudás egyedüli birtokosai. Dr. Thomas Malaby a játéktervezés és játékfejlesztés gyakorlati és elméleti hasznáról beszélt. Összességében nagyon sok okosat hallottunk a három nap alatt.
Természetesen nincs konferencia buli nélkül. A szombat este közös karaoke-élménybe torkollt a helyi Grumpy Dave's nevezetű vendéglátóipari egységben, ahol előző este a helyi agytröszt megnyerte a kvíz-estet, és most módjukban állt behajtani öt pint ingyen sört a tulajdonoson. Az Indiana-ból jött folklorista különítmény különösen jól bírta az öklömnyi rántott hagymával kiegyensúlyozott ivászatot. Közben becsöppent egy musical szakos osztály is, akik aztán nekiálltak torokból lebontani az épületet. Nagy volt a hangulat.

Néhány új barátra is szert tettem a három nap alatt, köztük egy Becky nevű csajra, akiről szeretem azt hinni, hogy szegről-végről rokon. Mindenki marha jó fej volt, természetesen, nerdök egymás közt különösen közvetlenek tudnak lenni. Ha nem is vesznek fel PhD-ra, akkor is felbukkanok majd még ezen a környéken.

Ki mondta hogy egy konferencián nem lehet jól mulatni?!