2016. május 25., szerda

Mesék nyomában Rómában

Hét év várakozás, álmodozás, és tervezgetés után végre visszatértem Rómába. Nagy kedvencem a város - nem sok hely van a világon, amit ennyire mélyen és sokszínűen átitat a történelem, a mitológia... és a mesemondás. Az elmúlt években sok római folklórt olvastam, egyrészt Rachel Harriette Busk remek, 19. századi, angol nyelvű néprajzi gyűjtéséből (Roman legends), ami a maga nemében még mindig egyedülálló, másrészt pedig a Newton Compton kiadó olasz nyelvű római népmese- és legenda-köteteiből, amiket a legutóbbi utamon szereztem be (a mesék kedvéért képes vagyok kipötyörészni az olaszt a spanyol és a latin keresztmetszetéből).

Mivel az öt napos mászkálást sok lenne egy az egyben felsorolni, inkább készítettem egy gyűjteményes bejegyzést olyan helyekről, amikhez mesék, legendák kötődnek, és annak ellenére, hogy egyszerű megtalálni őket, sok turista elsétál mellettük.
Íme:

Roland vitéz sikátora
A Vicolo della Spada d'Orlando-nak mesés neve van, és egy sarokra található a Pantheontól, de rajtunk kívül mégis csak egy hajléktalan bácsi bóklászott arra, és ezt is csak abból tudtuk, hogy a műemlék és a fal közé ékelte az üvegeit és a tartalék ruháit. A legenda tárgya maka egy római oszlop maradéka (Hadrianus isteni anyósának templomából), amin egy mély vágás húzódik - ehhez kapcsolta a népi képzelet Roland (avagy olaszosan Orlando) lovag kalandjait. Egyesek szerint a híres hős akkor járt Rómában, amikor Nagy Károlyt koronázták, és a sikátorban helyi banditák támadtak rá; a heves küzdelemben csapott akkorát az oszlopra, hogy ott maradt a nyoma. Más legendák szerint Roncesvalles csatateréről került ide mágikus módon a szikla, amin a haldokló Orlando legendás kardját próbálta meg utolsó erejével kettétörni.

Az Angyalvár börtöne
Az Angyalvár népszerű hely, Hadrianus mauzóleumából lett átalakítva a pápák erődjévé, felbukkant az Angyalok és Démonok-ban is (mely könyvet régészek előtt nem illik szóba hozni), a Tiberis felől nézve festői látványt nyújt, és több óráig vidáman el lehet bóklászni benne. Kevésbé ismert azonban a legenda, amit Busk gyűjtött a római lakosság ajkáról, és ami egy Pietro Bailliardo nevű tűzmágusról szól. Pietro nem volt éppenséggel szent, és egy komolyabb húzása miatt az Angyalvár tömlöcébe vetették, a Város más köztörvényes bűnözőivel együtt. Amikor Pietro barátunk megunta az ücsörgést, rajzolt egy hajót a börtön falára, mágiával létre hívta, és az összes rab együtt vitorlázott el a falban ütött lyukon keresztül... legalábbis így állította az az öreg rab, akit hátrahagytak szemtanúnak.
A börtönbe ma nem lehet lemenni, de a lejárat mellé azért odaálltam becsületből.

Legyetek jók, ha tudtok
Aki annyit nézte ez a filmet minden karácsonykor, mint én, annak érdekes lehet meglátogatni Néri Szent Fülöp (avagy, ahogy a helyiek ismerték, Padre Filippo) sírját, és életének helyszíneit. Ez utóbbira teljes kis térkép készült a tavalyi jubilaumi évre; mi személy szerint csak az általa alapított Chiesa Nuova templomba ugrottunk be, ahol a szent holtteste található, aranyozott kápolnában. Fülöp atyáról Busk több zseniális helyi népmesét is feljegyzett, érdmes elolvasni őket; többek között arról is fennmaradt egy legenda, hogyan bekkelték ki a szent tanítványai, hogy ne hordják szét Padre Filippo testét a halála után ereklyének (pedig a pápai bontóbrigád már ugrásra készen állt).

Szent Szilveszter és a sárkány
Ahányszor a Forum Romanumon járok, mindig máshol van lezárva, és máshol nyitnak meg új dolgokat. Most például nem lehetett átsétálni a Septimius Severus diadalív alatt, cserébe viszont nyitva volt a Vesta szüzek háza, rózsákkal tele, és körbe lehetett benne mászkálni. Ennek régészként külön örültem, de közben egy középkori legenda is az eszembe jutott: Valahol itt tátongott (a történet szerint) egy barlang nyílása, amelyben bűzös sárkány lakott, és a szagával emberek százait betegítette meg. Szent Szilveszter pápát küldték, hogy végezzen vele, akinek maga Szent Péter segédkezett, és a győzelme hírére Róma lakossága rögtön keresztény hitre is tért. Két sárkányt egy csapásra... Hozzátenném, hogy a Vesta háztól pár lépésre van egy lejárata a Cloaca Maximának, Róma ókori csatornarendszerének is.

Pasquino
Róma leghíresebb "beszélő szobra," ami ugyan nem magától beszél, mégis a Tiberisbe akarták hajigálni a pápák a középkor folyamán. Volt rá okuk: Erre a szoborra szerették az emberek felragasztgatni verseiket és kritikáikat a pápákkal és nemesekkel kapcsolatban, és hiába őrizték fegyveresek, valahogy mindig sikerült is nekik. Pasquino eredetileg egy Menelaosz-szobor, valószínűleg Domitianus standionjából (amit ma Piazza Navona néven ismerünk), de a középkoriak szerint egy Pasquino nevű varga kiköpött mása volt, és így ragadt rá a név. Meg a levelek. Ma már a szobor mellett felállított műanyag hirdetőtáblára lehet ragasztgatni, de az tele is volt több rétegben, rendesen.

Lacus Curtius
Római mítosz ugyan, amiből akar egypár a Városban, de ideírom, mert mindenki elsétált mellettünk, amíg fotózkodtam vele. A Forum Romanumon a legenda szerint egy napon kettényílt a föld, és a hasadékot a rómaiak sehogyan sem tudták betölteni. A Sybilla-könyvekhez fordultak, és azt a jóslatot kapták, hogy azt kell a hasadékba dobni, ami a római nép számára a legértékesebb. Mivel ezen megoszlottak a vélemények, a dolog nem oldódott meg, amíg fel nem bukkant Marcus Curtius, és közölte, hogy Rómának nyilván egy római katona élete a legértékesebb, majd lovastul a nyílásba ugratott, ami után az menten össze is zárult. A helyén ma egy kör alakú építmény alapja és egy relief látható.

Persze ezeken kívül ezer meg ezer mese van még szerte Rómában, amiket vagy felismer az ember, vagy elmegy mellettük; két új könyvet is beszereztem a témában, és alig várom, hogy átbogarásszam őket.
Mindenkinek jó mesevadászatot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése