***Felnőtt tartalom***
Még valamikor tavaly történt, hogy régi mesemondó bűntársam, Clare Murphy, megosztott a twitteren egy cikket, aminek valami olyasmi volt a címe, hogy "Women Who Gave No Fucks"
(azóta sem tudom jól visszaadni magyarul a kifejezést - "to not give a fuck" azt jelenti, leszarni valamit, szóval kb. "Nők, akik le se szarták [mit gondolnak róluk mások / mit szabad és mit nem szabad]). A twitteren csevegve kezdtünk el poénkodni azon, mennyire klassz cím lenne ez egy MythOffhoz, hat női mesemondóval.
És elég őrültek voltunk ahhoz, hogy tényleg megszervezzük.
A szervezés természetesen nem csak a kettőnk érdeme volt. Csatlakozott hozzánk négy másik perszóna is, közöttük a
Story Jam rendezvénysorozat házigazdái, akiknek köszönhetően helyszínt is sikerült kerítenünk a dél-londoni Canada Water Theatre színháztermében. A korábban részletezett dublini fellépésnek köszönhetően épp a "környéken" jártam - így aztán nem hagyhattam ki, hogy öt zseniális, botrányos nőszeméllyel együtt színpadra lépjek Londonban.
Az est a szokásos MythOff formátumban zajlott. Hoppmesterünk és házigazdánk
Judith Faultless volt, energikus és kreatív színésznő-humorista, aki gondoskodott a díjakról és a közönség lelkesítéséről egyaránt. Még egy műanyag fénykardot is hozott magával, melynek segítségével a közönség egy kiváltságos tagja a tapsok erősségét mérte - így döntöttük el, melyik kört ki nyerte meg. A három körben ezúttal két csapat egy-egy mesemondója mérkőzött meg egymással. A "Burning Bushes" csapatot Clare, Debs, és Lucy alkották, míg én Alyssel és Rachellel közösen a "Mighty Muffs" zászlója alatt szálltam ringbe. Igen, mindkét csapatnév női nemi jellegekre utal. Le se szartuk.
A műsor a következőképp alakult:
Első kör: Wrecking ball (amikor az istenek terveit romba döntik)
Az első körben rögtön két hatalmas erejű mitikus nő állt szemben egymással.
Clare Murphy lépett először szinpadra, aki
Anatot, a szex és a háború ugariti istennőjét idézte meg. Anat szeretőjét, Baált felfalta a halál istene - amiért is a hölgy nemes egyszerűséggel megölte, feldarabolta, porrá zúzta, és széthintette a Halált. A történet Baál feltámadása után győzedelmes és pusztító erejű szexjelenettel zárult. Clare szokásához híven hihetetlen szuggesztív erővel, és remekül időzített humoros pillanatokkal tálalta a sztorit. Egész idő alatt egy pisszenést sem lehetett hallani (sőt, még fényképezni sem mertem).
A mi oldalunkról
Rachel Rose Reid vettel fel a kesztyűt ebben a témában, és a zsidó hagyomány
Lilith-legendáival felelt Clare kihívására. Lilith Ádám első felesége volt, aki felfedezte a szexet és a gyönyört, de nem sokra tartotta Ádámot, aki mindenáron uralkodni akart felette. Amikor odáig fajult a dolog, hogy Ádám akart felül lenni szex közben, Lilith nemes egyszerűséggel elhagyta, és összeállt inkább egy angyallal. A sztori vége az lett, hogy elölről kellett kezdeni a teremtést, megalkotni az Édenkertet, és Ádám kapott egy alkalmazkodóbb feleséget, Évát - akit azonban Lilith titokban mégis kitanított néhány női praktikára. Rachel kikacsintós, érzéki előadásán jó sokat kuncogtunk; nem sajnálta a poénokat a férfi felsőbbrendűség (és a misszionárius pozíció) rovására.
A díj: A termékenység szimbóluma, egy műanyag nyúl az egyfontos boltból (letört füllel)
A győztes: Lilith
Második kör: Nem az számít, mid van, hanem hogy hogyan használod
Nem direkt terveztük így (mindenki magától választott mítoszt), de ez a kör remekül összejött. A mi oldalunkról
Alys Torrance nyitotta meg, aki váratlan taktikát választott: Humor helyett Démétér gyászáról, Perszephoné kereséséről mesélt, a férfi istenek kegyetlenségéről, míg Démétér el nem jutott arra a pontra, ahol elveszítette az életkedvét is. Ezen a ponton lép be a történetbe
Baubó, az a furcsa, szemtelen kis görög istennő, aki disznó vicceivel és a bolondozásával felvidítja Démétért, és ráveszi, hogy továbbinduljon. Baubó szemei a mellbimbói helyén vannak, a szája pedig a vulvája, ezért eleve mókás látványt nyújt - ő az érzékiség és a "disznóságok" istennője. Alys csodálatosan, végtelen bájjal tudott átvezetni minket a nyomott, gyászos hangulatból a hangos röhögésbe - ahogyan maga Baubó is tette. Humorban rejlő bölcsesség.
A másik csapatból
Lucy Lill állt színpadra, aki nem csak azért volt nagyon cuki, mert picike és energikus, hanem azért is, mert nagyon terhes. Ez pedig azért volt külön mókás, mert Amateraszu elrejtőzésének japán mítoszát mesélte, amelyben a napistennőt megsérti a fivére, és ezért elbújik a világ elől. A fényt végül
Ame-no-Uzume, a vidámság istennője csalja elő egy látványos tánccal, melynek során a melleit és a fenekét mutogatja, és egy kakassal a kezei között pucéran mókázik a többi istenség előtt. Lucy lelkesen táncolt és billegett a színpadon mesélés közben, mi pedig hatalmasakat nevettünk.
A díj: Egy műanyag bagoly (kerekre nyílt, csodálkozó szemekkel)
A győztes: Ame-no-Uzume
Harmadik kör: Amikor a nők mítosszá válnak
Az est harmadik és egyben utolsó körében
Debs Newbold és jómagam néztünk farkasszemet. Debs került sorra elsőként.
Grace O'Malley, Írország híres 16. századi kalózkirálynőjének igaz történetét mesélte, onnan kezdve, hogy gyerekkorában felszökött az apja hajójára, egészen odáig, hogy a fia születése után néhány órával, a combján csorgó vérrel ment fel harcolni az angolok ellen a hajója fedélzetére. A történet fénypontja Grace és I. Erzsébet királynő legendás találkozása volt. Debs harsány, lobogó göndör hajú, zengő hangú, folyton mozgó mesemondó, akihez tökéletesen illett mind a karakter, mind pedig a történet.
A műsort én zártam. Hosszas töprengés után, hogy milyen vagány nőszemélyt vigyek magammal Londonba a saját házam tájáról,
Puskás Klári legendájára esett a választásom. Róla a
Feminista Magyar Népmesék sorozatban írtam, és már akkor nagyon tetszett a története. Nem csak hét tatárt gyilkol le mindenféle háztartási eszközökkel, de ráadásul közben vissza is beszél nekik - a csata után pedig hármasikreket szül. Az utolsó ellenfelét, a tatárok vezérét, paprikával vakítja meg, és a saját kardjával kaszabolja le. Az alap legendák mellett Jókai költeményét vettem alapul a történet kiszínezéséhez, és nagyon pörgős, lendületes előadás kerekedett belőle. A poénok ültek, a harcjeleneteken fel-felhördült a közönség, és a végén hangos ujjongás fogadta a hármasikrek születését. Puskás Klári minden szempontból nagy sikert aratott.
A díj: Egy Little Mix naptár (elmagyarázták nekem, hogy ez egy nagyon népszerű lánybanda)
A győztes: Grace O'Malley
Mivel a "Burning Bushes" csapat kettőt megnyert a három körből, ők vitték el az est főnyereményét is, egy szép csillogó piros madártollat. A színház információi szerint, több, mint száztíz nézőnk volt, és mind nagyon meg voltak elégedve az előadással.
Jöttünk, láttunk, we gave no fucks. Remélem, lesz még ilyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése