Idén a tavalyi számokhoz képest jóval kevesebb könyvet olvastam (összesen 68-at), ez azonban több szempontból is csalóka. Egyrészt, mert oldalszámban közel ugyanannyi, körülbelül 24.000 oldal lett a végeredmény, vagyis hosszabb köteteket olvastam ráérősebben, ami jó. Másrészt pedig mert belekezdtem rengeteg könyvbe, amiket nem olvastam végig. Valamiért ilyen fura, irodalmi szempontból tévelygős évet tudhatok magam mögött: sok minden felkeltette az érdeklődésem, belekóstoltam ebbe is, abba is, de ha más hangulatom támadt, gond nélkül elkezdtem valami egészen mást. Nem bántam meg, mert nem kilóra megy a játék.
Most csak néhány kedvencet szeretnék felsorolni:
Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját / Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent
Személyes storytelling, írásban. Az első Karafiáth próza olvasmányaim voltak, és mindkettőt nagyon szerettem. Voltak közöttük mélyen ismerős érzések, élmények, mások teljesen idegenek voltak, de bele tudtam élni magam. Őszinte, helyenként szókimondó, helyenként nosztalgikus történetek, hosszasan csemegéztem belőlük.
Dr. Bruce Perry: The boy who was raised as a dog
Dr. Perry online előadást tartott ősszel a Világszép Alapítvány szervezésében, úgyhogy előtte elolvastam a könyvét is. Döbbenetes olvasmány. A gyerekkori traumákról szól, és arról, hogy nem, a gyerekek nem "rugalmasak" és nem "nőnek ki belőle", ahogy azt a legtöbb felnőtt képzeli: a trauma alapjaiban képes áthuzalozni az agyat.
Itt olvashattok egy klassz interjút erről Dr. Perryvel a Telexen. De a könyvet mindenkinek - szülőnek, tanárnak, mesemondónak, stb. - erősen ajánlom. Talán hamarabb leszámolunk a "rossz gyerek" koncepciójával.
Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen
A Sztehlo-gyerekmentés története érdekelt, de bár az is fontos szerepet játszik benne, ez a könyv sokkal többet adott. "Kiskas" egyszerre gördülékeny, humoros, és brutálisan őszinte naplója Budapest ostromának budai oldaláról, és arról, hogyan vészelte át két tucat elhagyott gyerekkel egy pincében, 3 lépésre a Vártól, miközben szó szerint az egész kerület a fejükre dőlt. Nekem itt lett zsigeri valóság Budapest ostroma, és azóta teljesen más szemmel nézem a Krisztina körutat és a Széll Kálmán teret is.
Barsy Irma: Pincenapló
Kiskas után elkapott egy "női memoárok a 20. századból" binge. Barsy Irma naplója az előző kötet pesti párja: ő a Mester utca környékén lakott, és a Ferencváros ostrom-napjait meséli el. Mellette pedig a saját életét szerelmekkel, veszteségekkel, újrakezdésekkel. Megint csak humoros, szókimondó, mélyen részletes olvasmány. Így kellene tanítani a 20. századi történelmet.
Szenes Hanna naplója
És ha már nők és II. világháború: többször szembejött Szenes Hanna neve cikkekben, blogbejegyzésekben, és most végül találkoztam a kiadott naplójával és levelezésével is. Jó súlyos kötet, egy egész élet van benne - összesen 23 év, ennyi idősen végezték ki ugyanis a nácik, mielőtt elvesztették volna Budapestet. Szenes Hanna magyar zsidó lány volt, aki érettségi után kivándorolt "Erecbe"; a napló 13 éves korától indul, benne van a 30as években töltött kamaszkor, és utána a levelei, amiket már az új otthonából küldött. A világháború alatt, mivel az anyja még Budapesten bujkált, csatlakozott az angol sereghez, és ejtőernyősként visszatért Magyarországra zsidókat menteni. Az akció sajnos lebukott, Hannát elfogták. Innentől az anyja írásából tudjuk meg, mi történt vele a börtönben, ahol együtt voltak, hogyan tartotta a lelket mindenkiben. Szenes Hannának, rövid élete ellenére, helye van a magyar hősök sorában.
Dénes Zsófia: Egyszeri kaland / Gyalog a baloldalon / Párizsi körhinta
Még mindig magyar nőtörténelem. Dénes Zsófiáról azt szokás tudni, hogy Ady menyasszonya és életrajzírója volt - de sokkal több annál. Ebben a három kötetben a saját életéről ír, mint egy századforduló gyermeke, aki fiatal nőként éli meg az első világháborút, és gyakorlatilag mindenkit ismer, akikről irodalomórán tanulni szoktunk (róla miért nem?). Okos, talpraesett, tevékeny nő, aki kiáll amellett, amiben hisz. Az élete korrajz is arról, hogyan változik meg a világ a 20. század elején, és hogy milyen volt ugyanennek a korszaknak a Párizsa (Dénes nagyanyja francia, Párizs a második otthona). Jó író, érdemes olvasni.
Rick McIntyre: The Reign of Wolf 21
Na, ha kellene idén kedvenc könyvet választani, ez lenne az. A Yellowstone Nemzeti Park egyik farkaskutatója éveken keresztül minden egyes nap megfigyelt egy farkasfalkát, és pontról pontra leírta, mit csináltak és hogyan viselkedtek, a könyv tehát nem regény vagy fantázia, hanem részletes, megfigyelt valóság. Emellett viszont egy eposz komplexitásával és érzelmi mélységeivel bír. A címadó 21-es egy legendás alfa hím volt, hatalmas, fekete farkas, aki vadon élő farkastól szokatlan módon majdnem egy évtizedig vezetett egy nagy (egy ponton a világon a legnagyobb) falkát, a Druidákat. Ami a csodálatos benne, az az, hogy nem erőszakkal tette. Soha nem ölt meg másik farkast, annak ellenére, hogy minden ellenfelet legyőzött. Etette a kölyköket, játszott velük, hagyta, hogy legyűrjék. Gyengéden bánt a párjával (alfa nőstény 42), sőt, amikor a nősténynek jobban engedelmeskedett a falka, egyszerűen átadta neki a vezetést (!). Kooperatív, gondoskodó vezető volt. Aki legközelebb az "alfa férfiak" mítoszán veri a nyálát, azt ezzel a kötettel tessék fejbe kólintani.
Szécsi Magda: Szia, Frici!
Rájöttem, hogy nagyon kevés magyar roma irodalmat olvastam eddig, úgyhogy csináltam magamnak egy olvasós kihívást. Eddig a legjobb kötet, ami a mezembe került, ez volt. Tulajdonképpen két kisregényt tartalmaz. Az első egy gangos bérház életéről szól egy kisfiú szemszögén keresztül, karakterekkel és mindennapi történésekkel, mély igazságokkal és megrázó pillanatokkal, és simán megérdemelné, hogy sorozat vagy film készüljön belőle. A második önéletrajzi ihletésű történet, ezúttal egy állami gondozásban nevelkedő lányról, és szintén nagyon megrázó.
Jennifer Niven: Ada Blackjack
Az idei év másik nagy könyv-kalandja, egy újabb ismeretlen igaz történet. Az 1920-as években elindult egy balsorsra hivatott amatőr sarkkutató expedíció egy isten háta mögötti északi szigetre - két évvel később egyetlen túlélője volt csak, egy Ada Blackjack nevű inuit nő. Haha, gondoltam, hát persze hogy nem a hülye fehérek élték túl... Aztán elolvastam a könyvet. Sokkal, de sokkal árnyaltabb ennél a kép, mindenféle irányban. Részletes leírást kapunk naplók és újságcikkek alapján a szigeten történtekről, Ada küzdelmeiről és túlélő szelleméről, az expedíció többi esendő, de nem utálható tagjáról, és a szervező teljes katasztrófába vezető makacsságáról. Ada maga is írt naplót, a könyv szerzője pedig még tudott a fiával is interjút készíteni, így első kézből tudhatjuk meg, mi történt pontosan - és azt is, milyen kihívások vártak az asszonyra, miután visszatért az úgynevezett "civilizációba."
Margaret Read MacDonald: Kindness tales
A szerző neve garancia arra, hogy remek mesemondó kötetet kapunk a kezünkbe, és az idei újdonsággal sem volt ez másképp. A
Kindness tales népmeseválogatás a világ minden tájáról, olyan történetekből, amikben a kedvesség és a gondoskodás játssza a főszerepet. Nagy szükség van manapság erre a témára... A mesék mellett közmondásokat, további könyvajánlókat, jegyzeteket és forrásokat is kapunk.
Mara Menzies: Blood & Gold
Az év végére is maradt mesemondó olvasnivaló, és nem is akármilyen. Mara Menzies hivatásos mesemondó, élőben hallani lenyűgöző élmény. Szeretek mesemondóktól olvasni könyveket, mert a szövegnek mindig megmarad a sodró, élő lendülete. Ez a kötet is előadás volt eredetileg, de olvasmányként is tökéletes. Sokat sírtam rajta, elsősorban azért, mert olyan szép, és olyan mély témákat feszeget. A történet középpontjában természetesen a mesemondás áll, és az, hogyan segítenek nekünk a mesék szembenézni a történelemmel és a félelmeinkkel.
A kedvenc kötetek mellett meg kell említenem egy kedvenc kihívást is: a Molyon idén először vettem részt a Polihisztorképző nevű kihíváson, amelynek keretei között 12 különböző, előre megjelölt témában kell ismeretterjesztő könyveket olvasni az év folyamán. (2022-ben is lesz, itt találjátok). Ez a kihívás vezetett el többek között a 21-es farkashoz, de rajta kívül rengeteg más klassz témába is beleáshattam magam, a fák titkos életétől a reneszánsz Rómáig. Borzasztóan élveztem, már előre válogatom a könyveket a következőhöz. Aki szeret nonfiction-t / tudományos ismeretterjesztő témákat olvasni, annak mindenképpen ajánlom.
Nektek mik voltak a kedvenc könyveitek az idén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése