Dream Team

A Kerekasztal Lovagjai. Fianna. Argonauták. Nyugati Utazás. Vízparti Történet. Robin Hood és a többiek...
A legjobb sztorik mindig csapatmunkából születnek.

Mióta jártam külföldön, és láttam működni mesemondó szervezeteket, céheket, társaságokat, mindig arra vágytam, hogy itthon is legyen ilyen. Sajnos, a magyar mesemondókat híresen nehéz egy helyre terelni; annyi különböző elképzelés létezik erről a műfajról kis hazánkon belül, hogy az együttműködéshez emberfeletti mennyiségű türelem és tolerancia szükséges.
Végül aztán úgy döntöttem, ahelyett, hogy a falhoz próbálnám szögelni a pudingot, a falat fogom a pudinghoz: az ember azokkal dolgozzon együtt, akik lelkesednek az ötletért. Szerencsére ilyenekből nincs hiány: a TEDx óta többen is megkerestek azzal, hogy érdeklődnek a mesemondás iránt, és szívesen kipróbálnák, tanulnák, gyakorolnák is. Én pedig nem is lehettem volna boldogabb.
Persze nem mindenkinek van egyformán ideje, lendülete, lehetősége az ilyesmire; az érdeklődők is jöttek-mentek, és végül maradt kettő, akik kullancs módjára csimpaszkodnak a mesemondásba, és jól teszik.

Hát íme, MeseMondóMűhely 2011:

Lovranits Júlia, avagy Rigó
Ezer évvel ezelőtt, az Írószövetség sárvári táborában ismerkedtünk meg egymással. Juli-rigó hivatására nézve madarász; amikor madarakról beszél, csillog a szeme, ragyog az arca, és mindent, de mindent tud, ráadásul úgy mondja, amit mond, hogy hallgatnád órákig, még akkor is, ha a grillcsirke az egyetlen szárnyas amihez valaha közöd volt. Nos, Rigó, írói vénáját és mesék iránti rajongását kihasználva a mesemondás irányába fordult: madaras meséket gyűjt, kutat, és ad elő, és megfűszerezi őket mindenféle érdekes és hasznos tudnivalóval. Esküszöm, néha úgy érzem, a madaras mesék keresik meg őt, nem pedig fordítva... ha én biológiatanár lennék, vadásznék a kegyeire.

Fekete Gy. Viktor, avagy Felhőtlépő
Tudjátok, az a srác, aki a Holnemvolt honlapját csinálta. Na. Viktort alig egy éve ismerem; pont a Holnemvolt kapcsán találkzotam vele először. Akkor aztán úgy megfertőződött a mesemondással, hogy az egész fesztivál alatt negyven fokos lázzal az ágyat nyomta, és mire felépült, már meg is volt az új hivatása. Grafikus, zenész, író, költő, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanul, és a hatnapos őszi esőt is fel tudja vidítani a humorával. A meséit ő maga rögtönzi, amit nem kicsit irigylek tőle, mert határtalan fantáziája van, én is tátott szájjal hallgatom. És akkor még a gitárról nem is beszéltünk...

Juli mesemondós blogját itt éritek el:
Bozsána meséi

Viktorét pedig itt:
Retinateszt

Mindkettejüknek megvan a maga stílusa, érdeklődése, személyisége; és pedig hátradőlök, és lubickolok a tudatban, hogy ilyen emberekkel szerettettem meg a mesélést, és hogy végre van egy csapatom. Bizony.