Szex, tűz és világvége - MythOff USA 2013

Mert mivel lehetne illendőbben megnyitni a poszt-apokaliptikus újévet, mint egy alapos mitikus összecsapással?

A csodálatos Cathy Jo és jómagam úgy döntöttük, felvállaljuk a kockázatot, és megrendezzük a következő MythOff-ot. A kockázat kereken százötven dollárra jött ki, amit saját zsebeinkből kellett volna kipengetni, amennyiben nem jött össze az est bevételéből. Ez persze nem kicsi összeg, ellenben nagy, főleg két friss diplomásnak, de hosszas töprengés után megegyeztünk abban, hogy a bimbózó MythOff mozgalom megéri az anyagi kockázatot.
És lőn.
A rendezvényre ismét Al Capone hangulatos páncéltermében került sor. Két hétre előre meghirdettük hogy aki a legtöbb vendéget hozza, jutalmat érdemel; a rádióhírek és poszterek mellett így próbáltuk ösztönözni az iskolába visszatámolygó lusta egyetemistákat, hogy mítoszokkal nyissák a félévet. Ennek ellenére kockásra izgultuk magunkat, hogy vajon hányan fognak eljönni.
Az izgalom feleslegesnek bizonyult. Majdnem negyven ember töltötte meg a páncéltermet, virító színű koktélokat kortyolgatva az asztalok körül, és mindenki lelkesen várta a mesemondást, a szorgosan dolgozó bárpultos kisasszonyt is beleértve. A legtöbb vendégért járó díjat Griffin barátom és örökös kalandmesterem nyerte, aki egymaga kilenc vendéget hozott be, kapott is érte egy szép nagy zöld pillangót. A bevétel, kis jóakarattal (sokan legyintettek a visszajáróra és három dolcsi helyett ötöt fizettek), összehozta a terembérlet díját, aminek mi külön nagyon örültünk. Nem volt más hátra, mint élvezni a mítoszok csatáját.

Az első körben szerény személyem csapott össze a Nagyasszonnyal. Érdekes meccs volt, főleg mert a rómaiak ellen nem meséltem még, de nagyon élvezetesre sikerült. A közös téma az "Újrakezdés" volt. Részemről a szláv mitológia volt terítéken, és az oroszoktól kölcsönzött Dazsbog és Koscsej a Halhatatlan című történettel meg is nyertem (mint később kiderült). Delanna a rómaiaktól Trója égését hozta, ami nagyon erős választás volt - ahelyett hogy végigrohant volna az egész történeten, kidolgozta az első jelenetet. Ez persze az emlékezetembe idézte Szabó Magda Pillanat című könyvét, ami örök kedvencem, úgyhogy külön örültem a választásnak. A díj egy műkörte volt, amit azért vettünk a hobbiboltban, mert kifogytak a műalmákból. De hát a gyümölcs az gyümölcs.

A második körben két férfiú ütközött meg "Elemek" kategóriában. Joshua, aki finnugor mitológiát húzott a kalapból, egy finn sellő-történetet mesélt el nagy beleéléssel és egy csipet humorral. Itt már elkezdett egy trend kialakulni az est témáiban: míg az én sztorimban a férj nyitja ki a tiltott ajtót és pórul jár, addig Joshua sztorijában, bár ugyanez a végeredmény, a kíváncsiság meg volt indokolva. Ez történik, ha egy pasi meg egy nő meséli ugyanazt a sztorit... Griffin, aki először próbálkozott mesemondással színpadon (bár amúgy színész), a jász-alán eposzból hozott egy részletet, ami nem csak hogy zseniálisan sikerült, de elsöprő fölénnyel el is vitte a díjat egy csinos gyertya képében. A sztori arról szólt, hogyan lopta el egy hős a tüzet az embereknek, és remekül illeszkedett az est spontán kialakult tűz-tilalom-világvége témakörébe. Griffin boldog volt a nyereménnyel és most hogy belekóstolt a mesemondásba már nem is akarja abbahagyni. Feliratkozott rögtön a következő körre.

A harmadik menet eredetileg Cathy Jo és Marci csatája lett volna, de Marci hirtelen megbetegedett szerda délelőtt, így beugrót kellett keresnünk. A választás természetesen a professzorra esett, mert ki más tudna hirtelen egy mítoszt előrántani megjelölt kategóriában ("Zene") ha nem a mesemondó tanszék feje? Hirtelen ötlettel Orpheusz mondáját adta elő, hozzá méltóan gyönyörű szavakkal és beleéléssel. Cathy Jo Dél-Amerikát húzta; egy bolíviai mítosz mellett kötött ki, ami arról szólt, hogyan ment feleségül a káosz istennője a rend istenéhez. Az egész előadás nagyon szexi volt, és egy az egyben Cathynek való, nem csoda hogy meg is nyerte, és egy csinos tollas kék szajkóval távozhatott.

Azt kell mondanom az egész este zseniálisan sikerült. A sztorik élvezetesek voltak, a koktélok finomak, a társaság pedig elsőrangú. Már készülünk is a következőre.