Épp azon pötyörésztem a Facebook népes közönségével (nyugi van, recepción dolgozom) hogy mennyire szeretnék egy ír farkast ha nagy leszek és lesz önálló házam meg etetésre elverhető vagyonom, amikor is az egyik kolléganőm azzal robbant be az irodába, hogy "Ki engedte meg a nyugdíjasoknak hogy kutyát hozzanak az épületbe?!"
Na mármost nekem jó két éve akut kutyahiányom van, amin nem segít hogy egy félbolond macskával élek egy lakásban, így aztán rögtön fel is kaptam a fejem. Mivel a legtöbb kollégám nem tudja megkülönböztetni a vakvezető kutyát a pincsitől, rákérdeztem, hogy nem terápiás kutyáról van-e szó, mire azt a választ kaptam, hogy "Na ja, de EKKORA?!?!"
Erre klasszikust kell idéznem:
A következő háromszáz métert a körfolyosón rohanva tettem meg, és csikorgó fékezéssel érkeztem a nyugdíjasok kellemes hangulatú szalonjába, ahol is a kandallóban lobogó tűz előtt, ahogyan a történelmi filmek nagy könyvében meg vagyon írva, ott hevert egy valódi, hús-vér ír farkas. A gazdi láthatta az arcomon, hogy ezen a ponton már egy szőrös pulóvernek is megvakarnám a füle tövét, így aztán vigyorgott egyet és bólintott, hogy lehet tutujgatni.
Az elkövetkező fél óra munkaidőt azzal töltöttem, hogy a borjú nagyságú kutyust hentergettem a padlón, amit ő csendes békességgel tűrt, és közben a gazdával beszélgettem az ír farkas tartás gyönyöreiről. Kiderült, hogy szuszu valóban terápiás kutya, nyugdíjasokat meg veteránokat vidítanak vele, és ifjabb korában dajkakutya volt egy óvodában. Olyan nyugodt volt hogy eldőlt ha megbökte az ember. A gazdi állítása szerint csak egyszer gurult dühbe, amikor a vele együtt nevelt kisebb kutyát két kóbor rotweiler megtámadta - amire farkasunk azzal reagált, hogy csendes nyugalommal feldobta az egyik rotit a levegőbe, majd elkapta, letette, és nem volt több kérdés.
Azt is megtudtam, hogy az ír farkas kölykök két kilósan születnek, és utána hetente nőnek még kettőt, amíg el nem érik a szárazföldi bálna kategóriáját. Amikor megállnak a növésben már nem esznek többet mint más hasonló kaliberű állatok, ami egyrészt jó hír, másrészt viszont még mindig képes lenne egy közepes méretű vállalkozást csődbe vinni. Továbbiakban megtudtam, hogy egy ír farkas képes olyan erővel csóválni a farkát, hogy eltöri a szekrény vagy az asztal sarkán, és akkor műteni kell. Kiskutyát szerezni se olcsó mulatság: az áruk (legalábbis ideát) nagyjából száz és kétszáz ezer forint között mozog. Tyű.
Mindeközben én szorgosan dögönyöztem a kutyát aki beletörődött a sorsába, és amikor megunta a vakarászást, nagy kegyesen lábra cihelődött és arrébb ment, és meg követtem. A háttérben a recepciós kisasszonyok azon csiviteltek hogy közel merjenek-e menni hozzá, amit én külön viccesnek találtam, mert egy neurotikus tacskótól én speciel jobban félek mint a behemótoktól. Végül aztán csak vissza kellett mennem dolgozni, de előtte lecsaptam a gazdi telefonszámára, hogy a jövőben ír farkas-hiányom támadna, tudjak rá elsősegélyt hívni.
Nincs olyan munkahelyi depresszió amit ötven kiló tömény kutyaszeretet ne tudna kikúrálni.
:)))) énisénis!!!!
VálaszTörlés