Nagyjából félórányi autóútra vannak tőlünk a bristoli barlangok. Nyitva vannak egész évben, de ilyenkor még nincs turistaszezon, szóval amikor hármasban beállítottunk az ajándékboltba, három lustálkodó idegenvezető közül válogathattunk. A választás az egyik fiatal srácra esett aki nagy vígan kalauzolt minket az erdőn át a barlang bejáratához. Privát túrát kapunk mivel más turista közel-távol nem akadt.
A túra első felében cseppkövek között bolyongtunk és csodáltuk a barlang ősi szikla-alakzatait. Megtudtuk, hogy a felfedezők idejében a cserokí indiánok használták a barlangrendszert arra hogy észrevétlenül közlekedjenek, később pedig az illegális moonshine-t készítő élelmes helyiek költöztek be, mert állandó a hőmérséklet, és van természetes vízforrás. (Tudod, hogy Tennessee-ben vagy, amikor az ajándékboltban kapható a moonshine-ról elnevezett, amúgy nagyon csinos pöttyös ásvány).
A túra felénél megcsodáltuk a barlang egyetlen denevérét, egy "csirkefalat" típusú nagyjából háromcentis kis tüneményt, aki az egyik oldalfalon hibernálta magát. Itt persze rögtön el kellett sütni egy Batman poént, mire a srácnak felderült az arca. A következő fél órát a köveken ülve töltöttük miközben ő arról mesélt, hogy nőtt fel a barlangokban (nem nemzeti park, magánkézben van, egy család üzemelteti) és hogyan karcolta kilencéves korában a Batman emblémát a falra. Innen egyenes út vezetett további sztorikhoz, mint például amikor tavaly behoztak egy osztálynyi elsőst egy szülinapi buliból, és úgy alakult, hogy a srác (aki természetesen örök Batman rajongó) meggyőzte az osztályt hogy ez itt valóban Batman rejtekhelye, és hogy ő maga Robin. A gyerekeknek életre szóló élmény volt, neki meg jó szórakozás; a hír hamar elterjedt, úgyhogy mostanában pár hetente elő kell vennie a kreativitását és gyerekeket vezet körbe feledhetetlen titkos Batman-túrákon. Civil ruhában persze, és időközben Nightwinggé léptette elő magát, Robin sem maradhat örökké az ember.
(Ha gyerekeim lesznek ide hozom őket)
A túra második felét vígan beszélgetve tettük meg hidakon, lépcsőkön és mindenféle búvóhelyeken át. A srác mesélt róla milyen turistákkal volt dolga az utóbbi időben. Számomra a legdöbbenetesebb tény az volt, hogy sok turistának nem szabad megemlíteni, hogy a cseppkő egy centit nő százötven évente, mert nem jön ki a matek, hiszen a Teremtés csak négyezer éve történt, és akkor aztán van üvöltözés a hitetlen pogányával, aki biztos még az evolúcióban is hisz.
(Én eddig azt se tudtam hogy az itteni haverjaim közül EGY se tanulta az evolúciót biológia órán a suliban. Soha. Üdv Tennessee-ben...)
A túra nagyjából egy óráig tartott, és a végére egész szépen összespanoltunk az idegenvezetővel. A visszafele úton már nagyrészt Batmanről és egyéb képregényekről volt szó, meg ő mesélt a gyerekkoráról a barlangokban, és azokról a részekről amik nincsenek nyitva látogatók részére.
Tanulság: Ha már vezetőt bérel az ember, akkor béreljen olyat, aki ott nőtt fel. Jó választás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése