Jay és Néma Bob elveszik a szüzességem, avagy Rocky Horror a Füvezés Világnapján

Újabb klasszikus amerikai élményt zsebeltem be (mostanában gyűjtöm az ilyeneket, a múlt héten például élőben hallhattam a főnökömet amikor azt magyarázta miért logikusabb a teremtés az evolúciónál). Griffin, kedvenc kalandmesterem, a családja többi tagjával együtt, szerepelt a Rocky Horror Show helyi produkciójában, így aztán természetesen nem lehetett kihagyni a szombat esti előadást. Pláne, mert a 4/20 (a füvezés világnapja) alkalmából külön meglepetéssel is készült a rendező.
Egy RHS élő előadás különleges kulturális élmény, és a rajongók általában bele is adnak apait-anyait. Akinek még sohasem volt korábban része benne (mint én), az "szűznek" számít, és az ajtóban irgalmatlanul fel is matricázzák, hogy mindenki jól láthassa (így aztán az egész előadást nagy színes V betűkkel a homlokunkon ültük végig). A legtöbb néző eleve jelmezben érkezett, lányok jórészt szexi szobalánynak/nővérkének/vámpírnak öltözve, a fiúk pedig bátorságukhoz mérten tollas boákkal vagy forrónaciban és neccharisnyában. Részemről egyik se történt meg, mert melóból estem oda az előadásra, és a művközpontban ferdén néznek a harisnyatartóra....
A jelmezeken felül kellékeket is osztottak nagy mennyiségben: voltak újságok, buborékfújók, kártyák, zseblámpák, és popcorn, többek között. Az elő előadások (de sokszor még a mozivetítések is) a közönség aktív részvételével zajlanak. Nekem természetesen lövésem se volt róla, mibe csöppentem bele, de szerencsére a Van Camp família hamar a segítségemre sietett. Innen már olyan volt, mint a templomban, csak a szemem sarkából kellett lesni, mit csinálnak a többiek.
A show a szokásos mederben folyt, sok énekléssel; az egyetlen bökkenő az volt, hogy a hangosítás bemondta az unalmast, szóval az összes színésznek torokból kellett kitöltetni az (amúgy nem nagy) teret, ami néha sikerült, néha meg nem, de azért megtettek minden tőlük telhetőt. A jelmezek zseniálisak voltak, főleg a háttértáncosoké - az előadás után Van Camp anyuka segített nekem kinyomozni honnan szedték a fűzőket. Rocky egy végtelenül gizda srác volt, ami külön poént adott a sztorihoz, mert mindenki úgy viselkedett körülötte, mintha férfiisten lett volna. Ami hiányzott Rockyról izomban, azt bepótolták a csajok mellben (a legtöbbjüket szerintem cipőkanállal rakták bele a fűzőbe) és Frank-N-Furter cipősarokban (a show végére az én lábaim fájtak szimpátiából).

Az est legmókásabb része azonban gyökeres eltért az eredetitől: félúton menet közben megjelent Jay és Néma Bob, akik nemes egyszerűséggel megverték, majd szigszalaggal gúzsba kötötték a narrátort, és átvették az irányítást a műsor hátralévő része felett. Innentől kezdve visítva gurultunk a földön, miközben a két próféta (aki nem érti a poént, indítson azonnal Dogmát nézni) a háttérből kommentálta a sztorit, pénzt dugdosott a háttértáncosok fűzőjébe, füves cigit (nem volt valódi) osztogatott a közönségnek, és egyáltalán, botrányosan felkavarta az amúgy is botrányos előadást.
Azt kell mondanom, remekül szórakoztunk. Volt éneklés, táncolás, sok nevetés meg visongás, és az est végére azt is elértük, hogy levakarhattuk a homlokunkról a matricát.