Hondurasi horror (Népmesék nyomában a világ körül 55. - Honduras)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Cuentos y Leyendas de Honduras
Jorge Montenegro
Litografía López, 1976.

Százötven kísértetsztori, városi legenda, hiedelemmonda, és egyéb hátborzongató történet Hondurasból, melyek felsorakoztatják jórészt az összes klasszikust, kopogó szellemtől eltűnő stopposig, boszorkányságtól gyilkosságig. Tulajdonképpen modern, 20. századi folklór tárul a szemünk elé, helyenként egészen ősi motívumokkal megtűzdelve.
Jorge Montenegro író és újságíró történetei Hondruas-szerte nagy népszerűségnek örvendenek. 1964 óta rendszeres rádióadásban közölt városi legendákat és meséket, amiket az ország minden táján szájhagyományból gyűjtött; ezekből 1972-ben jelent meg először könyv, és a két kötetes műnek 50. évi jubileumi kiadása is van már. A sztorik jó része elérhető mindenféle formában az interneten (a La Prensa nevű napilap honlapján pl. fent van az összes), könyvtárközi kölcsönzés hiányában én is onnan olvastam őket. Az a hab a tortán, hogy a sztorikból 2014-ben horrorfilm is készült!

Fénypontok

A kedvenc történetem (és egyike a kevés nem-horrorisztikus daraboknak) az egész kötetben a karácsonyi Montezuma-fenyő meséje volt, amelyben egy kisfiú nem kivágott, hanem meghívott egy fát karácsonyra, mert a nagymamájától azt tanulta, hogy beszélni kell a fákhoz - és a fa el is jött látogatóba.
Kis feminista szívemnek eléggé bejött a Szerelmes öreg című sztori is - az öreg ugyanis egyáltalán nem szerelmes volt, csak azt állította magáról, miközben lányokat meg nőket zaklatott az utcán mindenféle "csábító" szövegekkel. Végül egy szépséges lány össze is szűrte vele a levet... de amikor éjjeli találkára hívta a folyóhoz, hirtelen lányból üres szemgödrű csontvázzá változott, és kikacagta. Ez aztán elég hatásosnak bizonyult ahhoz, hogy a bácsi kigyógyuljon a zaklatásból. Hasonló leckét kapott a Csúfolódó lány is, aki egy kis ablaknyíláson át éjszakánként riogatta az arra járókat, hol szellemnek, hol ördgönek adva ki magát... amíg véletlenül halálra nem rémített valakit, amiért is az igazi ördög eljött érte, és vénasszonnyá változtatta büntetésből. És ha már a leckéztetésnél tartunk: Szinte ünnepi hangulata volt viszont a Mogorva Sírásó meséjének, melyben karácsony éjszaka egy ünneprontó öreget a temető szellemei tanítottak móresre...
Érdekes fordított Kékszakáll-mese volt a Férgek című, amelyben egy asszony elrejtett kincset talált a férje pincéjében, és elhatározta, hogy megöli érte... ám amikor a férj meghalt, maga az ördög jött el érte, és intésére a kincsek a pincében mind férgekké változtak. Az eltűnő stoppos (Vanishing Hitchhiker) népszerű legendájának volt érdekes változata a Moramulca hegyoldalban történt autóbaleset, melyből az arra járó sofőr kimentett egy lányt, csak hogy később megtudja, a baleset tíz évvel korábban történt.

Tegucigalpa,
a legtöbb történet helyszíne

Szintén érdekes fordulatot vett a Sanyargató apa története, ahol kivételesen egy fiú volt kitéve az apja (lelki és fizikai) bántalmazásának, és amikor egy lány beleszeretett, az apa féltékenységből megölte a lányt - akinek aztán természetesen visszatért a kísértete, lefejezte a gonosz apát, és magával vitte a szerelmét. Hasonló volt a Catacamasi kislány legendája is, akit vertek a szülei, és ő (saját tudta nélkül) megátkozta az egész házat, ahol horrorfilmbe illő dolgok kezdtek történni.
Hátborzongató, de egyben bájos is volt az Ápolónő története, aki a halála után is tovább látogatta-gyógyította titokban a kórház betegeit, ahol dolgozott. Több hasonlóan barátságos kísértet is felbukkant egyébként a kötet lapjain, például a Virágos Lány, aki egy temetőbe járó, magányos hölggyel kötött barátságot.

Kapcsolatok

A kötetben kevés volt a "népmese" kategóriába eső történet, de akadtak azért, amikben felismerhetőek voltak régi motívumok is - például a Kígyóasszony esetében, akibe egy fiatal zongorista szeretett bele, de aki a nászéjszakán ismét hüllővé változott (kicsit Melusinára, kicsit keleti állatfeleség-történetkre emlékeztetett). Jó néhány klasszikus városi legenda és kísértet-motívum is tiszteletét tette a kötet lapjain. Megvolt például a Gyűrű, amit ellopni készültek a sírrablók egy lány ujjával együtt, és ezzel felélesztették a tetszhalottat; elásott kincs helyét megmutató hálás kísértet; eltűnő stoppos (Vanishing Hitchhiker); sőt, éjszaka autósokat ijesztgető kísértetbusz is, amiben ezúttal érdekes módon Apácák ültek (ámokfutó apáca-kísértetek?...). Korábban is olvastam már hűséges, gazdájukat haláluk után is védelmező kutyákról; Angelina kutyája is ezek közé tartozott, és kísértetként is összemarcangolt egy férfit, aki a gazdaasszonyát akarta megtámadni.

Hova tovább?
Salvadorba!