Trickster Jézus és a kukorica lelke (Népmesék nyomában a világ körül 57. - Guatemala)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

According to our ancestors
Folk texts from Guatemala and Honduras
Mary Shaw
Summer Institute of Linguistics, University of Oklahoma, 1971.

A kötetben túlnyomó többségben maja mesemondók (és nem-mesemondó szövegközlők) szövegei találhatók, néhány karib és jicaque szöveggel vegyesen - összesen 103 történet. A szövegeket nyelvészek gyűjtötték, és legyezték le magnófelvételről. A könyv kétnyelvű; az első felében angol tükörfordításban szerepelnek a történetek, míg a másodikban eredeti nyelven, nyelvészek és egyéb érdeklődők számára. A történetek nyelv/nyelvjárás szerint vannak fejezetenként csoportosítva; minden nyelvjárásról megtudjuk, hányan és hol beszélik, és milyen gyűjtők dolgoztak velük. Ami magukat a történeteket illeti, akad közöttük történelmi legenda és folklór szöveg is (gyógymódokról, hiedelmekről, stb.), de legtöbbjük népmese, ismert típusokból csakúgy, mint tipikusan helyi hagyományokból. A könyv elég igényes, sok információval és lábjegyzettel ellátott kiadás, és a mesék között is akadtak bőséggel gyöngyszemek.

Fénypontok

Nagyon megfogott A föld eledele című történet. Eszerint az idők kezdetén, amikor az emberek elkezdtek földet művelni, a föld fájdalmában tiltakozott (ahogy a kivágott fák, növények is), és panaszra ment Istenhez. Isten azt a szerződést kötötte a földdel, hogy élelmezi a gyermekeit, de cserébe megeheti, megemésztheti a halottakat. A mesélő szerint azért van ma annyi betegség és baj a világon, mert az emberek koporsókba és mauzóleumokba temetkeznek, és nem gyékénybe csavarva, hogy a föld megkaphassa, ami az övé.
Szintén érdekes volt Az ember és a keselyű meséje, melyben egy lusta földműves helyet (és alakot) cserélt egy keselyűvel, mert úgy gondolta, a madaraknak könnyebb az élete. Nem volt.
Nagyot derültem azon a mesén, amelyben Jézus Krisztus átvette egy helyi bennszülött trickster helyét, és több alkalommal is furfangosan elmenekült az őt üldöző zsidók elől (egyszer például chilivel megvakította őket és elfutott). Hasonlóan mókás volt a copal-füstölő eredetéről szóló monda, melyben Krisztus terhes nővérét (!?) jöttek meglátogatni férfiak, és füstölőt hoztak ajándékba, amitől egyikük arca meg is feketedett (erős Háromkirályok utánérzetem van...). Szintén Parasztbibliás hangulata volt az Ádám és az Özönvíz történetnek, amelyben nem csak eső esett, hanem gyanta is, és a föld alá menekülő embereket jól belezárta a saját búvóhelyükbe - így magyarázta a mesemondó, miért találnak urnás temetkezéseket a föld alatt. A háziállatok eredete című történetben pedig Jézus harmadnapra feltámasztotta az állatokat, amiket a bátyjai (!) megettek (mégpedig úgy, hogy elültette a csontjaikat a kertben). Néhány háziállat kiszabadult, ezekből lettek a vadállatok... Ezek a helyi legendákkal keveredett bibliai történetek voltak a kötet vitathatatlan fénypontjai.

Kapcsolatok

Természetesen megint volt állatok közötti versenyfutás, ezúttal Béka és Szarvas között, Varázslatos Menekülés (váll mögött hátradobált tárgyakkal, és grépfrútból született királylánnyal), Varázslók alaváltó párbaja, és Tárulj, szezám! is.

A quetzal Guatemala
nemzeti jelképe

A múlt héten Salvadorból olvastam azt a mítoszt, amelyben Isten elrejtette a kukoricát az emberek elől, és a levélvágó hangyák megtalálták. Ebben a verzióban az is szépen meg volt magyarázva, hogy mivel a kukorica (a legfontosabb, lélekkel bíró étel) eltűnt, minden más ehető dolog is megszűnt létezni. Hondurashoz hasonlóan itt is voltak férfiakon bosszút álló női szellemek - jelen esetben egy kislány, aki elhurcolt férjeket, ha a feleségükkel rosszul bántak, és egy lólábú, lószemű vízi démon, aki a feleségüket verő férfiakat csalta a folyóba. Észak-amerikai indián legendákat idézett A kígyó és a villámlás angyalai, melyben a folyók áradást okozó kígyó-szörnyére lövöldöztek a védelmező angyalok... puskával (északon itt mennydörgésmadarak szerepelnek). Egy halandó vadász is beállt közéjük lőni, hogy megossza a világ megmentésének felelősségét az égiekkel.

Illusztráció a könyvből

Loki megláncolását juttatta eszembe az a mítosz, amelyben a kukorica három istennője járt túl Sipac, egy hegyeket cipelő és földet eltékozló (értsd: eladta a fehéreknek) óriás eszén, és megláncolta őt egy vulkán alatt - amikor a kötelékeit rángatja, olyankor van földrengés. És ha már a földnél tartunk: Utoljára Thaiföldön találkoztam olyan figurával, aki a talajban úszott, mint a vízben, és ott bukkant fel, ahol akart. Ebben a kötetben Yew Achi, a kicsék (gonosz, emberevő) királya volt ilyen.
A tricksterek közül tiszteletét tette Pedro Urdemalas, akit ezen a környéken Pedro Tecomate (Lopótök Péter) néven ismernek, és Nyúl is, aki megint bedőlt a szokásos kátránybábus trükknek (de végül rálőcsölte Prérifarkasra a felelősséget). Nyúlról egészen sok klasszikus trickster-sztori szólt (Trickster Adomány Kér, Ellenfélen Lovaglás, stb.), amikben általában Pumát tréfálta meg.

Hova tovább?
Belize-be!