A sárkányok is emberek (Népmesék nyomában a világ körül 72. - Moldova)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Moldavian Folk-tales
Grigore Botezatu
Literatura Artistika, 1986.

Aki panaszkodni szokott, hogy egyes mesegyűjteményekben túl sok a rövid anekdota, tréfás mese, mondatöredék, miegymás, az ezt a kötetet nagyon fogja szeretni: Szinte kizárólag hosszú, színes, bonyolult cselekményű tündérmesék szerepelnek benne (szám szerint 34 darab). Ez a kötet közepe felé már szinte fárasztóvá is vált; a végén örömmel vettem a rövidebb népmeséket a sok mitikus kaland és hősi utazás után. A kötet sajnos nem tartalmaz se forrásokat, se semmiféle egyéb információt a történetekről; a bevezetőből sem tudunk meg sokat a hagyományra vonatkozóan. Emellett a kötet egyetlen hátránya az volt, hogy sajnos a nyomtatott verzió telis-tele van súlyos szerkesztési hibákkal: elírások, elgépelések vannak benne, és több oldalpár valamiért tükörben szerepel, vagyis fordított sorrendben kellett olvasni őket (ami nem mindig volt egyértelmű, a mesei ismétlődéseknek köszönhetően). A történetek azért jórészt kárpótoltak a bosszúságokért.

Fénypontok

A könyv legérdekesebb meséje számomra az Aranykorona című volt. Ebben egy, a saját eskövőjére siető legényt egy sárkány próbált meg felfalni; a legény erre sorra fohászkodott Naphoz, Szélhez, és Földhöz, hogy mentsék meg. Mindhárman azt a választ adták, hogy nem tehetik, mert nem illene a természet rendjébe; a Nap nem térhet ki az útjából, a Szél nem fagyaszthatja meg a földet tavasszal egyetlen halandó kedvéért. A Föld pedig egyszerűen azt válaszolta, hogy a sárkány is élőlény, ő is a Föld gyerekei közé tartozik. Hoppá. Végül a legényt az anyja mentette meg.

A másik, egyszerűségében döbbenetes mese az Öreg Mogyorófa volt. A mogyorófa arra kéri a mókust, ne egye meg az összes termését; hagyjon egy keveset, hogy új mogyoró nőjön belőlük. A mókus makacsul nemet mond - ám egyszerre csak felfalja őt egy róka, akit felfal egy kutya, és így tovább, mígnem valakire rádől a fa, majd leég az egész erdő... és a hamvaiból kizöldülnek az új mogyoróbokrok. Láncmeséből nem olvastam még ilyen sötétet.
Rövid, ám annál tanulságosabb mese volt a kötet végén a Megkeresett dukát, melyben egy apa remek csellel vette rá a fiát, hogy tanulja meg a pénz értékét, mielőtt megházasodna.
Több mese is volt, ahol az ismert típus ellenére egy-egy különleges részlet ragadott magával. Aliman, a Zöld Király Fia esetében például az, hogy amikor a hamis királyfi jelentkezett a királylánynál férjnek, a királylány nemes egyszerűséggel pofon teremtette, és közölte, hogy nem ő az igazi. Ugyanebben a mesében az igazi hős nem megölte a két fivérét, hanem karddal jó és rossz felekre választotta őket, és a jó felekből újra embert gyúrt. Dragan, a Bátor története tulajdonképpen a Fehérlófia típusába tartozott; Dragant végül nem griffmadár, hanem Valerian Apó mágikus, Szentivánéjen növő almafája hozta vissza az alvilágból felszínre. Érdekes véget ért a Névtelen Harcos, a férfiruhában kalandozó lány meséje, melyben boldog házasság helyett a lány fecske képében menekült el egy gonosz sárkány-vőlegény elől, a másik menyasszonyból pedig macska lett, és azóta is jó barátok (a mese szerint).
Kicsit brezenkedtem, amikor a Hajnalhasadás (Break-of-Day) nevű hős segítője a királylányszabadító mesében nem Iván cárevics farkasa vagy a magyar királyfi rókája, hanem egy "Fekete Arab" volt. Cserébe viszont a hű segítő nem csak mindenféle csodákat művelt (pl. eltemette a királykisasszony mérgező virágoskertjét), de ráadásul ő volt az, aki igazából kiszabadította a lányt, miután a "hős" simán hajlandó lett volna elpasszolni az alvilági királynak, aki megrendelte.

Kapcsolatok

Nagy boldogságomra a skandináv országok után megint találtam egy változatot abból a mesetípusból, amelyben egy lány megmenti magát és két nővérét egy Kékszakáll-szerű szörnyetegtől (aki ebben az esetben Laurel, vagyis Babérszörny volt).

A Halhatatlanságra Vágyó Királyfi egy nagyon szépséges változata volt a Hajnalcsillag és Esticsillag című mese, amit a Mindent Látó Királylánnyal is kombináltak (így nyerte el a fiú a halhatatlan országba való bebocsátást). A mese végén, a Halállal való huzavona megoldásaként, a fiú az égre került Esticsillagnak, a felesége pedig Hajnalcsillagnak. Hasonlóan szép történet volt Alistar meséje, az óriás kincseit elrabló hősről; Alistar gyermekkorában megszerezte az alakváltás képességét, aminek remek hasznát is vette a kalandjai során. Külön szép volt a mesében a királykisasszony, akit gyertyává változtatott egy gonosz boszorkány, hogy mindig égjen, de sohase adjon meleget.
A Csizmás Kandúr története itt Tollkirály néven szerepelt - és elég sötét fordulatot vett, amikor a hálátlan királyfiúra a kandúr rágyújtotta a palotát, és elment az erdőbe vadmacskának. A pásztor okos lánya a mi okos lányunknak felelt meg, de különösen szépen és hosszan bonyolódott a mese, az összes szokásos elemet összekombinálva. A bonyolult című Aki az égből várja a pitét, az nem jut messzire pedig a szerencséjét kereső szegény ember történetének azon ritka verziója volt, amelyben a hibáiból nem tanuló hőst felfalta a farkas.
Az ukrán mesék Szerencsétlen Danyilojának is megtaláltam moldovai mását, Szegény János néven. János a mese végén még bosszút is állt a Fagyon, farkason, madáron, és egyéb természeti csapásokon, akik szerencsétlenné tették.

Hova tovább?
Romániába!