A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
Wolfram Eberhard
Chinese Association for Folklore, 1974.
A hakkák hivatalosan nem szerepelnek az 55 kínai kisebbség között; általában a han kínaiak egy alcsoportjának tekintik őket. Nyelvileg és kulturálisan is szoros közösséget alkotnak, és különválnak a han kínaiaktól; a népességszámuk 80 és 100 millió közé tehető. A kötet meséit tajvani hakka közösségektől gyűjtötték a 70-es években (sok hakka a szomszédos Fucsien tartományból települt át a szigetre). Több mint 500 emberrel készültek interjúk a projekt folyamán, és egyikük sem volt hivatásos mesemondó - a gyűjtés célja ugyanis az volt, hogy válasz keressen egy sor kérdésre, pl. "mennyiben tükrözik a népmesék az adott nép értékrendjét?" és "mik a legáltalánosabban ismert történetek?".
A szerző szerint a legtöbb mesegyűjtemény sokszor különleges mesemondók különlegesen érdekes meséit közli, és így eltorzítja a közösség teljes repertoárjának képét. Ő azt szerette volna tudni, mik a leginkább kedvelt, legáltalánosabban ismert történetek a hakkák között, és ezek hogyan tükrözik a hakka kultúrát. Ezért aztán célzottan családokat interjúvoltak meg, különös tekintettel arra, hogy egyenlő arányban legyenek közöttük fiatalok és idősek, nők és férfiak, városi és falusi közösségek. A bevezetőben részletes leírást kapunk a gyűjtési projektről, és statisztikákat a válaszokról; áttekintést a legnépszerűbb mesei kategóriákról (mítoszok, történelmi legendák, stb.), a mesékben rejlő legfontosabb értékektől (őszinteség, hűség, jószívűség stb.), a mesék forrásairól, és az emberek véleményéről velük kapcsolatban. A kutatás több, mint 500 különböző mesét foglalt magába.
A szöveg a meséket magyarázatok és statisztikák közé ágyazza; van, amelyikből több változatot is közöl, ha érdekesek közöttük az eltérések. Azt is összehasonlítja a szerző, melyik mesék voltak népszerűbbek, vagy kevésbé népszerűek a tajvani hakka, mint a kínai közösségekben. Később a gyűjtők megkerestek "jó mesemondónak" tartott egyéneket is (továbbra is kizárva a gyűjtésből a hivatásos, foglalkozásként mesélő mesemondókat), hogy leellenőrizzék, nekik miből áll a repertoárjuk.
A kötet végén egy teljes listát találunk a gyűjtött történetekről, de csak a címek és egy-két soros összefoglalók szerepelnek benne, ami mesemondó szemmel egyszerre volt érdekfeszítő és frusztráló.
Fénypontok
Érdekes volt a történet, amelyben egy kísértet járult a legendás Pao bírót alakító színész elé, hogy beperelje a gyilkosát. A színész jobb híján szerepben maradt, és a gyilkosságra fény derült. Szintén túlvilági igazságszolgáltatás játszotta a főszerepet abban a történetben, amelyben egy szegény ember panaszt emelt Yenlo Wang, az Alvilág vezetője ellen, amiért rossz sorsot írt neki. Végül sok kitartással sikerült meggyőznie az istenséget, hogy változtasson a végzeten.
Fénypontok
Tetszettek a hálás méhekről szóló mesék, amelyekben egy jószívű ember által megmentett rovarok többféle módon viszonozták a kedvességet; valamint az a legenda is, amely a Pan-pien hegy keletkezéséről szólt, és azt a legényt jutalmazta, aki tisztes árat fizetett egy öregember által árult gombócokért - még akkor is, ha az öreg kevesebbet is elfogadott volna. Szintén a jószívűségről, és egymás megsegítéséről szólt a Világosban és Sötétben című mese, amely klasszikus gazdag testvér - szegény testvér történetként kezdődött, de itt a szokásostól eltérően mindketten kölcsönösen segítették egymást a nehéz időkben.
Egyszerűségében szép volt a nárciszok eredetéről szóló legenda, amelyben az égiek örökké nyíló nárciszmezővel ajándékoztak meg egy kisemmizett fiút.
Kapcsolatok
A csuang mesék után ismét találkoztam az "illatos szellentés" rendkívül mókás meséjével, amelyben egy legény a saját illatos szellentéseit árusítva gazdagodott meg. Szerepelt a klasszikusok közül a Pásztorfiú és a Szövőlány legendája, és az a történet is, amelyben egy apa elásott kincs ígéretével veszi rá a lusta fiait, hogy ássák fel a kertet. Volt egy verzió arra a kínai mesére, amelyben egy halász és egy szellem kerülnek jó barátságba, és amikor a szellemet isteni rangra emelik, nem feledkezik meg régi jó barátjáról. A japán megszállás idején kerülhetett a mesék közé Urashima Taro legendája, amelyben egy halász leszáll a tenger mélyére, és száz évvel később tér csak vissza; és volt egy olyan mese is, ami a japán Susanoo és a nyolcfejű sárkány történetére hasonlított.
Kapcsolatok
Itt is előkerült a történet arról, hogyan alakult ki a kínai állatöv, és miért került bele a patkány macska helyett. Voltak más ismerős típusok is, pl. Aladdin (hálás kutya és macska, magyarázattal, hogy miért utálják egymást), elveszített fejsze, szorgos és lusta lányok (Nagy Arany és Kis Arany), állatvőlegény (itt csiga, aki a végén egy Aladdin-szerű sztoriban még vissza is szerezte az ellopott csigaházát), és Fortunatus (itt egy koldust apának fogadó három legényről, akik varázstárgyakat kaptak a kedvességükért ajándékba).
A trickster-figurák közül felbukkant a majom, aki általában megjárta, ha csínytevéssel próbálkozott, illetve egy Li Wen-ku nevezetű, éles eszű fiatal tudós.
Ki a következő?
Ki a következő?
A tucsia népcsoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése