Arany dalok, ezüst dalok (Kínai kisebbségek meséi 6. - Miao)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Butterfly ​Mother 

Miao (Hmong) Creation Epics from Guizhou, China

Mark Bender

Hackett, 2006.

A kötetben öt miao énekes eposz szerepel, amelyek lenyűgöző világba kalauzolják az olvasót. A miaók körülbelül 12 millióan vannak, ebből több, mint kilencmillió Kína területén él, az 55 hivatalos nemzeti kisebbség egyikeként. A miaók több kisebb csoportra oszlanak, és többféle néven is hivatkoznak magukra. A kötet bevezetőjéből részletesen megismerkedhetünk a miao kultúrával, szokásokkal, és szájhagyománnyal (valamint rokon népek eposzaival). Mivel a miao nyelvnek egészen 1945-ig nem volt írásbelisége, a szájhagyomány erősen megmaradt még a 20. század végére is. A szövegeket az 1950-es években kezdték felgyűjteni, de a folyamat politikai okokból megszakadt, majd a 80-as években kezdődött újra.

A könyvben szereplő énekes eposzokat párbeszédként adták elő, kettő énekmondó vagy két pár között zajlott a játékos vetélkedés, ami kérdések formájában nyilvánult meg. Az egyik előadó/pár énekel egy szakaszt az eposzból, aminek a végén kérdést tesz fel ("És ki volt az, aki segített?" - "Miből készült az a ház?"), a másik félnek pedig tudnia kell az ének következő, vonatkozó részével válaszolni, különben gúny tárgyává válik. A miao énekmondók (akik közül egy, Jin Dan, a kötet gyűjtője és társszerzője is egyben) egész életükben gyűjtögetik a csattanós kérdéseket és válaszokat, így bővítve a repertoárt. Ezen kívül sokszor válogatott "dalvirágokat" fűznek az eposzba, amelyek lírai, költői betétek, és a történet "csontvázát" hivatottak kiszínezni. Sajnos a kötet a terjedelem miatt csak néhány ilyen dalvirágot közöl.

A bevezető kitér arra is, mennyiben változtak meg az eposzok szövegei a gyűjtés, a kínai átirat, a cenzúra és a fordítások nyomán. A könyvben szereplő egyik történetet sem szokták ilyen részletes formában előadni; a kérdéseket-válaszokat a gyűjtők sok énekmondó repertoárjából válogatták össze, és rendezték sorba, hogy egy "teljes" szöveget kapjanak (mivel minden énekmondó saját kérdés-sorozattal rendelkezik). Egy ilyen teljes eposz végigéneklése akár tíz napig is tarthatna; a valóságban azonban nem ritka, hogy énekmondók akár három napon keresztül versenyezzenek egymással. Sőt, gyakran látogatnak el szomszédos településekre, ahol énekelve hívják ki a helyi tehetségeket. Különösen lenyűgöző, hogy az összeszokott énekespárok teljes szinkronban tudják előadni a versszakokat és a kérdéseket, és a versengő felek már eleve énekelve tárgyalják meg, a tizenkét nagy eposz közül melyiket fogják közösen előadni. Ezeket a "felvezetőket" sajnos nem közli a könyv minden fejezetben, csak a legelső eposz előtt.

"Egy énekelt szó száz prózai szóval felér", tartják a miao énekmondók. De azért prózában is nagyon klassz volt ezeket a történeteket olvasni.

(Az éneklésről és az énekmondókról itt láthattok egy rövid videót)

Fénypontok

Mivel a könyvben összesen öt eposz szerepel, és mind nagyon izgalmas, úgy döntöttem mindegyik fénypontnak számít.

Az Arany és Ezüst Dala a fémek születéséről és az égitestek kovácsolásáról szól (a miaók különösen híresek az ötvösművészetükről). A fémek élőlényekként jelennek meg a történetben - felnőnek, vándorolnak, házasodnak, stb. A történet elején az ég és a föld még össze vannak ragadva, ezért az első élőlényeknek oszlopokat kell kovácsolnia, hogy eltávolítsák őket egymástól, és teret adjanak a fénynek. A fémek szétrepesztett sziklákból születnek, No Nagymama mosdatja, szoptatja őket, ekkor nyerik el különféle színeiket. Felnőve mindannyian férjhez mennek: Ezüst Bóraxhoz (amivel tisztítani szokták), Arany a Vízigesztenyéhez (ne kérdezzétek), az Ón a Fenyőgyantához, Vas a Kovácsfújtatóhoz, stb. Később a fémek elszöknek és kelet felé (a miaók őshazája felé) menekülnek; először víz alá bújnak, majd sziklák közé, de végül sikerül visszahozni őket, és megkezdődhet az égitestek kovácsolása. Itt részletes leírás következik róla, milyen eszközökkel, milyen munkafolyamatokkal készül el a 12 nap és 12 hold, és hogyan viszik fel, rögzítik őket az égre. Közben mellesleg elkészülnek a csillagok is, és egy csomó állat, növény, és használati eszköz a lepattanó darabokból. Mivel azonban a sok égitest túlságosan nagy forróságot zúdít a földre, egy Hsang Sa nevű hős végül mindegyikből lenyilaz tizenegyet, így csak egy nap és egy hold marad az égen.

Az Ősi Ámbrafa Dala szintén teremtésmítosz. Itt az egyes fák, növények magjai játsszák a főszerepet, akik eredetileg mindannyian együtt élnek egy házban, majd később a ház leégése után megpróbálnak kelet felé menekülni, de Xang Liang kultúrhérosz visszahozza őket, és elosztja a megművelt földeken. Az eposz tele van házépítésről, földművelésről szóló hasznos tanácsokkal. Utolsó fejezetében egy hatalmas, ősi ámbrafát beperelnek és kivágnak (illegális halászatért), és a különböző darabjaiból rengeteg új élőlény születik, például a következő dalban szereplő Pillangóanya is. 

Az eposz egyik érdekes mozzanata, amikor egy kő, amelyet papírkészítéshez használnak, megunja, hogy mindig ütik, ezért felfal minden papírt - ezzel magyarázva, miért nem volt a miaóknak írásbelisége, mint a han kínaiaknak. 

Pillangóanya Dala különlegesen fontos teremtéseposz, ünnepi alkalmakon külön szertartás keretei között adják elő. Pillangóanya az Ősi Ámbrafa szívéből születik meg, majd vizek habjától megtermékenyülve tizenkét tojást rak, amelyeket a (szintén a fából született) mitikus Ji Wi madár költ ki. A tizenkét gyerek egyike Jang Vang, az emberiség ősapja, a többiek között pedig olyan lények szerepelnek, mint a Vízisárkány, a Mennydörgésisten, valamint az első tigris, kígyó, és elefánt. A megszülető kicsinyeknek a köldökzsinórjai is további lényekké változnak: Jang Vangé rizzsé és páfránnyá, a sárkányé teknőssé, stb. A sárkány köldökzsinórját rézzel vágják el, ezért a sárkányok azóta félnek a réztől. A tojások darabjai felhőkké és egyéb jelenségekké változnak. Az eposz többi részében az áldozati rítusok és az azokhoz használt kellékek születéséről kapunk részletesebb leírást.

Az Özönvíz eposza magáért beszél, és hasonlít sok más mítoszhoz a világ körül. Jang Vang vetélkedését meséli el a Mennydörgésistennel, melynek eredményeképp hatalmas özönvíz zúdul a világra. Jang Vang a nővérével egy óriási tökhéjban menekül meg - ám mivel csak ketten maradnak életben, nekik kell benépesíteniük újra a világot. A testvérházasság problémakörét az eposz részletesen tárgyalja. Végeredményben rossz ötletnek bizonyul, gyerek helyett csak egy húsgombóc születik, amelynek azonban minden része külön népekké alakul (amit a gyűjtők nem voltak hajlandók részletezni, nehogy megsértődjön valaki - csak annyit árultak el, hogy a miaók a csontokból, a han kínaiak pedig a húsból születtek). 

A Nyugatra A Folyón Felfelé című ének már inkább történelmi jellegű, és a miaók őseinek vándorlásáról szól, akik keleti őshazájukból indultak el a mai Dél-Kína vidékére. Menet közben mindenféle nehézségekkel (pl. sárkánnyal, óriási varanggyal, óriási sassal) kellett megküzdeniük, bár némelyiket a saját figyelmetlenségük miatt haragították magukra. Ebben az eposzban fontos szerepet játszott a szarka, aki előre repülve felkutatta a legjobb földeket, illetve a Hangyakirály, aki megtanította a miao ősöket szép, rendezett sorokban vonulni.

Ki a következő?

A hakka népcsoport