Olvassunk több ujgur mesét (Kínai kisebbségek meséi 5. - Ujgur)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Uighur Stories From Along the Silk Road
Cuiyi Wei Karl W. Lukert
University Press of America, 1998.

Az ujgurok türk eredetű nép, nagyjából 13,5 millióan vannak, amelyből 12,5 millió Kínában él, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen. (A nép és a tartomány is sokat szerepelt a hírekben az utóbbi időben, sajnos elég siralmas okokból). A kötet részletes és diplomatikus bevezetője is kitér a néprajzkutatás és a politika témájára már 1998-ban. A könyvnek egyébként ugyanaz az egyik szerzője, mint a két héttel ezelőtti hui gyűjteménynek, és ezért a struktúrája is nagyon hasonló: a bevezetőben részletes felsorolást kapunk az egyes történelmi "evolúciós szakaszokról", gyűjtögetéstől a 20. századig, és minden mesénél megemlítik, melyik szakasz tükröződik benne. A bevezető után egy fejezetnyi fekete-fehér fotó mutatja be az ujgur kultúrát. A mesék tematikus fejezetekre tagolódnak - eredetmesék, feleségszerzés, bölcsességek, stb. Minden fejezet végén megtaláljuk a hivatkozásokat a mesék forrásaival és az érdekesebb mozzanatok magyarázatával. A kötet végén szószedet és bibliográfia is szerepel.
Megint csak az a helyzet állt elő, hogy nagyon sok csodás történetet találtam ebben a könyvben, így ez is bekerült a nagy kedvenceim sorába. Lássuk a részleteket.

Fénypontok

Az egyik nagy kedvenc mesém a kötetből A mesterember bölcsessége volt, amelyben egy apa mindhárom fiát kitanította egy-egy mesterségre (festő, zenész, és földmunkás lett belőlük), majd a fiúk egymást is megtanították a saját tudományukra. A történet folyamán a legidősebb beleszeretett egy királylányba, akit az apja féltékenyen őrzött, és hárman együtt oldották meg, hogy a szerelmesek egymáséi lehessenek. A másik remek mese, ami miatt tulajdonképpen megvettem ezt a kötetet, A bátor lány, amelyben egy lány elindul az apja szemére orvosságot keresni, megjárja Rómát, sárkányon lovagol, és a végén még megment egy királykisasszonyt is. Rögtön bekerült az örök kedvencek közé. 

Sok mesében szerepeltek egyébként bátor, önálló, talpraesett női hősök, amit különösen szerettem ebben a könyvben. Afrat kán kilenc lánya például átvette a birodalom irányítását, amikor az apjuk háborúba vonult és ottveszett a fiaival együtt. Az egyikükből kán lett, a másikból miniszter, kettőből a palotaőrség kapitánya, négyből hadvezér, egyből pedig az ország védelmezője. Amikor egy szomszédos birodalom kánja meg akarta támadni őket, a varázserővel bíró Sivatag Királynőjének segítségével magát a sivatagi homokot hívták segítségül a harcban. Pir Chengi egy híres énekesnő volt, aki a dalaival el tudta űzni a holtak lelkeit kínzó démonokat. Amikor rájött, hogy a démonok nem bírják az énekszót, attól kezdve csak a temetőkben énekelt, hogy megnyugvást hozzon a halottak számára. Nazugum, a Karcsú Lány, szintén híres dalnok volt, akit a mandzsu dinasztia fogságba ejtett és kivégeztetett, de a szabadságról szóló dalai máig élnek még az ujgurok ajkán.

Kétségkívül a legérdekesebb eredetmonda Bögü kán születése volt, amely bármilyen sci-fi regénybe remekül illene: a földből egy fényes kupola emelkedett ki, amelyből muzsika áradt; a kupolán ajtó nyílt, amelyen belépve az emberek öt csecsemőt találtak öt szobában, ezüst bölcsőben, "függő mellbimbóval a szájukban." Az ujgurok felnevelték az öt fiút, akik közül a legkisebb, Bögü kán, híres hódítóvá és uralkodóvá vált.

Hasan és Husan története két kereskedő barátságáról szólt, akik közül az egyik halálosan beleszeretett egy lányba, és amikor egy gőgös király el akarta venni tőle a kedvesét, a jóbarát beszivárgott a király udvarába, mint első miniszter, és segített a szerelmeseknek megmenekülni. Az özvegy fia egy kopasz legényről szólt, aki varázslatos módon megtanult beszélni a gyógyfüvekkel, és a tudását arra használta, hogy embereket mentsen meg járvány idején (és hogy visszanövessze a saját haját).

A trickster-mesék közül a nagy kedvencem az volt, ahol egy király három "csodás!" felkiáltással fizette ki egy gazda dinnyéit - mire a gazda is ezzel a felkiáltással óhajtott fizetni egy étteremben. Tanulságos lehet mindazoknak, akik szerint a művészeket lehet "népszerűségben" fizetni. Hasonlóan modern helyzetekre vonatkoztatható a házaspár esete is, akik mindenkit félbeszakítottak azzal, hogy "ezt már tudtam!". A sztori vége az lett, hogy nem hallgatták meg az összes instrukciót egy repülő kabáthoz, és a férj menthetetlenül elszállt a felhők közé...

Kapcsolatok

A teremtéstörténetek között felbukkant az a mítosz, ahol földet kellett felhozni a víz mélyéről. Itt a halászsas volt az a hősies vállalkozó, aki nem adta fel a küzdelmet, és segített a többi állatnak szárazföldet teremteni. A legyek születését az a horrormese magyarázta, ahol egy legény húga változik titokban szörnyeteggé (jelen esetben vérfarkassá), és amikor sikerül megszabadulni tőle, a hamvaiból születnek vérszívó rovarok. A muszlim hagyományból kerülhetett át az ujgurokhoz a Hétalvók legendája, a perzsa hagyományból pedig Pharhat (Farhat) és Shirin híres szerelmes-tragikus története. Mindkettő több verzióban is szerepel a könyvben.

Az embereket megfiatalító varázslatos forrásról, amiből egy mohó fickó túl sokat iszik, és kisbabaként végzi, máshol is olvastam már, az ujgur verzió azonban különösen színes és varázslatos volt (annak ellenére, hogy elég sötét véget ért). Előkerült megint a tűzre pisilő bosszúálló macska sztorija is, vérszívó szörnyeteggel, aki a lányt hazáig követi, és akitől csak a fivére segítségével tud megszabadulni (Chin Timur Batur). Boldogan olvastam újabb verziót az egyik kedvenc mesémre, ahol egy szegény emberhez férjhez kényszerített talpraesett lány szorgos munkával megteremtette a maga szerencséjét. Azt a történetet, ahol egy apa a végrendeletében elásott kincs ígéretével veszi rá a fiait, hogy műveljék a családi földet, nemrég több forrásból is olvastam. Legnagyobb meglepetésemre szerepel a könyvben A három bábu meséje is, ami a nemzetközi mesemondók nagy kedvence (bár itt a harmadik bábu nem mesemondó, csak pletykás...).
Voltak egyéb ismerős mesetípusok is a kötetben, például Csizmás kandúr (Amitek és a róka), csodamadár zúzája (Az aranytojást tojó csirke - itt egy Polüphémosz-mítosszal kombinálva), állatvőlegény (A csikókirály), állatmenyasszony (A majomlány), okos lány (Az okos lány és a bolond), férjét kereső lány (A sárkányember - itt a lány egy istennőtől tanult meg varázsolni, és később ezt a képességét használta a varázslatos menekülés folyamán). Shawdon, a halász fia a mindentlátó királylány egy változata volt, azzal az érdekes befejezéssel, hogy a legény nem kérte feleségül a királykisasszonyt - csak a kérők gyilkolászásának akart véget vetni.

A trickster-mesék között is sok volt az ismerős. A megosztott büntetés meséjében egy udvari bolond testálta a király által kiutalt botütéseket egy korrupt miniszterre. Az állat-tricksterek között szerepelt a nyúl (aki a gonosz tigrist verte át), és a ravasz róka is (aki a farkassal járatta a bolondját, és megpróbált minden barátságban élő állatot összeugrasztani). Az ügyeletes trickster azonban leginkább Naszreddin hodzsa volt, aki itt Efendi címen szerepelt és saját fejezetet kapott. Sok ismerős mese kapcsolódott hozzá, és szokás szerint több elmés ki- és beszólás is. Még a modern hagyományba is belefolyt: az egyik történetben a Mao Ce-tung képe előtti kötelező tisztelgést fordította a maga javára. Hasonlóan kortárs tricksterként szerepelt Hisamidin, a 20. századi ujgur humorista.

Ki a következő?
A miao nép.