A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
Fénypontok
Szép és egyben szomorú volt a Halkisasszony meséje, amelyben egy sárkánykirály lánya halandó emberhez ment feleségül. A férje viszont idővel megcsalta, és amikor mágikus lehetőséget kapott rá, hogy visszaszerezze a feleségét, lustaságból végül kudarcot vallott.
Kapcsolatok
Amoyaobai istennő mítosza a legszebb "túl sok nap" történet volt, amit eddig olvastam. Az istennő azért adott intelligenciát az embereknek, hogy erőszak helyett ésszel oldják meg a problémáikat. Amikor hét nap kelt fel egyszerre az égen, először ugyan kövekkel dobálták őket, de aztán rájöttek, hogy kedvességgel többre mennek. Ajándékokkal mentek a napokhoz, és meggyőzték őket, hogy egyesével keljenek fel, ne egyszerre.
Szintén találkoztam egy csinuo özönvíz-mítosszal; a katasztrófa után egy nagy tökből másztak elő az egyes nemzetiségek első képviselői. Ez a történet magyarázta azt is, miért nincs a csinuóknak írásbelisége (mert megették az ökörbőrt, amire írtak). Ez a mítosz bővebb, részletesebb formában egy másik könyvben is szerepelt. Sőt, annyira népszerűnek tűnik, hogy "csinuo mítosz" kereséssel majdnem mindenhol ezzel a történettel találkoztam (például itt is).
A trickstereket egy Atui nevű fickó képviselte, aki jó tricksterhez méltóan furfanggal szerzett magának ebédet mások készletéből.
Ki a következő?
A monguor (tu) nép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése