Népmesék vadászokról, akiket móresre tanít a Természet

Az utóbbi időben többször szóba került a vadászok alakja a hagyományos mesékben, illetve az ember és a természet kapcsolatáról szóló régi legendák. Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy a hagyományos társadalmakban a vadászok harmóniában éltek az állatvilággal, hiszen a vadászat a mindennapi betevő és sok használati tárgy elengedhetetlen forrását jelentette. Arról viszont sokkal kevesebb szó esik, hogy ez a harmónia mennyire sok finomhangolást igényelt - és hogy mi történt, amikor felborult. A meséknek azonban erre is van válasza.

Az alábbiakban olyan hagyományos történeteket válogattam össze, amelyekben nem a préda, hanem a vadász húzza a rövidebbet. Esetleg tanul is valami fontosat. Időszerűnek éreztem a témát.

A vadász és a tündérek (Togo)

Egy vadász megsebesít egy antilopot a mellkasán, de a vérnyom, amit követ, egy hatalmas baobab fánál véget ér. Antilop helyett a vadász egy öregemberre bukkan, aki átvezeti őt a fa egy nyílásán egy másik, gazdag házakkal és szépséges kertekkel teli világba. Az egyik házban egy daliás legény haldoklik a mellkasán ejtett sebtől. A vadász megtudja, hogy az állatok a saját világukban mind emberként élnek (kulparga a népük neve), és rettegnek tőle. A legényen sajnos már nem tud segíteni, de miután visszatér az emberi világba, soha többé nem fog fegyvert.

A halász és a delfinek (Brazília)

Nagyon hasonló az előbbi történethez, csak itt egy halász lődöz unalmában folyami delfinekre. A delfinek lerántják magukkal a saját víz alatt világukba, ahol megmutatják neki, mennyi fájdalmat okozott az értelmetlen lövöldözéssel. A halász addig ápolja a sérült delfineket, míg az utolsó is fel nem gyógyul, majd három nap elteltével megváltozott emberként tér vissza a saját világába.

A vaddisznó hercegnő (Dusun)

Még egy példa a fenti mesetípusra (ami bemutatja, mennyire általános ez a történet Afrikától Amerikán át Ázsiáig). Egy vadász megsebesít egy vaddisznót a lándzsájával, és követi egy folyón túlra, ahol a vaddisznók emberként élnek. Rádöbben, milyen sokan szenvednek a testükbe akadt lándzsáktól, sorra meggyógyít mindenkit, sőt, az egyik vaddisznó-lánnyal gyereke is születik. Sajnos amikor az öccse utána akarja csinálni a dolgot, ő elárulja a vaddisznóknak, hogy igazából vadász, a dühös állatok pedig széttépik. (Hasonló módon kerül a Disznók Országába egy costa rica-i vadász is.)

A lány és a madarak (Udege)

Egy lány abból tartja el magát és a nagymamáját, hogy madarakra vadászik. Egyre jobban elbízza magát azonban, és büszkén arra, milyen jó íjász, egy csomó madarat halomra lődöz. A Madarak Ura büntetésből madárrá változtatja a lányt, hogy madarak között kelljen élnie. A nagymamája hosszú és kalandos utat jár be, míg sikerül az unokáját visszaszereznie.

A coboly-lelkek (Udege)

Két testvért annyira elkap a cobolyok iránti vadászszenvedély, hogy számlálatlanul fogdossák össze és gyilkolják le őket; magát a Coboly-gazdát, a cobolyok ősapját akarják elejteni. Végül eljutnak Onku, a hegyek és erdők istenének színe elé, aki keményen megszidja őket, amiért a földön minden cobolyt kiirtottak. Vezeklésül fel kell mászniuk az égbe, és le kell vadászniuk újra minden coboly-lelket - mert amit odafenn elejtenek, az visszaszáll a földre. A vadászok így végül visszajuttatják a cobolyokat a földi világba, de ők maguk örökre az égben rekednek.

A bivalygolyók (Togo)

A togói vadászok hiedelmei szerint egy bizonyos fajta állatot csak direkt az arra készített, mágikus puskagolyókkal lehet leteríteni. A különböző fajokra való töltényeket a vadászok a kovácsoktól szerzik be. Egy legenda szerint egyszer egy különös ember kafferbivalyra való golyókat rendelt egy kovácstól. Egy vadász titokban követte a vevőt, és látta, ahogy emberből bivallyá változik - ám amikor rálőtt, a golyók már nem fogtak rajta, mert az állat a megvásárolt töltények varázserejével megvédte magát.

Szirimán, a vadász (Mali)

Egy vadász addig öldökli az állatokat, míg azok közösen bosszút nem esküdnek ellene. Egy antilop szépséges lánnyá változik, elcsábítja a férfit, és kitudja minden titkát. Amikor az állatok közös támadást indítanak ellene, a vadász csak hajszál híján és sok rémisztő kaland után tud megmenekülni tőlük. Hasonló történetet egyébként olvastam Togóból is.

Az éneklő vadludak (USA)

Egy vadász megpillant egy csapat éneklő vadludat, és lelő egyet. A vadlúd azonban tovább énekel, még a sütőben is, és amikor feltálalják, a többi lúd berepül az ablakon, teletűzdelik tollakkal a sült ludat, és elszállnak vele.

Madár, madár, sok madár (Közép-Afrika)

Egy vadász, a tiltás ellenére, lelövi  és megeszi Isten különleges, kedvenc madarát. A történet egyik verziójában kidurran a hasa, és ezer meg ezer madár repül szét belőle; a másik szerint ő maga változik ezer meg ezer madárrá.

Dinianga Dia Ngombe (Angola)

Egy vadász elejt egy szarvast, ám amikor megnyúzza, az állat felpattan, és elmenekül. A vadász utána kiált, nem szégyelli-e magát, pucéran rohangálni, mire a szarvas visszakiált, hogy kettejük közül ő a nevetségesebb, amiért egy üres bőrrel megy haza.

A favágó és az oroszlán (Szíria)

Egy szegény favágót megszán egy oroszlán, és megengedi neki, hogy az erdejében fát vágjon. A favágó meggazdagszik, ám a nagy bőségben megfeledkezik az oroszlán kedvességéről. Előbb gúnyolni kezdni, majd végezni akar vele, mire az oroszlán elkergeti az erdőből azzal, hogy "a sebek begyógyulnak, de a sértő szavak nem múlnak el."

+ A király és a tündérrókák (Uganda)

Egy gőgös király mindenféle állatokat tart fogságban, és azzal dicsekszik, hogy neki van a legnagyobb állatkertje az egész világon. A sínylődő állatokon megesik egy fiatal legény szíve, és cselt eszel ki: kicsalogatja a királyt a dzsungelbe azzal, hogy vadásszon tündérrókákra. Rókát ugyan egyet se találnak, de a király annyira megszereti a dzsungelt, hogy szabadon engedi az összes fogva tartott állatot.