Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
A madáron vett menyasszony
Bambara mesék Maliból és Szenegálból
Görög-Karády Veronika & Gérard Meyer
Európa Könyvkiadó, 1984.
A kötetben negyvenhárom bambara mese található. A meséket két út során, 1972-ben és 1975-ben gyűjtötték magnetofonnal, és előbb franciára, majd magyarra fordították. A mesélés természetes környezetében, közönség előtt zajlott, sötétedés után. A kötet végén hosszú utószó ismerteti meg az olvasót a bambara kultúrával és mesevilággal, és minden egyes meséhez mellékelnek forrásokat és jegyzeteket is. Nyugat-Afrikában közel tízmillió bambara él, többségük Maliban, de a környező országokban is megtalálhatók. A történetek között akadtak számomra ismert és ismeretlen típusok is, néhányuk többször is megismétlődött.
Fénypontok
A kígyó-férj meséjében egy lány egy emberbőrbe bújt kígyóhoz ment feleségül. A húga vele tartott új otthonába, annak ellenére, hogy a nővére többször hazakergette. Amikor kiderült az igazság, a lány végül a furfangos kishúg segítségével menekült meg a férjétől. Tetszett a testvéri összefogás.
 |
| Bambara atilop-fejdísz |
Érdekes és izgalmas volt
Szirimán, a vadász története, aki addig öldökölte az állatokat, míg azok bosszút nem esküdtek ellene. Egy fiatal lánnyá változtatott antilop védtelenül elcsalta otthonról, és kitudta vadászatnak minden titkát. A mese végén hosszas üldözés után a vadászt a kutyái mentették meg az állatok haragjától - a tanulság az volt, hogy hallgatnia kellett volna az anyja intő szavára. Szintén fontos, de segítő szerepet kaptak az
Állat-szövetségesek egy másik mesében, ahol egy haldokló apa előre gondoskodott róla, hogy az állatok jó szívvel legyenek a fia iránt. Amikor a fiút a falu irigyei el akarták veszejteni, az állatok segítettek neki megoldani minden veszélyes feladatot. A nyúl volt a hőse
A sárba tiport elefánt meséjének, melyben az elefánt agyontaposott mindenkit, aki az ő ivóhelyén akart inni, míg egy bátor nyulacska le nem győzte.
Egyszerre volt hátborzongató és humoros
A földmívelő és a szellemek meséje, melyben egy föld szellemei mindent a földműves után csináltak, (bozótot irtottak, vetettek, arattak), ami hasznos is volt, egészen addig, amíg karjára szúnyog nem szállt... a szellemek pedig, látván, hogy üti magát, agyonverték. Hoppá.
Egészen meghatott
A gonosz fiú és a griot története. A fiúról már mindenki lemondott a komiszsága miatt, amikor egy griot (énekmondó) követni nem kezdte, azt énekelve, hogy "nem gonoszságból komisz a fiú." A fiú először csak azt hallotta ki a dalból, hogy a griot komisznak nevezte, és megpróbálta mindenfélével jobb belátásra bírni - végül az énekes mégis elhitette vele, hogy van benne képesség a jóra.
Kapcsolatok
A farkas és a hét kecskegida történetére emlékeztetett
A bezárt szép leány, akit felfalt a hiéna. Itt a lányt az anyja rejtette el egy házba, hogy megvédje, mert olyan szép volt, hogy az apja és a fivérei is feleségül akarták venni. Amikor végül a hiéna az anya hangjával bejutott és felfalta, a mese egyértelműen a férfi rokonokat okolta a tragédiáért. Cserébe két olyan mese is szerepelt a könyvben, amiben
egy lány magára hagyta gyenge vagy béna fiútestvérét, és később, amikor a fiú gazdag lett, szégyenszemre megbánta a tettét. Ezzel a típussal korábban is találkoztam már Afrikában, népszerűnek tűnik.
Megint csak akadt
Két lány, akik közül az egyik kedves és szorgos volt, a másik pedig irigy és gonosz (itt egy háromfejű anyóka játszotta Holle anyó szerepét), és természetesen versenyt futó állatok is, ezúttal
A sündisznó és a gém (akik társ-feleségek voltak, és azon versenyeztek, ki ér oda előbb a fodrászhoz).
Hova tovább?
Mauritániába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése