Szentek és tanulságok (Népmesék nyomában a világ körül 118. - Mauritánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Shinqiti ​Folk Literature and Song
H. T. Norris
Clarendon Press, 1968.

A kötet Nyugat-Afrika, elsősorban Mauritánia "mór" lakosságának hassaniya arab nyelvű szájhagyományából válogat. Shinqit egyben kereskedőváros és az egész régió neve is, a Szenegál folyótól Marokkóig. A történelmi régiót a mai határok átvágták ugyan, de közel tízmillióan beszélik a dialektust, és legtöbbjük Mauritániában él. A terület sivatagos-szavannás vidék, amelynek kegyetlensége gyakran meg is jelenik a szájhagyományban. A könyv hosszas bevezetővel indul, amelyből megismerjük a terület földrajzát, történelmét, kultúráit, stb. A könyv versekkel kezdődik, melyek eredetiben és angol fordításban is szerepelnek, és képviselik a népi költészetet éppúgy, mint a 18. és 19. század híres hassaniya nyelvű költőit. A könyv összesen tizennégy prózai történetet tartalmaz, tanító jellegű népmeséket és szentekről szóló legendákat vegyesen.

Fénypontok

A szentek életei között több érdekes történet is akadt. Az egyik kedvencem arról szólt, hogyan járt túl egy híres trickster-bajkeverő eszén Aba Zayd és Baba Ahmad, hogy megmentsék egy barátjuk hírnevét. A bajkeverő, al-Arusi, mindenféle trükkökkel és rejtvényekkel rukkolt elő, de a szent és társa átláttak az összes mesterkedésén. Sid al-Amin legendájában a szent tüdejébe bevette magát a tüdőbaj, mire a szent ecetet és mézet ivott rá, majd végighallgatta, ahogy a két gyógyszer a betegséggel veszekszik; az ecet goromba volt, a méz pedig udvarias, ám sokkal veszedelmesebb. Nagyon bájos volt Szent Barakallah szamarának története; a lassú és csúnya, ám annál kedvesebb és hűségesebb szamár életében vizet hordott a gazdájának, a szent halála után pedig se szépszerével, se erőszakkal nem lehetett a sírja mellől elmozdítani.

Kapcsolatok

Korábban is találkoztam már olyan mesékkel (pl. Maliban), ahol egy kisebb állat egy nagyobbat és erősebbet belülről pusztított el. Jelen esetben Az oroszlán és a légy között zajlott a párbaj. Egy magyar tréfás mesére emlékeztetett a történet, melyben Egy bölcs és egy pásztor találkozott egymással; a pásztor sírni kezdett a bölcs vallási eszmefuttatása közben, és végül töredelmesen bevallotta, hogy nem bűnbánat gyötri, csak a bölcs szakálla a kedvenc kecskéjét juttatta az eszébe, akit megevett a farkas...



Hova tovább?
A Zöld-foki-szigetekre!