Mátyás király és a szegény legény (Ribizli a kulisszák mögött 4.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ha már van egy mesegyűjtemény, amiben hemzsegnek az okos lányok, akkor illik, hogy megjelenjenek mellettük az okos fiúk is. Vannak olyan mesetípusok, amelyeknek létezik külön férfi és női hőssel rendelkező verziója - jelen mesének például a jövő héten megismerkedhettek a tükör-meséjével is, mivel a könyvben egymás mellett szerepelnek. Direkt.

Miről szól?

Mátyás király azzal versenyezteti az embereit, hogy tippeljék meg, mennyi egy aranyból készült eke valódi értéke. Egy arra tévedő szegény legény, Márkó adja a legcsattanósabb választ. Mátyásnak felkelti az érdeklődését az okos fiú, és elhatározza, hogy meglátogatja a falujában. Amikor a király lóháton bevonul, a legényt egyedül találja otthon; mindenféle kérdéseket tesz fel neki, amikre Márkó visszakézből egyik furcsa választ adja a másik után. Végül még a furfangos Mátyás királynak is rá kell kérdeznie a megoldásokra - és annyira megtetszik neki az okos legény logikája, hogy az udvarába hívja tanácsosnak.

Hogyan készült?

Ennek a mesetípusnak rengeteg változata létezik az egész magyar nyelvterületen, de kevés akad közöttük, amelyiknek férfi főszereplője van. A konkrét mesére a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában bukkantam rá, Kallós Zoltán moldovai és gyimesi gyűjtésének vonalas füzetbe, töltőtollal szépen letisztázott kéziratai között. Ádám János, egy húszéves gyimesi legény mesélte a gyűjtőnek 1960-ban. A mese nagyrészt a szokásos mederben haladt, kérdésekkel és válaszokkal, csak átfogalmaztam kicsit, hogy gördülékenyebb legyen a mai közönség számára. Feltűnt, hogy a családtagok felsorolásából kimaradt a legény anyja, ezért beszúrtam még egy kérdést és feleletet egy másik "Mátyás király és az okos lány" meséből, ami nagyon megtetszett. A legénynek én adtam nevet, ahogy a könyv több másik mesehősének is, egyszerűen azért, mert kedvem volt névvel hivatkozni rá.

Mitől különleges?

Elsősorban azért tetszett meg a mese, mert egy olyan mesetípus "fiús" változata, amelyiket legtöbbször lány főszereplővel ismer az ember. Azt szerettem volna megmutatni, a két mesét egymás mellé téve, hogy a hagyományban is előfordult a "genderswap" jelensége, vagyis egy-egy mese hőse bármilyen nemű lehetett, a mesemondó ízlésétől és a helyi szájhagyománytól függően. Míg léteznek olyan népmesék, amelyeknek alapvető történései tényleg a hős nemén állnak vagy buknak, egy csomó mese esetében viszont nyugodtan el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha más nemű hőssel mesélnénk. A furfangosság és a jó humor nemtől függetlenül szimpatikussá teszi a mesehőst... és nem feltétlenül kötelező hozzá félpucéran felvonulni a királyi udvarba (ld. a legismertebb "okos lány" meséket).

Érdekesség

Férfi hőssel rendelkező "okos lány" mesével találkoztam már egy finn népmesegyűjteményben is - itt írtam róla a Népmesék nyomában a világ körül c. blogsorozatban.