A nyúl az úr (Népmesék nyomában a világ körül 121. - Gambia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales from The Gambia
Wolof fictional narratives
Emil A. Magel
Lynne Rienner Publishers, 1984.

A kötetben 45 wolof népmese szerepel, melyeket 1973-74 során gyűjtöttek Gambiában. A mesék struktúra szerint vannak csoportosítva (pl. "állítás-párhuzam-konklúzió" típusú mesék), ami nagyon érdekes rendszer, nem találkoztam még ilyennel. A könyv bevezetőjéből megismerkedhetünk a wolof történelemmel, a wolof mesemondás műfajaival, a mesék szerkezetével, valamint a wolof kultúra és társadalom főbb elemeivel. Minden meséhez bőséges jegyzetek tartoznak, és a könyv végén bibliográfia is található.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetben rögtön két verzióban is szerepelt, és a körülményes A wolof nyelv két mestere összeházasodik címet viselte. Egy lányról szólt, akinek beszédét és logikáját egyetlen kérője sem tudta követni - és egy legényről, akinek ugyanolyan gyors és csavaros volt az észjárása, így aztán jelekből és utalásokból is remekül megértették egymást. Az egyik történetben a lány még meg is mentette a férjét néhány banditától, akik anélkül adták át neki az elrabolt férj üzenetét, hogy megértették volna.

Wolof harcosok

Szintén nagyon bejött a fiú története, aki elindult barátot keresni. Egy másik törzsfőnök fiával nagyon jóban is lettek - csakhogy hősünk szemet vetett újdonsült barátja apjának legifjabb feleségére, a főnök pedig rajtakapta. Szerencsére a barát még épp időben eszelt ki egy furfangos tervet, és meggyőzte róla az apját, hogy az egész sztori csak egy félreértés volt...
A mesék között sok volt a tanulságos történet, melyekben az elítélendő viselkedés elnyerte méltó büntetését. Az önző apa meséjében például az apa az éhező családja elől rejtegette az ennivalót, és halottnak tettette magát, hogy a raktár közelébe temessék (Ananszi-mesét is ismerek hasonlót). A titokra a fia és a felesége jött rá, és az apa szégyenében kúszónövénnyé változott.
Nagyon tetszett a Jolofi szamarak játékos meséje, amelyben egy szamárkirály emberré változott, emberfaluba költözött, és családot alapított, az alattvalói pedig (szintén emberformában) elindultak megkeresni. Faluról falura jártak és énekeltek, míg meg nem lelték a királyt, akinek nagyon megörültek; a király ismét szamárrá változott, ahogy a gyerekei is, és hazatért a saját királyságába.

Kapcsolatok

Ismét találkoztam a Kígyóvőlegény (avagy Jóképű kérő) meséjével, amit Maliból is olvastam. Itt rögtön két változata is szerepelt, és bár a segítő kishúg mindkettőből kimaradt, a tanulság, hogy aki túl tökéletes, az bizony gyanús, itt is szépen kirajzolódott. Szintén ismerős volt más afriaki országokból a feleség, aki titokban vadállat volt (jelen esetben hiéna). Megint előkerült a szorgos és lusta lányok meséje is, itt a Vadállatok Anyja volt a jótevő; Kumba, az árva lány, aki vendégségbe ment hozzá, éjszaka tűvel szurkálta a vadállatokat, hogy azt higgyék, bolha van az ágyban, és ne falják fel őt.
Afrikai-amerikai meséből volt ismerős (valószínűleg nem véletlenül) a Halhatatlan szerelmesek története, melyben egy király elfogott és megevett egy kost, de a kos felesége énekelve követte a férjét, aki még a király gyomrából is visszaénekelt neki, míg végül kiszabadult (kivágták), és együtt boldogan hazatérhettek. Szintén az Újvilágból csengett vissza a Nyúl ajándékot kér mesetípusa, melyben a nyúl több észt szeretett volna kérni Allahtól, és miután az összes rábízott próbát furfangos módon kiállta, Allah úgy döntött, már így is több esze van, mint amennyi kéne...

Az ügyeletes trickster egyértelműen a Nyúl volt, aki általában Hiénát verte át. Az egyik ilyen történet, amelyben Hiéna megette egy strucc elrejtett tojásait, pedig a nyúlnak  kellett volna vigyázni rájuk, a meseterapeuták körében nagyon kedvelt "A fák titkos szíve" mesére hasonított. Akadt olyan is, ahol Nyúl mentett meg valakit egy hálátlan ragadozótól (jelen esetben a vízilovat a hiénától), és olyan is, ahol meglovagolta a hiénát. Egy másik történet, a mókás című Szakállas szikla, nekem Ananszi-meseként volt ismerős (Mohás szikla címen a Nők Lapjába is beválogattam), csak az kevésbé volt sötét: Itt minden állat, aki kimondta, hogy "jé, ennek a sziklának szakálla van!", azonnal meghalt, a Nyúl pedig opportunista módon felhasználta a húsukat.

Hova tovább?
Bissau-Guineába!