A híres szittya király fiai (Ribizli a kulisszák mögött 8.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ez a mese a könyvhöz végzett kutakodásom egyik nagy eredménye volt. Sok mesét már korábbról ismertem, a repertoárom részét képezték, de ezt akkor találtam az Adattárban, amikor már aktívan dolgoztam a kéziraton. Úgy is mondhatjuk, hogy az egyik legújabb kedvencem.

Miről szól?

Egy fiatal szittya király megment egy királykisasszonyt, akit azért büntet az apja, mert nem a megfelelő kérőhöz akart feleségül menni. Barátságban válnak el, a lány megy a szerelméhez, a király pedig haza. Telnek az évek, a szittya királynak felnő két fia, Sándor és Aladár, és nekivágnak a világnak, hogy szerencsét próbáljanak. Útközben találkoznak egy szép fiatal lánnyal, akibe egyikük beleszeret, valamit egy öregasszonnyal, aki csatlakozik hozzájuk. AZ öreganyó végig segíti a két királyfit - megmenti őket banditáktól, segít az egyiknek elnyerni egy király lányát - sőt, amikor a királyfit áruló módon kidobják egy torony ablakán, az anyóka a torony tövében állva elkapja, hogy baja ne essen. A mese végére mindkét királyfi megházasodik, az anyóról pedig kiderül, hogy ő volt a lány, akit a szittya király annak idején megszabadított.

Hogyan készült?

A mese egy rozsályi mesemondó, Nagy Sándor története, de valamiért a publikációba nem került bele, csak kéziratos formában találtam meg. Keveset változtattam rajta azon kívül, hogy kifésültem néhány összefüggéstelen részt, és nevet adtam a királyfiaknak és a királylánynak.

Mitől különleges?

Először is tetszik, hogy a történet elején a királylány megmentése nem egyenlő az elnyerésével. A lány megy a saját szerelméhez, a szittya király pedig feleségül vesz valaki mást - mégis megmarad közöttük a kapcsolat, hiszen a lány szemmel tartja a megmentője fiait, és amikor útnak indulnak, felbukkan (öregasszonyként), hogy segítse őket. A mese végén még egyszer találkoznak a megmentőjével, immár szülőként és barátként. Férfi-női barátság kevés szokott megjelenni a népmesékben.
Amit a mesében a legjobban szeretek, az az öregasszony figurája. Látványosan sok ereje és varázslatos tudása van, amik csak izgalmasabbak lesznek attól, hogy ismerjük az anyóka saját háttérsztoriját.  Sokszor a hasonló segítő öregasszonyok a népmesékben csak úgy felbukkannak a semmiből, mindenféle magyarázat vagy személyiség nélkül - itt viszont egy megkínzott királylányból válik nagy tudású, nagy erejű segítő. Az öregasszony ravasz, jó kedélyű, határozott, bátor; átveri a rablókat, kiharcolja a királynál a fiúk igazságát, segít egy lánynak jó férjet szerezni, és előre tudja, kiben lehet megbízni, és kiben nem. Ja, és elkap egy toronyból kizuhanó királyfit. Mennyire menő már.

Érdekesség

Nem ismerek hasonló mesét a magyar hagyományból, sőt, a nemzetköziből sem (ettől még létezhet). Nagyon különleges, egyedi darab.