Mande eposzok (Népmesék nyomában a világ körül 123. - Guinea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Guineából már megint szinte lehetetlen volt mesét találni, ezért ismét eposzokat (jobban mondva eposzrészleteket) olvastam, ebből a könyvből. A kötetben összesen két olyan eposz szerepelt, melyeket Guineában jegyeztek le, mindkettő a mande énekmondók hagyományából. Sajnos a könyv nem tartalmazta a teljes szövegüket, de néhány érdekesebb jelenetet azért kiemeltek.


Almami Samori Touré

Az eposz névadó hőse egy 19. századi hadvezér és uralkodó volt, aki ellenállt a francia gyarmatosításnak, és saját birodalmat hozott létre a mai Guinea területén. A róla szóló eposzt egy Sory Fina Kamara nevű guineai mande énekmondótól vették fel, akit elsősorban a hadvezér hódításai érdekeltek.
A szenegáli eposzhoz hasonlóan, amit korábban olvastam, a hős itt is bandavezér volt gyerekkorában a többi gyerek között, és sorozatosan bajba keveredett. Ismét felbukkantak dzsinnek is a történetben: Samori tűzfegyvert kapott egy lány dzsinn ikerpártól, akik kígyóként tekeredtek köré, és kikötötték, hogy nem támadhat meg olyan embereket, akiknél dzsinn-rokonaik szolgálnak. Az eposznak azonban nem csak hőse, de hősnője is van: Egymellű Demba, aki beleszeret Samori fivérébe, és titokban ételt küldözget neki, amiért is Samroi azt hiszi, a testvére elárulta őt. Hogy bizonyítsa ártatlanságát, a fivér fegyvertelenül megy csatába, és elesik. Demba ezt hallva a bátyja ruháját ölti magára, és csatába vonul, hogy megbosszulja a szerelme halálát.

Musadu

Szintén mande eposz egy Musadu nevű városról, amit egy Zo Musa nevű rabszolga alapított és később egy Foningama nevű nagy harcos elfoglalt. A város alapítása a tizenharmadik és tizenötödik század közé, a mande birodalom idejére esik, míg a harcosról szóló történetek esélyesen tizenhatodik századiak, és a két eposz később olvadt össze. Az eposzt egy Moiké Sidibe nevű egyetemi professzortól vették fel, aki maga is Foningama leszármazottja.
Az eposz elején más legendákból és népmesékből is ismerős toposz szerepel: Foningama nem az apja legidősebb fia, mégis ő kapja meg az apja áldását és a vele járó amulettet, amiért is a bátyjai féltékenyek lesznek rá, és el akarják veszejteni.

Hova tovább?
Sierra Leonéba!