Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Folk-lore from the Cape Verde Islands
Elsie Clews Parsons
American Folk-Lore Society, 1923.
Elsie Clews Parsons nagyon tevékeny gyűjtő volt; a karibi szigeteknél többször is az ő könyveit olvastam. Jelen kötet meséit az USA keleti államaiban élő zöld-foki bevándorlóktól gyűjtötte, akik a 20. század elején zárt közösséget alkottak (néha még szigetenként is külön tömörültek). A kötetben 133 mese található, némelyiknek több variánsa is. A meséket Parsons egy zöld-foki tolmács segítségével jegyezte le, és a dialektusból először standard portugálra, majd abból angolra lettek fordítva. A mesemondás közösségi alkalmakon zajlott, ahol a gyűjtő maga is a közönség tagja volt. Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, melyekből megismerkedhetünk a mesemondóval, és a mese egyéb forrásaival és variánsaival.
Fénypontok
Az egyik kedvenc mesém a könyvből egy dalbetétekkel tarkított történet volt
A lányról, aki folyton táncolni akart. Elsősorban a szimbolikája miatt. A lányt elkergették otthonról, mert mindig csak táncolni volt kedve, aztán egy rossz pillanatában beengedett a házába egy hétfejű sárkányt, aki el akarta rabolni. A lány kétségbeesve énekelt a szüleinek, keresztszüleinek, barátainak, de mindenki csitította, hogy ez az asszonyok sorsa, el kell viselni. Végül egy gyerekkori (fiú) barátja mentette meg első szóra, és a házába fogadta, ahol aztán boldogan éltek, "mint fivér és nővér." Másik kedvencem a
Varázshajó és a három csábító meséje volt, melyben a középső fiú (!) volt a hős, aki ráadásul néma volt, és írásban kommunikált az apjával és a fivéreivel. Ausztráliába indult hajón, tengeri csatába keveredett egy víz alól előbukkanó másik hajóval, megjárta a víz alatti birodalmat, feleséget szerzett, elveszítette, majd megtalálta megint, és közben még a hangja is megjött.
Csavaros és váratlan trickster-történet főszereplője volt
Uncle Caramba, akinek sikerült úgy elszegődnie egy tengeri utazásra matróznak, hogy nem dolgozott a hajón semmit - majd még el is hitette mindenkivel, hogy verhetetlen úszó, és ráadásul mindent látó jós. Ez volt a legjobb a kötet számos trickster-sztorija között.
Érdekes változat volt a Lusta és Szorgos Lányok meséjére
A Jó Maria és a Rossz Maria története. Míg az egyik lány jutalomból azt kapta, hogy a mosolyára felhők gyűlnek, és a nevetésére elered az eső, addig a lusta lányt azzal büntették, hogy mosolyára fújt a szél, és nevetésére vihar támadt. Nem vagyok benne biztos, melyik a jobb vagy rosszabb opció...
Az egyik legmókásabb sztori a könyvben az volt, amelyben különféle
Beszélő dolgok (fügefa, kutya, bot) váratlan megszólalásaikkal a frászt hozták egy fickóra.
Kapcsolatok
Parsons is rámutat a bevezetőben, hogy a szigetek mesekincsében elég sok ismert európai és afrikai mesetípus felbukkan. Akadt például "Ali Baba" (és a
Hét rabló), Lúdas Matyi (aki
Lányruhában verte át a rablókat, akik elvették a tehenét),
Hét kecskegida (itt csak három volt belőlük, és egy hangya mentette meg őket a farkas gyomrából), Fehérlófia (jelen esetben
Szamárfia, aki büszke volt rá, hogy egy szamár szoptatta a nevelőanyja helyett), Óriás kincsei (
Frigajonsi), Csodálatos Segítők (itt általában hárman voltak, és egy lányt mentettek meg, aki kígyóhoz ment feleségül), Három Ajándék (itt a tükörben a múltat lehetett látni),
Hal-szerető (ezzel a Karib-tengeren találkoztam utoljára), Varázslatos menekülés (rögtön három is), Aranyhajú kertészbojtár (akit itt egy cápa nevelt fel), Brémai muzsikusok, Fortunatus (itt a végén bosszúból a főszereplő kiirtotta az egész királyi famíliát), Nyúlpásztor (a felnőtt verzió), Széttáncolt cipellők (a lányt jellemzően nem vette végül feleségül a legény, ellenben az egyik mese felsorolja, milyen táncokat táncolt), Szerencséjét kereső ember (ezúttal asszonnyal, aki a Nap Anyjához ment válaszokért), és Varázslópárbaj is.
Volt természetesen állatok közötti versenyfutás, szintén több verzióban - az egyikben Delfin és Kagyló, egy másikban pedig Teknős és Gazella versenyeztek egymással.
Az ügyeletes trickster szerepét legtöbbször
Farkas és az unokaöccse töltötték be. Általában Farkas volt az, akit az eszes unokaöcs átvert, de akadt olyan sztori is, ahol ő maga volt a bajkeverő. Szintén több mesében szerepelt egy
Little John nevű kóros hazudozó. Olyan klasszikus trickster-mesék is előfordultak, mint pl. a
Kátránybábu, vagy amikor Nyúl ráveszi
Elefántot és Bálnát (avagy Bálnát és Farkast), hogy húzzanak kötelet.
Hova tovább?
Szenegálba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése