A zöld dragonyos (Ribizli a kulisszák mögött 2.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  



A zöld dragonyos Gaal György népmesegyűjteményéből származik. Gaal György volt az első, aki a Grimm testvérek mintájára magyar népmesegyűjtést adott ki - eredetileg 1822-ben németül, majd 1857-ben magyar nyelven is. A kötet sok meséjét valószínűleg Bécsben állomásozó magyar huszároktól gyűjtötte, ami megmagyarázza, miért szerepel olyan sok katona és katonai szimbólum a történetekben (erről itt olvashattok bővebben).

Miről szól?

Egy dragonyos vitéz egy szerencsétlen véletlen és némi varázslat következményeképp lemarad egy fontos háborúról, és csak hetvenhét évvel később tér vissza az emberek közé. A nagy hatalmú királynő, akinek a seregében szolgált, az elveszített csata óta egy elátkozott kastélyban tengődik, ahonnan senki sem tudja kiszabadítani. A dragonyos három éjszakán át kegyetlen próbákat áll ki, míg az átok meg nem törik a királynőn - ám alig lesznek egymáséi, egy boszorkány mesterkedései folytán megint elveszíti a feleségét, és a világ végén is túlra kell elutaznia, hogy ismét megtalálja.

Hogyan készült?

Gaal György meséi mind nagyon hosszúak és részletgazdagok; ez a mese majdnem fél órát vesz igénybe, amikor szóban adom elő. Amikor elkezdtem mesélni, a közönség reakcióiból tanultam meg, mennyi humor rejlik benne a csodaszép népmesei motívumok mellett (kisebb gyerekeknek úgy szoktam mesélni, hogy a dragonyosnak "borzasztóan kellett pisilnie", és gurulnak a nevetéstől). Eleinte le akartam rövidíteni, és befejezni az átok megtörésénél, de végül úgy döntöttem, muszáj egyben hagyni, úgy kerek benne a szimbolika.
A legnagyobb változtatás, amit eszközöltem, az volt, hogy magát a nagy hatalmú királynőt zártam az elátkozott kastélyba, és nem a lányát. Az eredeti szöveg szerint "volt a királynénak egy szép princnéje" (imádom Gaal szövegeit), akire átkot mondott, hogy az ellenség ne férjen hozzá. Ettől a ponttól viszont eltűnt a királynő, és a princné lett a mese női hőse, amit nagyon sajnáltam, mert borzasztóan érdekes figurának találtam a serege élén hadba vonuló királynőt. Mivel a szóbeli mesélések folyamán rendre elfelejtettem, hogy nem ő van a várba zárva, hanem a lánya, úgy döntöttem, hű maradok a saját verziómhoz.
Ezen kívül a dragonyos éjszakai megpróbáltatásait színeztem ki egy kissé, mert szóbeli mesélésben így sokkal jobban kijöttek a fokozatok az egyre strapásabb próbák között. Egyébként ezekben is rengeteg váratlan humor rejlik.

Mitől különleges?

Ezt a mesét, bár szerepel benne "nagy hatalmú királynő" is (juhé!), elsősorban magáért a zöld dragonyosért szeretem. Esendő hős, aki hibákat vét, majd megpróbálja legjobb tudása szerint kijavítani őket. Külön tetszett már első találkozásunkkor, hogy az átkot nem puszta erővel, sárkányöléssel, buzogányhajigálással töri meg, hanem kitartással és türelemmel. Nem csak meghallgatja a királynő utasításait, de be is tartja őket (háromszor egymás után, ami népmesékben nagy szó!). Nem adja fel félúton, akkor sem, ha nem csak a testét, de a büszkeségét is megtépázza a feladat - hiszen nem üthet, nem szólhat vissza az elátkozott kastély kegyetlen lakóinak. Pedig biztosan tudna és akarna.
A türelem, odafigyelés, meghallgatás, és empátia ritkán dicsért erények a férfiakban, de annál fontosabbak. A dragonyos nem úgy megy be a (súlyos veszteség után) elátkozott kastélyba, hogy "majd én megmondom, hogyan kell megtörni ezt az átkot, szétütök mindenkit, aztán jól van." Meghallgatja, mire van szükség, és kitartóan, csendesen, olvasva (gondolkodva, tanulva) addig marad a kastélyban, amíg az átok el nem múlik. Egyszerű, mindennapi varázslat ez, olyan, mint amikor az ember párja megkérdezi: "Javasolhatok megoldásokat, vagy most inkább csak ki szeretnéd önteni a szívedet?" (Fontos varázsige, csodákra képes!). És adja azt, amire a másiknak szüksége van, akkor is, ha a saját büszkesége mást sugallna. Ez teszi végül méltó párrá a dragonyost a királynő számára, és képessé arra, hogy a világ végén túl is csak ő legyen képes elég magasra ugratni, hogy másodjára is elnyerje a szerelmét.

Érdekesség

A mese eleje az ATU 401A (Elvarázsolt kastély) típusba tartozik. Ebből a típusból egy másik kedvenc (lengyel-amerikai) változatom bekerült az idén megjelenő másik kötetembe, A fekete cica címmel. Ott a hősnek három éjszakán keresztül egy borzas fekete cicát kell simogatnia, hogy megtörje rajta az átkot - és utána egy évig még némán kell tűrnie, hogy mindenki bolondnak nézi.